Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-06-01 / 22. szám

Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, elöfizetésiés hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Gamáliel filozófiája. V. J. — Vezérczikk: Az elengedhetlen segítségek. P. — Krónika: Űj törvényjavaslatok. Modern emléknapok. Hadseregek bomlása. — Tárcza: Kálvinista végvár Székelyföldön, pálóczi Horváth Zoltán dr. — Belföld: A „Filadelfia" hálatinnepe. Dr. Thaly Lóránt. — Szoeziális ügyek: Országos készülődés a kassai nagygyűlésre. A fogyasztó közönség és a drágaság. Jégverés országszerte. — Külföld: Nagybrittania, Németország. Dr. T. I. — Á mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Pályázat. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Gamáliel filozófiája. „ . . . mert ha emberektől van e tanács vagy dolog, akkor semmivé lesz; ha pedig Istentől van, ti el nem pusztíthatjátok, ha csak nem akartok Isten ellen is harczolni." Ap. cselek. 5.38-39. Három évvel ezelőtt a festői szépségű Hollandiában egy holland költőnek a költeményeit olvasgattam. A költő azelőtt pap volt és mind azelőtt, mind azután korának és hazájának egyik érdekes gondolkodója. Ennek a költőnek és gondolkodónak, Fierson Allardnak „Gamáliel és Darwin" czímű költeménye különösen megragadta figyelmemet. Azóta is eszembe jut, valahányszor Gamálielre vagy 3

iersonra gondolok. A gondolkodásnak és az igazságn; k két örök hőse gyanánt magasztalja Darwint és Gamálielt, a XIX. század nagy természettudósát és az első század kiváló rabbiját. Ketten találták fel és mondották ki minden időnek két nagy igazságát. Darwin azt, hogy a létért való harezban csak az erősebb marad fenn és Gamáliel azt, hogy csak az marad meg, a mi Istentől van. Pierson nem mondja, hogy a kettő tulajdonképen egy. Nem mondja darvvinista gondolatmenettel, hogy csak az erős van Istentől, azt sem állítja vallásos és keresztyén felfogással, hogy csak az az erős, a mi Istentől van. Úgy látszik, hogy a pap és a gondolkodó kiegyenlítés és összhang nélkül egyesült a költőben. O ikeregységnek látta a nyolezvanas évek darwinista és anyagelvű levegőjében azt, a mit mi ellentétnek vagy legalább is súlyos problémának érzünk és tudunk. O összefoglalja Darwin természetbölcseletét és Gamáliel történetbölcseletét, a XIX. és az I. századot, mi pedig szétválasztjuk azokat. Különválasztjuk a régit és az újat, a naivat és a tudatost, a keletit és a nyugatit, a hitet és a tudományt, a költészetet és a bölcseletet, a természetet és a történetet. Először is megállapítjuk, hogy Gamáliel filozófiája nem természet-, hanem történetbölcselet. O az első keresztyénség mozgalmára alkalmazza világtörténelmivé lett tételét; a mi emlrertől van, semmivé lesz, a mi Istentől van, elpusztíthatatlan. Olyan általánossá tette ezt az elvet, hogy mindenki és minden mozgalom a maga javára és az ellenfél ellen magyarázhatta és alkalmazta is azt. Némelyek keresztyénellenesnek, mások keresztyénbarátnak találták. Ezek filozófiának tartották, azok taktikának. Mint taktikát is hol passzív rezisztencziának, hol passzív asszisztencziának minősítették. Sokan aktív rezisztencziájuk, mások aktiv asszisztencziájuk igazolására használták fel Gamáliel szavait. A sokféle értelmezés és használat között legtöbbször elfelejtették a gondolatban levő kettősséget és mesterséges ellentétet. Az emberinek ós isteninek kettéválasztását és ellentétbe állítását bírálat nélkül elfogadták. Pedig ebben sok a zsidó világnézeti elem. Az emberinek és isteninek, mint rossznak és jónak szembeállítása ellen ezer és egy ellenvetése van nemcsak a modern tudománynak, hanem a mai keresztyén világnézetnek is. Az emberben még az ösztön sem rossz, ha csupán ösztön, azaz az életet szolgáló és az erkölcsi életet nem akadályozó természeti erő marad. Hát a magasabb lelki erők és a legmagasabbra, az istenire törő szenvedélyek ?! Ezek nélkül egyenesen leziillik az élet, elrútul a világ és megáll a tökéletességre való örök fejlődés. Tehát az emberi és isteni a mi számunkra nem az ember és Isten ellentétéből folyó megkülönböztetés, hanem a tökéletlen és a tökéletes között való értékkülönbség. A valódi emberi valódi isteni is és a valódi isteni a valódi emberiben is visszatükröződik. Az emberi tehát annyit jelent ott, hogy emberileg alantas és mulandó, az isteni pedig annyit,