Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-08 / 23. szám

IRODALOM. A magyar Servet-kódex. így nevezhetem megfelelőképen azt a négy munkát, mely „Kálvin János kisebb értekezései"-nek III. sorozat X—XIII. száma alatt jelent meg, holott a négy közül csak egy a Kálvin munkája (A szentháromság igaz hitének védelme, dr. Tari Imre fordításában), a többi három összefüggésben van ugyan Kálvinnal, de nem az ő műve, hanem: 1. „Kálvin és Servet" történeti tanulmány, írta dr. Kováts J. István; 2. „Servet Mihály harmincz levele Kálvin Jánoshoz" fordította Veress Jenő ; 3. „A Servet-pör aktái", franczia, latin és német nyelvből, fordította dr. Kováts J. István. A gyűjteményes czím épen nem megfelelő voltát enyhíteni igyekszik ugyan a „Servet-pör" alczím, melynek az elősorolt négy munka A), B), C) és D) részeként van feltüntetve; azonban ne idézzünk tovább a czímkérdésnél, hanem lássuk egyenként magukat a munkákat. „Kálvin és Servet", dr. Kováts J. Istvánnak 157 oldalas történeti tanulmánya első a gyűjteményben. Az előszó tömör áttekintést nyújt a Servet-pör nagy jelentőségéről, anyagáról és irodalmáról, majd nyíltan megmondja, hogy a kiadás czélja a történeti igazság megállapítása, illetve annak a vádnak megczáfolása, hogy Servet kivégzésének Kálvin az értelmi szerzője. Ezzel kapcsolatban — a jegyzetben — adja a Servet-kérdés magyar irodalmát, de nem teljesen, mert a Kanyaró Ferencz, Révész Kálmán és Balogh Ferencz idevonatkozó polemikus művei (1891—1895) elkerülték a figyelmét. A tudós szerző először Kálvin és Servet korát rajzolja, majd megismertet Servet életével és theológiájával, külön fejezetet szentel a viennei pörnek; aztán leírja a genfi állapotokat a Servet-pör idején, ismerteti a genfi pör szóbeli, majd írásbeli részét s a végkifejlést, Servet kivégeztetését, végül megrajzolja Servet képét a kortársak és az utókor szemében. A tárgyalás élénk, pragmatikus, nyomonjáró, aktaszerű, a mint ez a gyűjtemény D) részét alkotó Aktákból (169 oldal) teljes részletességgel megállapítható. De nemcsak az aktákat ismeri a szerző, hanem az idevonatkozó nagy irodalmat is. Széleskörű búvárlat értékes eredménye ez a munka, mely a nagy és nehéz kérdést teljesen megvilágítja és valóban tudományos alapon bizonyítja be, hogy Kálvint tartani a Servet halála értelmi szerzőjének egyáltalában nem lehet s épen ez a Kálvint kárhoztató álláspont nélkülözi a tudományos alapot. Szerző megőrizte az elfogulatlanságot és tárgyilagosságot, nem festi Kálvint angyalnak, sem Servetet ördögnek. Sőt Servet jellemzésénél egy kis következetlenségbe is esik, épen a Servet javára. Azt mondja róla, hogy „végtelenül érdekes és sok tekintetben értékes jellemű férfi. Jelleméhez tapad ugyan néhány kisebb folt, de azok nem képesek azt elhomályosítani". Aztán elmondja, hogy Servet „dicsekvő, hiú, szerfelett büszke, öntelt, szinte gőgös, . . . határtalanul daczos, kötekedő, veszekedő modorú; az Őszinteség nem volt meg benne abban a mértékben, a mennyire azt egy igaz férfiútól elvárhatnék; kétszínűsködő . . . szorult helyzetébenegyetmást letagad . . . valótlanságokat állít ... a lelkiismeretesség egyáltalán nem volt benne kifejlődve." No már mindezek, különösen az utóbbiak, olyan jellembevágó dolgok, a melyeket egyszerűen „kisebb foltoknak" nevezni csak elnézéssel vagy elírással lehet. A gyűjtemény második darabja Kálvin