Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-29 / 26. szám

lékrendszer szerint történt és amannál 600 K-val kisebb összegig terjed. A 300 egyháztaggal nem bíró gyüleke­zetek lelkészi korpótléka megtagadható, illetőleg meg­vonható. Új állások szervezésénél a korpótlókok össze­gének bizonyos hányadát kikötheti a miniszter. Az állami kiegészítés teljes összege nem lehet több az idevágó törvények értelmében bevallott tiszta jövedelemnek há­romszorosánál. Tehát a lelkészi fizetés negyedrészét tar­tozik adni az állásfentartó. A jövedelemösszeírást vizs­gálat alá vetheti ós módosíthatja a vallás- és közokt. miniszter és pedig a r. kath. lelkészekre vonatkozólag az orsz. kath. kongruatanácsnak előzetes meghallgatá­sával. A lelkészi jövedelem növekedésének megfelelően leszáll a korpótlék összege. Ezek a korlátozások már az állani és az egyház viszonyának a kérdésébe nyúl­nak bele. Az állainfelségiségnek s az állam egyházfelségiségé­nek az elve alapján kétségtelenül el kell ismernünk a kormányzatnak főfelügyeleti jogát, de azok a jogok, a melyeket a törvényalkotás két tényezője ezzel a törvény­nyel a miniszternek a kezébe ad, kissé túllépik a tör­vényben biztosított önkormányzat határait. Tudjuk, hogy ezt a kivételes jogot a nemzetiségi egyházakra való te­kintettel ruházta a miniszterre a törvény. Azt is tudjuk* hogy azok tényleg sokszorosan rászolgáltak a szigorú állami felügyeletre. Ezért a szükséges ellenőrzésért, a nemzeti állam közérdekének erőteljes biztosításáért még áldozatokat is szívesen hoztak és hoznak a magyar pro­testáns egyházak. Csak legalább tapasztalnák is áldoza­tuk ellenértékét és minden fölött a nemzeti állam teljes érvényesülését. Sajnos, ezt nem mondhatjuk sem a fele­kezeti iskolatörvény, sem a kongruatörvény végrehajtá­sánál. Mi szükségesnek tartjuk mindeniknél az 1844: II. t.-cz. követelményeinek következetes, tapintatos és mégis erélyes érvényesítését. A gyülekezet létszámának a minimumánál, az új állások szervezésénél, a jövedelem-összeírás felülvizsgá­lásánál, a korpótlókösszeg változtatásánál, a fizetés ne­gyedrészének az állásfentartó által való biztosításánál egyaránt érvényesüljön a nemzeti állam jogos követelése, de a mellett az egyházak, és első sorban a nemzeti egyházak önkormányzata is! E végből nagyon szüksé­gesnek tartjuk, hogy egyházaink követeljék és biztosít­sák a r. kath. kongruatanácsén kívül a saját meghall­gattatásukat is 1 Az átmeneti rendezést hozó törvény által nyújtott szolgáltatások igénybevétele mellett pedig küzdjünk az 1848: XX. t.-cz. végrehajtásáért, azért az egy összegű, önkormányzatilag kezelendő protestáns egyházi dotáczió­ért, melyet mind az előző, mind a mostani miniszter­elnök junktimba állított a r. kath. autonómiával és a mely nemcsak politikai junktimban van azzal, hanem jogi korrelativitásban is 1 V. HITÜNK JÖVŐJÉÉRT. A Protestáns Szemle egyik füzetében Szelényi Ödön dr. nemrég méltányló ismertetést közöl arról a Bibliás szabadkömíves czímmel mult évben megjelent füzetről, mely, bármennyire tiltakozik is ez ellen a szerző, védelmi irat akar lenni a szabadkőművességet legutóbb ért táma­dásokkal szemben. Szerzője Paulus név alá rejtőzködik. Alig tévedünk azonban, ha azt állítjuk, hogy olyan pro­testáns férfiú írta, a ki maga is részt vesz a szabad­kőművesség munkájában, a kinek törekvései egybe van­nak forrva azokkal a nagy jelszavakkal, melyek szerint a szabadkőművesség a felekezeti és nemzeti béklyótól fel­szabadult humanizmusnak s emberszeretetnek szolgála­tában áll. Körülbelül Paulus iratával egyidejűleg, vagy azt némileg megelőzve, egy másik füzet jelent meg a könyv­piaezon Aczél Gáspár tollából, a mely a Szabadkőművesség titkairól szólva, Paulus-nél merészebben, a protestantiz­musra nézve sértőbben foglal állást a szabadkőművesség mellett, vagyis inkább a keresztyén egyházakkal szemben. Ellentéte mindezeknek az, mit Egy volt országgyűlési képviselő szabadkőműves emlékeiről irt és közzétett, a mely a szabadkőművességet egyenesen azzal vádolja, hogy munkájában elhagyva a régi alapokat, szembe­helyezkedve a legnemesebb hagyományokkal, egy arány­lag kicsiny, de jól szervezett töredék érdekében alá akarja ásni azokat a pilléreket és támasztékokat, a melyeken Magyarország ezredév óta fejlődött, a melyek jövőjének és haladásának nem nélkülözhető feltételei. Az, a mit a volt országgyűlési képviselő írt, úgy látszik igaz. Annak idején legalább nem olvastunk semmi­féle komoly czáfolatot állításaira. Maga a Világ is jónak látta kitérni az érdemleges czáfolás elől. A helyzet tehát az, hogy a szabadkőművesség kebelében ezidő szerint a nemzeti és nemzetközi törekvések harczban állanak és ez utóbbiaknak sikerült az előbbieket lenyomni és hátra­szorítani. Paulus maga dicsekszik vele, hogy az általá­nos választójog eszméje s az általános állami oktatás gondolata szabadkőműves körökből indult vándorútjára. Ezek után az előzmények után felmerül az a kér­dés, vájjon ilyen körülmények között a hitükben erős, a multat megbecsülő, a jövőért áldozatokra is kész protestáns egyházi férfiak minő magatartást tanúsítsanak a nemzetközi irányzatokkal szemben, maradhatnak-e a szabadkőművességnek tagjai, vagy nem ? E kérdésre igennel felelni lehet, de szerintem ezt az igent erős feltételekhez kell kapcsolni. A szabadkőmű­vességnek főleg a román népeknél mutatkozó elfajulása, a mely megteremtette a portugál forradalmat, irányította az ifjútörökök munkáját és reávitte Francziaországot az Istent tagadó combesismus lejtőjére, sok tekintetben hátat fordított a szabadkőművesség régóta ápolt nemesebb hagyományainak. Nyílt titok, hogy a mi kőműveseink is ebben az irányban igyekeznek közéletünket átalakítani. Ilyen körülmények között azoknak, a kik a pozitív val-

Next

/
Oldalképek
Tartalom