Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-05-25 / 21. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIÉSISKOL Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. kUldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tar! Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolezad oldal 5 K. TARTALOM. Forrj össze egy törzsnek két lombos ága ! Sántha Károly. — Vezérczikk : Találkozó. P. — Elnöki megnyitóbeszéd az 0. R. T. E. XII. közgyűlésén. II. Dóczi Imre. — Krónika: Májusi gyűlések. Egység —Belföld: Egyházkerületünk közgyűlése. — Szocziális ügyek: Hiveink biztosítása. Nánay Béla. — Külföld: Dánia. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom, művészet. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázatok. — Hirdetések. Forrj össze egg törzsnek két lombos ága! A budapesti ref. theol. akadémia 1855—1883-'y volt tanítványainak találkozójára. Idő fájáról hullnak, egyre hullnak A levelek: év-évre lepereg; De májusunk rózsái kivirulnak, Ma közlünk egy sincs őszülő öreg. Megifjodtunk visszatérő sok évvel: Ránk mosolyog a mult — emlékezünk. Ki minket így áld mind a két kezével, Emelkedjék Hozzá szívünk, kezünk! Elfogy az élet pisla gyertyaszála, Mi élünk még s állunk sírok felett. Tanáraink emlékét őrzi hála, S a társakét édesbús kegyelet. Elmentek Ök is, a Testvér-vezérek, És visszasírjuk a két Magvetőt; Dalommal én Hozzájok föl nem érek, Sarumegoldva hívom Ót meg Őt. Török Székáccsal és Székács Törökkel, Egy szív, egy lélek: közzénk szálljatok ! A mennyei lajtorja nem törött el, Járnak még föl s alá rajt angyalok. E most megújult ősi iskolának Angyalai Ti, nagy apostolok: Eszméitek fényes valóra válnak: Ez intézet virul és virulni fog! Innen kisért el minket a világba Hü nevelőink csókja és hite, S nem prédikáltunk s működtünk hiába, Ez öntudattal tértünk most ide. Innen indultunk szép, nehéz útunkra, Mélységből a Magasságok felé, Hogy fényt derítnénk magyar Sionunkra, IHván a népet Istenünk elé. Istent imádni és hazát szeretni, Ápolni e tüzet mindsziintelen, Az Úr Jézusban újonnan születni: Mily boldogság ! Én Vele, O velem! Ha a templomban templom lesz a lélek, S pályámon ragyog emberszeretet, Ha alkonyomnál új reggelt remélek: Már itt kezdem az örökéletet. Életre keltő kapui ci mennynek, Hol a hit csipkebokra ég, lobog, Hová a hívek megnyugodni mennek: Ti vagytok, óh szentséges templomok. Itt zajdul az „Erős várunk" harsogva, S Luther lelkétől tüzet fog szívünk, — „Te benned bíztunk eleitől fogva", S Kálvin lelkével éneklünk s hiszünk. Hisszük: kóstolni az Urál, mily édes, Beszéde, mint a színméz, úgy csorog; Itt hajoltunk először az Igéhez, Tanítványok, tanárok, pásztorok. Itt lön eggyé két egyház ifjúsága, E jelszóval már félszázadon át: Forrj össze eyy törzsnek két lombos ága, 5 el nem rabolja senki koronád! Sántha Károly.