munkája: „A szentháromság igaz hitének védelme a spanyol Servet Mihály borzasztó tévedéseivel szemben". (208 oldal.) E művet Kálvin 1554 elején latinul adta ki, csakhamar azután franczia kiadás is jelent meg, mely azonban nem mindig hű fordítása a latin szövegnek, sokszor eltér attól. Dr. Tari Imre a latin kiadást fordította le, a franczia kiadás eltéréseit pedig mindig a jegyzetben adja. A fordítás nem kevés nehézségeivel dr. Tari szép sikerrel küzdött meg. A harmadik kötet „Servet Mihály harmincz levele Kálvin Jánoshoz, a genfiek prédikátorához". (106 oldal) Latinból fordította Veress Jenő, ki egy tájékoztató előszót is ad a levelek elébe. E levelek nem tulajdonképeni levelek, hanem úgynevezett „nmlevelek", tudnillik nem egyenként küldte el ezeket Servet Kálvinnak, hanem levelek alakjában írta meg mondanivalóját s együtt, egyszerre, más dolgozatához csatolva küldte meg azokat Genfbe. Az egész igen erős polémia Kálvin ellen. A fordítás, melyet dr. Tari Imre revideált, szintén elismerést érdemel. A gyűjtemény negyedik darabja: „A Servet-pör aktái", franczia, latin és német nyelvből fordított nagyszerű okmánytár. A fordító, dr. Kováts J. István, előszavában kiemeli, hogy a „Corpus Reform atorum" XXXVI. kötetében megjelent okmánytárnak ez a magyar fordítás az első teljes átültetése idegen nyelvre. Már ennélfogva is kiváló elismerést érdemel, melyet még nagyban fokoz az a többrendbeli nehézség, mellyel az okmányok lefordítása járt. De ezekkel a nehézségekkel derekasan megküzdött a fordító, kinek a latin szöveg fordításánál szintén dr. Tari volt segítségére. Ez a négy darabból álló gyűjtemény, így, a mint van, tudomásunk szerint páratlan a világirodalomban. A Servet-pörre vonatkozó anyag, magának a pörnek kritikai feldolgozásával együtt, egy kötetben sehol másutt fel nem található. Elismerés illeti azért a primus motor, dr. Kováts J. István és derék munkatársai: dr. Tari és Veress alapos, szakavatott és önzetlen munkásságát. Az ő becses edicziójuk után nem lehet többé a magyar irodalomban tudományos, tehát tisztességes alapon, a a Servet-kérdéssoJ kapcsolatban, Kálvin ellen hadakozni. Révész Kálmán. Mitrovics Gyula összegyűjtött papi dolgozatainak utolsó kötete. Lapunk eleitől fogva elismeréssel honorálta azt a törekvést, mely Mitrovics műveinek összegyűjtésében és kiadásában nyilvánult. Mitrovics, a sárospataki theol. tanár és debreczeni lelkész olyan kiemelkedő alakja volt egyházi életünknek és irodalmunknak, hogy szétszórtan megjelent s részben kéziratban hátrahagyott műveinek egységes vállalatban való kiadását valóban szükségesnek és irodalmunkra nézve nagy nyereségnek ítéljük. Ezért most, a mikor e vállalatból a befejező VII. kötet is megjelent, ki kell fejeznünk elismerésünket egyfelől a müvek sajtó alá rendezője és gondos, érdekes jegyzetekkel kísérője, dr. Mitrovics Gyula, debreczeni bölcsészeti akadémiai tanár iránt, a kit e munkájában a fiúi kegyelet mellett irodalmi szempontok is vezettek, másfelől a vállalat kiadói, a Hegedűs és Sándor czég iránt, mint a mely szintén magasabb kiadói ambicziótól vezettetve adta kezébe Mitrovics összegyűjtött munkáit a hazai protestáns közönségnek. A vállalat utolsó kötete a kitűnő szerző arczképével jelent meg. Tartalma a közrebocsátó előszava ; Mitrovics önéletírása; egy nagyobbszabású liturgika; tanulmány A polgári házasság törvényeiről