Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-01-19 / 3. szám

mind megvenné a kerület és mind kiosztogatná, nagy tömegben újra nyomatná a társaság és az egyetemes egyház adná a költségek felét, felét pedig a gyülekezetek ! A Kálvin-Szövetség, ez a minden szocziális tevékenységre kész egyesület szívesen vállalná az adminisztratív munkát és segítségére lenne ebben az egyháznak. De segítenének a többi egyesületek is : Protestáns Irodalmi Társaság, ORLE, Ifjúsági Egyesületek . . . Elvégzik ezek! Csak az utasításokat adja meg a hivatalos egyház: „te" és „te" mit dolgozz, mit tégy! Mindegyik szívesen vállal az egyetemes egyháztól munkát! ? Mindezek a belmissziói egyesületek nem felesleges szervei és, mint sokan állítják, terhei az egyháznak, hanem vérerei. Vért, életet kívánnak vinni a sápadt tagokba. Nem feleslegesek, méltók minden támogatásra és arra, hogy munkát bízzunk rájuk. . . . Istenem ! Micsoda örömmel fogadták újesztendő napján „az ajándékot" a gyülekezeti tagok! Ezt kellene ós lehetne tenni gyakran, új élet pezsdülése lenne a parányok mozdulása folytán a nagy testben! Az első kezdeményezőnek, meg a segítőknek, az adakozóknak: köszönet 1 Isten vele, kedves Szerkesztő uram ! Balatoni István. Utóhang. A Kálvin-Szövetség „aknamunkáját" tárgyaló polémiában mi is békét akarunk, bár konstatálni kívánjuk azt, hogy a vita hamis vágányokra tévedt. Mert ebben nem a holland viszonyok ismerete a fő, hiszen arról egy czikk keretében nem is lehet hü képet rajzolni, hanem alapos bizonyítása annak, hogy miben áll a Kálvin-Szövetség aknamunkája ? Azt vártuk tehát, hogy erre a főkérdésre fogja „Akárki" a maga bizonyítékait előhozni. De nem tudta, mert hisz a Kálvin-Szövetség vezetősége sem hivatalosan, sem magánúton, sem szóban, sem írásban, sem nyíltan, sem titokban egyházszakadásról soha nem beszélt és arra nem is gondolt. Ezt nyíltan kijelentette újra meg újra s ezzel, mint elegendő elégtétellel, meg kell elégedni a Lelkészegyesület-nek is és el kell ismernie, hogy alaptalanul segített megvádolni egy nemes czélokért dolgozó egyesületet, pedig az ORLE. sorsából tudhatná, hogy milyen nehéz, lappangó és alaptalan vádak ellen küzdelmet folytatni. Annyi bizonyos, hogy ennyire minden reális alap nélkül, helytelen és indokolatlan következtetésekkel bárkit meg lehet valamivel gyanúsítani. Ilyen alap nélkül való volt a Kálvin-Szövetség elleni vád is. Mert ez volt a magja ennek a vitának. A holland viszonyok kérdése csak mellesleg vetődött föl. És épen erre nézve hiányzanak teljesen a bizonyítékok, annál is inkább, mert hiszen azt sem tudja „Akárki", hogy az egyházszakadás kérdésében általában, a magyar viszonyokra való tekintettel pedig különösen, vájjon együtt mennék-e Kuyperrel vagy sem, miután a holland viszonyok a magyar viszonyoktól teljesen elütök? Az erdélyi Református Szemle komoly megjegyzésére pedig azt válaszoljuk, hogy a Kálvin-Szövetség hivatalos theol. irányt egyáltalában nem akar választani, ezt világosan kifejtette a Lelkészegyesület-ben a Református Szemle megjegyzésével egyidöben. de tőle függetlenül megjelent czikkem is. Én csak azt akartam mondani, hogy a Kálvin-Szövetségnek kell valami normával birnía s mint a Kálvin nevét viselő egyesületnek, természetesen kell egy kicsit komolyabb közének lenni a kálvinizmushoz is. A mi ebben az esetben azt jelenti, hogy miután a Kálvin-Szövetség keresztyén szocziális munkára alakult egyesület, ezt a munkát a kálvinizmus szellemében és eszközei által kell végeznie. A Református Szemle gyanúja csak akkor lenne alapos, ha a Kálvin-Szövetség mint theológiai társaság akarna érvényesülni. De akkor meg az exkluzív irány tudományos szolgálatát már alapszabályaiban is kimondotta volna. Egyébként pedig hiszszíik, hogy ez a polémia nem fogja zavarni egyházunk lelkészeit, világi fórfiait, sem laptársainkat abban, hogy a nagy keresztyén gyakorlati problémák megoldásában dolgozni kívánó Kálvin-Szövetséget ez után is és még jobban támogassák. Sebestyén Jenő. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. A fényűzés és divat. A inult évben beköszöntött válság, a mely még most is érezteti hatását, jobban megtanított az összehúzódásra, mint száz újságczikk, a mely a helyesebb, mértékletesebb, takarékosabb életmódra intene ós buzdítana. Évről évre tapasztal juk ugyan a reálisabb gondolkozás térfoglalását, a mely a középosztály társadalmának a munkaértékelést mindjobban magába fogadó életfelfogásával, másrészt a folyton szaporodó szövetkezetek munkára képző erejében találja legfőbb okait. Ez a néperősítő intézmény lassankint beviszi a köztudatba, hogy át kell térnünk a grandszenyőri életmódból a hasznos és munkás életmódra, a mely nemcsak önmagunknak teremt biztosabb alapokon nyugvó jövőt, de a köznek is hasznára van. Protestáns szempontból tehát a szövetkezeti eszmét azért is fel kell karolnunk, mert altruizmusra nevel, a mellett, hogy a rendszeres és beosztásos életre megtanít. A fényűzés keleti eredete daczára, csodálatos, hogy az mégsem a régi kúriákban vert gyökeret, hanem a modern élet csillogó és páváskodó életmódja termelte ki igazában, mert a régi mód utánzása akar lenni s fitogtatása annak, a mi nincs — t. i. úri mód. Valóságos veszedelem már a fényűzés és divathajhászás, mert nemcsak a középosztályt itatta át, de a földmíves nép sem ment tőle. Hiszen módos parasztgazdákat láttunk, a kik gummirádlis kocsin járatják családjuknak még ugyan divatos kalap nélkül járó nőtagjait s otthon a mahagóni bútor nem ritkaság; a paraszti sort csak a kendő, a családfő kék mandlija, magyar kalapja és