Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-29 / 26. szám

lási és erkölcsi felfogás hivei, főleg pedig a kik a profán életben az egyház szolgálatában állnak, helyzete nagyon kényes, feladata nagyon nehéz és bonyolult. Mindamellett közelebbről nézve a dolgokat, alig tehetnek mást, minthogy ha az igaz és becsületes meggyőződésnek emberei teljes szívvel, tűzzel és vassal harczolnak azoknak az igazságoknak érdekében, a melyek szolgálatában állva szerzik kenyerüket, a melynek közönhetik társadalmi pozicziójukat és mindazt a tiszteletet és megbecsülést, mely őket körülveszi. Ha pedig e küzdelem eredménytelennek bizonyult, hagyják el a szétfosztott illúziók tanyáját, mert nem táplálhatnak két egymással ellenkező meggyőződést szívükben, nem lehetnek egyszerre az építésnek és rombolásnak szolgái. Paulus is nehéz feladatok súlya alatt vergődik. A bibliát akarja kiegyeztetni a szabadkőművességgel, mert érti, hogy az ettől eltávolodott és nem veszi észre, hogy e törekvésében mennyire maga is hajlik azok felé, a kik ellenségei a vallásnak, utálják a hagyományokat s az egyéni ítélet homokjára akarják építeni az emberi emelkedés épületét? Egyesek hibáiért nem akarja felelőssé tenni az egész társaságot, melyhez, úgy látszik, ezernyi szál fűzi. De nem felel arra, nem váltak-e úrrá a szervezetben az istentagadók, a biblia ellenségei ? Néni szorítá-e ép ez a tény sarokba a nemesebb érzéseket? Hiszen a Világ, a Galilei Kör és a, többiek egészen az istentagadás és társadalmi anarchia felé eveznek s a hívők millióival szemben a vallástól elfordult kisebbség akaratát akarják érvényre emelni. Paulus biztosítani akarja mindenkinek a jogot a boldogsághoz, de ezt nem a komoly, lemondáshoz szokott, a modern phraseológia által meg nem rontott protestantizmus ideáljához köti. Beszél haladásról, tudomány- és kulturáról és ezekkel szemben ritkán jelentkezik nála az evangélium erejének igazi értékelése. Dicsekszik, hogy az általános szavazati jog és állami népoktatás jelszava a páholyok szülötte, de nem veszi észre, hogy e páholyok politizálva tilosban járnak, az állami népoktatás pedig ellenkezik a mi protestáns hagyományainkkal. Paulus a felekezetiség béklyóit sem tűri, sőt a keresztlevelet sem tartja sokra. Megteszi így a legnagyobb engedményeket a nivelláló nemzetköziségnek. Lehetetlen tehát, mit sokan állítanak, hogy egyházi funkczionárius lenne, sőt vájjon keresztyén-e, ha nem érzi, nem tudja azt sem, hogy mindaz, a mi nemes és tiszta s bennünket körülvesz, a keresztyénségtől ered; a szabadság és egyenlőség is, mely örökké száján van az istentagadó frakcziónak, szintén csak egyik eredménye a keresztyénségnek, sőt első sorban a protestantizmusnak. A felekezetiség ellen küzdve megsemmisíteni, betömni igyekezik az erőnek, emelkedésnek és haladásnak egyik legerősebben buzgó forrását. Mintha a környezettel való érintkezés nála is elhalaványította volna az evangéliumi keresztyénség nagy ideáljait. A másik mű, a melyről szólani akarok, Aczél Gáspárnak a Szabadkőművesség titkairól szóló füzete, a melynek szerzője Kontra Aladárnak a Protestáns Szemlében közölt bírálata szerint a keresztyénség alaptételeit naiv meséknek bélyegzi, beszél a vallások szent és szentségtelen csalásairól, a gyermekek lelkének ez úton való megfertőzéséről, a másvilág képtelenségéről és a szabadkőművességet védve leránt, lebecsmérel minden vallást, illusztrálva ily módon Paulus állításainak alaposságát ós azt a munkát, a mellyel ők az emberiséget meg akarják menteni a békóktól és tisztább, fennköltebb régiókba emelni. Ennek a vállalkozásnak erkölcsi értékéről, tisztaságáról és őszinteségéről csak akkor lehet fogalmunk, ha tudjuk, hogy Aczél Gáspár református főgimnáziumi tanár. Olyan férfiú tehát, ki az általa megvetett, lenézett, a haladás béklyójaként kipellengérezett református felekezet kenyerén él, azt meg nem veti, sőt hozzá ragaszkodik. Szükséges-e ehhez kommentár? Lehet-e az általa koczkáztatott állításokkal általában foglalkozni, nem elég-e reámutatni erre a tényre, a mely Iegkevésbbé megtisztelő magára az intézményre, melyet véd? Kálvin és tanításai nem szorulnak arra, hogy ilyen támadásokkal szemben őket oltalmunkba vegyük, de feltétlenül követelnünk kell azt, hogy a protestáns intézmények megtisztíttassanak azoktól, a kik a fentebbiekhez hasonló elveket vallva, még annyi férfiassággal sem bírnak, hogy visszautasítsák azokat az előnyöket, a melyeket a szükkörü felekezeties szellem gyümölcse gyanánt élveznek. Szelényi Ödön dr. nagy köszönettel adózik Paulusnak erős meggyőződésből fakadó fejtegetéseiért. Mi nem foglalhatunk helyet a köszönetet mondók sorában. Szerintem egyházunk és nemzetünk jövőjét nem a szabadkőművesség eltorzított tanításaihoz való ragaszkodás, nem a 400 éves hagyományok megtagadása, hanem a régi, egyszerű és becsületes ragaszkodás a jóhoz és tiszteshez — fogja csak biztosítani. Ez fájhat sokaknak, sértheti mások gőgjét és ambiczióit, de minél számosabban vannak a túlsó táborban, annál nagyobb kötelességünk megkezdeni a tisztítás munkáját, híven, elszántan, a becsületes törekvések végső diadalába vetett szent meggyőződéssel ! Bernát István. KRÓNIKA. Kedvező jelek. A léha színdarabok s a naturalista és pornografikus művekkel szemben az egész világon megmozdult az ellenáramlat. íme a könyvkiadók kongresszusa is állási foglalt a pornografia ellen. A szentírást és Jézus életét vagy annak részleteit világi írók is mind többen és többen dolgozzák fel. Még a tél folyamán jött híre, hogy egy angol társaság Palesztinában eredeti helyeken vette filmre Jézus életét, szenvedéseit és halálát. Angol papok és tudósok előtt mutatták be ezt a nagystílű (és vagy 20,000 fontba kerülő) mozgóképes előadást. Bár nem helyeselhetjük