Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-05-11 / 19. szám

PROTESTÁNS EGYHAZIésISKOL Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG. Felelős szerkesztő: BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr,, Sebestyén Jenő, Tarl Imre dr, és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 0 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Örfik misztérium. Gedeon. — Vezérezikk: Reformácziói emlékmű Magyarországon. V. J. — Az aberdeeni út. Dr. K. I. — Krónika: Gyermeknap. Egy röpirat. A béke napja és napjai. — Belföld: A ráczkevei új templom. Dr Pruzsinszky Pál. — Lelkészbeiktatás Szentesen. P. — Csendes jegyzetek. Csányi S. — Szocziális ügyek: Törvénytelen gyermekek védelme. Kálvinista. A gazdák kassai nagygyűlése. — Külföld: Amerika. Dr. T. I. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Örök misztérium. „A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy -. igy van mindenki, a ki Lélektől született." Ján. 3.8

. Mélységes titkok ragyogó kiárad ása, örök misztériumok sejtelmes napja, a Lélek ünnepe elérkezett újra! Fény, tűz, láng, ragyogás jelzik az útját, erő, hit, buzgóság, munka és imádság hirdetik & jelenlétét mindenkoron. Keressük Őt, hogy szemeinkkel meglássuk és nem találjuk, várjuk, hogy kezeinkkel megtapogathassuk, mint ama testté lett Igét és nem tudjuk elérni . . . Erezni akarjuk Őt, mint az Atyát, kapcsolatba akarunk vele jutni, mint a Fiúval, de nem tudunk soha homály nélkül látni, nem értjük őt . . . Csak azt látjuk, hogy az Örök Munkás megint dolgozik, csak azt érezzük, hogy bennünket is hajt valami örökké előre, valami, a mi Erő, valami, a mi Hatalom, valami, a mi vezet, irányít bennünket, parancsol nekünk. Óh. örök misztérium, hogyan értsük meg lényedet, hogyan tudjuk a Te csodálatos útjaidat megismerni? Balga ember, ki a végtelenség felé repülsz, hát a szélről tudod-e, hogy honnan jő és hová megyen? Óh vájjon ismerheted-e hát a Lélek útjait, a melyek az örökkévalóság útjaival azonosak? Vájjon megértheted-e azt, a mit az Atyák sem tudtak soha igazán megérteni, hogy miként munkál a Lélek, a mely erőnek látszik lenni mindenütt? És mégis, a mikor már a gyarló emberi lélek a hitnek szárnyain repülni tud, csodás magasságok, szédítő mélységek felett átrepülve, megnemesedve, megtisztulva, látni kezd . . . látni, sejteni és újra látni hit által szemtől szembe, fenn, fenn a végtelenségben, a csodás erők világokat kifeszítve tartó rettenetes, de felséges birodalmában . . . Látni kezd azon az isteni műszeren keresztül, a melyet Kálvin a mindenség vizsgálatában a lélek szemüvegének nevez, a hívő lélek legtökéletesebb vezére, az örökkévalóság kinyilatkoztatása, az írás segítségével. És a hit tüzében megizmosodott szárnyakkal lebegve az örökkévalóság ködbe vesző, soha meg nem szűnő határai felett, gyorsabban, mint a tűznek lángja, gyorsabban, mint a fény, olyan gyorsan mint a gondolat, végig repül a lélek a mindenség élete fölött, kezdettől fogva, mind e mai napig . . . Es látja a megmérhetetlen világok csodás születését, az atya teremtő akaratának formába öntődését, az isteni örökkévaló világterv első kipattanását, a mindenség rendezetlen ősi lüktetését: az Űr Lelkét, mely ott „lebeg vala a vizek felett". És repül a lélek új titkok felé . . . S a mikor a teremtés koronájának portestében meglát kigyúlni egy égi szikrát, tudja, hogy ez a sugárzó láng már nem földi fény, de tűz ama Magasságos tüzéből, amaz Örökkévaló lelkéből. „Mert az ő nemzetsége is vagyunk." De érzi a mi lelkünk az Örök Munkás szíve lüktetését itt lenn a nyomorúság és sötétség-, a tévelygő emberiség életében is. Meglátja a halvány, gyarló mécsvilágot már a pogányság lelkében is, de észreveszi azt a tiszta kékes égi fényt is, mely ott izzott a választott nép prófétáinak szívében kezdettől fogva. „Az én Atyám mindezideig munkálkodik, én is munkálkodom." És repül a lélek tovább, tovább. S megáll a Jordán partján párás, langyos hajnalon. Látja az Igét testben megjelenni, testben leborulni, az egeket megnyilatkozni „és a Lelket, mint egy galambot ő reá leszállani ..." Óh örök misztérium nyílj meg előttünk! De szállj, szállj, óh lelkem tovább . . . Lásd meg az Isten Lelkének munkáját mindenütt. Erezd meg azt a kiterjesztett erősségek csodás harmóniájában épen úgy, mint a mezők liliomának életében, a hulló csillagok ki-