Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-29 / 26. szám

Krisztus alakjának ilyen modorú színpadra vitelét és profanizálását, de az angol papok véleménye megoszlott. Majd jött a Quo Vadis ? egy olasz társaság által megjelenítve. A passziójátékoktól eltekintve íme a Krisztus élete folytonos és ki nem merülő tanulmánytárgy. Akármit mondjanak a modernek, a holnaposok és a futuristák, az emberiség mindig visszatér a keresztyénség óltető forrásához. A történelem folytonos hullámvonalakban tárja elénk ezt az el- és visszatérést s a festészet, szobrászat területein túl, művészek és írók sem térhetnek ki a történelem legfensógesebb drámája elől. Legújabban Maeterlinck biblikus darabját, a Mária Magdolnát, a mi már a kolozsvári nemzeti színházban színre került, Nizzában, majd Parisban mutatták be. Külön is érdemes volna erről a darabról írni, a mely a teljesen megtért bűnös asszonyt állítja szemünk elé, a ki hű marad a Mester tanításához. Magasságos titkokat, a hit mélységes titkait, rúgóit és erősségeit keresi a költő s a Korinthusi levél 13 részében jellemzett szeretet tárul e költői szépségekben gazdag műben a néző elé. Ha ma ezeknek a gondolatoknak nem is volt teljes sikere, mert a világ megint az ész vallásának hódol, de bizonyos, hogy el fog ettől újra fordulni s talán majd éppen egy pietisztikus áramlatba sodródik bele, míg az igazi középpontot újra feltalálja. És bizonyos, hogy bármily önző, egoista és materialista a mai világ, keresi és fogja keresni az életnek ezt a központját és előbb-utóbb meg is kell, hogy találja. ISKOLAÜGY. A Baár-Madas ref. felsőbb leányiskola és nevelő intézet. Ötévi fennállása alatt is hatalmas fejlődésnek indult ez a mi nevelőintézetünk, hogy a Sacré-Coeur és az Angol kisasszonyok nevelőintézetének versenytársává legyen és műveltségben fejlett, hitben erős, családias gondolkozású, vidámkedélyű, kálvinista szellemű leánynemzedéket neveljen. E rövid idő alatt is megszerette a közép- és felsőbb osztály ezt az iskolát s azoknak a kálvinista családoknak leánvai, a kik azelőtt a külföldi nevelőnők vezetésére bízattak, vagy katholikus, esetleg színtelen állami és külföldi előkelő leányintézetekben cseperedtek fel nagyleánnyá, mind nagyobb számban nyernek a Baár-Madasban műveltséget és nevelést. Annakelőtte elég áldatlan állapot volt az ilyen leányok nevelése ; és mit is várhatott a ref. egyház az idegen gondolkozású, a magyar irodalomból és történetből tudatlan, a magyarság iránt közönyös, színtelen, kozmopolita szellemű ós legtöbbször katholizált kálvinista leányoktól. Baár János és Madas Károly nagyszerű alapítványaiból felállított intézetünk egyszerre megváltoztatta a módosabb családok leánynevelési rendszerét és évenként 50—60 előkelő kálvinista család hozza ide féltett kincseit. Nemcsak a középosztály, mint a Péchy, Dókus, Viczián, de a mi kálvinista társadalmunk körében nem elkülönült mágnáscsaládok, mint a báró Kemény, báró Győrffy, br. Feilitzsch családok leányait is itt találjuk. A ki gyönyörűségét találja a tudásban, műveltségben, nyelvismeretekben, zenében, a nyílt, magyaros gondolkodásban, azt épp úgy megbizonyosíthatta a lefolyt vizsgálat ez intézet magas színvonaláról, mint azt, a ki a vallásos érzések mélyítésére fekteti a súlypontot. Anélkül, hogy a tanári kar egyes tagjainak működését vagy különös jelentőségét kiemelni itt hely és alkalom volna, elégséges hivatkozni azokra a tudatos, áttekintésre valló feleletekre a mely a vizsgákon elhangzott, arra a közvetlen viszonyra a mely a tanárok és tanítványok közt fennáll és arra az összhangzatos [vidám szellemre; a mely a leánynevelésnek elsőrangú kelléke. Arról pedig, hogy itt mindent megtanulhatnak a leányok, amit jónevelésíí, házias leánytól elvárhatunk: arról az a káprázatos kézimunka-kiállítás tett tanúságot. Nemcsak a legfinomabb kézimunkák, de a varrás, szabás és a legegyszerűbb házimunkák elsajátítására is egyformán súlyt fektetnek. És micsoda feltűnő rajzkiállítás! Különösen Villám Márta kompozicziói és illusztrácziói, azután Haich Erzsébet kedves festményei díszére szolgálhatnának még valami különleges rajziskolának is. Az évzáró ünnepély előadásai, magyar, angol, franczia és német szavalások, zongorajáték, bájos összének csak fokozták a díszes közönség, az anyák és apák megelégedését. Szalay Ilonka jól kidolgozott, intelligens gondolkodásról, az intézethez való ragaszkodásról és a tanári kar iránti szeretetről tanúskodó beszéde, befejező akkordként, meggyőzött arról, hogy itt a tanításban és nevelésben páratlan összhang honos. Hogy minő érett gondolkozást, micsoda helyes vallásos és szociális érzéket sajátítanak el az itt nevelt leányok, néhány gondolatoMdézek báró Oyörffy Márta V. oszt. növendéknek a tátrai kirándulásról írt felolvasásából. A felolvasás bájos költői és leíró részleteit mindenki elolvashatja az intézet évkönyvében, de nem mindennapi dolog, hogy egy serdülő leány milyen látóérzékkel nézi meg pld. a kassai múzeumot. „Nekünk —írja — különösen egy díszes faragványokkal ellátott szék tűnt fel, mely a fejedelem (Rákóczi) sajátkezű munkája. Különösnek hangzik ez mielőttünk, a kik a kézimesterséggel keveset törődünk. A mai társadalmi felfogás gyakran valami megbélyegzőt lát a durva és nehéz kézimunkában. Hányan vannak az előkelő társaságok ünnepelt urai és hölgyei között, a kik egyáltalában nem, vagy pedig csak erőltetve, undorral fognák meg egy kézműves agyondolgozott kezét. És íme, Rákóczi, a fejedelem, maga valamikor szintén végzett durva kézimesterséget. És hogy áldhatta a sorsot azért, hogy értett az esztergályozáshoz! A mint Mikes meséli róla, órák és napokhosszat ez volt kedvencz foglalkozása, ezzel szórakozott a száműzetés oly keserű óráiban, ezzel tudta elkergetni a kétségbeejtő gondokat és gondolatokat, a melyek zakatoló és fárasztó munkája közben talán nehezebben tudtak közelébe férkőzni." íme a biztos törté-