Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-05-04 / 18. szám

részének bizalmát, áldozatkészségét s munkáját egyházunk javára: elháríthatatlan akadállyal talkozunk a napisajtó túlnyomó részében, általában pedig az úgynevezett szabadgondolkozó, lényegében dekadens irányzatú irodalmi művekben és a társadalmi destruktív irányzatokban, & melyek együttvéve a keresztyén hit alapjait megingatni, nemzeti hagyományainkat lekicsinyelni, a tekintélyeket leszállítani tűzték ki czéljukul. A sajtó egy része nemcsak hogy minden vallásos meggyőződést gúnytárggyá tesz, de alattomosan közbeszúrt hírekkel, czélzásokkal a legerősebb emberi hitet is ingadozóvá, kételkedővé igyekszik változtatni. Hírszolgálatában akárhányszor nyíltan támadja az egyházat, irodalmi, művészeti rovatában legtöbbször az anyagias világnézetnek áldoz, apróhirdetéseinek egy részében pedig a testiségnek, az érzéki örömöknek hajszolására nyújt alkalmat és segítőkezet. Ez aknamunka — azt hisszük — ismert minden gondolkozó keresztyén lélek előtt, hiszen az országos hírforrásokul szolgáló napilapjaink közül alig egy-kettő szolgálja becsületes magyar és keresztyén szellemben a közönséget. Ezek a támadások bizonyára nem maradnak nyom nélkül még az intelligensebb osztályhoz tartozók lelkében sem, hát még a köznép lelkében, a mely — sajnos — a krajczáros hírhajhászó újságokból szedi napi lelki táplálékát. Védekezni ezzel a káros iránnyal szemben és törvény elé állítani az Istenben vetett hitet támadó és tudatosan ócsárló czikkek és hírek íróit, nemcsak súrlódásokra adna alkalmat s az egyház vezetőit és magát a keresztyén egyházakat tenné ki újabb támadásoknak, de czélra sem vezetne, sőt eredményeiben sokszor illuzórius is lenne, a mint ezt 'a gyakorlat bizonyítja. Ezért más eszközökhöz kell fordulnunk a keresztyén s közelebbről a kálvini szellem felkeltése, a, támadások élének ellensúlyozása s majdan teljes kiküszöbölése végett. Mindenesetre az olvasóközönségnek s hitfeleinknek kellene érzékenyebbeknek lenniök, ha eredményesen kívánunk az egyházunkat és vallásunkat üzletszerűen sértegetők és czéltudatosan támadók ellen fellépni, mert „nincs botránkoztató, ha nincsenek, a kik megbotránkoznak". A felburjánzott krajczáros lapok, de a többi lapok egy részében is, továbbá az úgynevezett szabadgondolkozó művekben s az ezen irányt követő egyesülések agitácziójában uralkodó szellemre s arra, hogy ezek milyen állapotnak lettek előidézői, jellemzésül csak rámutatunk a városi munkáselemnek egy részére, a melynek lelketlen, meggyőződés nélküli, elfajult életét épen a fővárosi lapokból ismerjük; de a falusi nép élete is sok közönyt, hitetlenséget és erkölcstelen irányzatot mutat fel. Nincs Kálvin, a ki rámutasson arra, hogy ezek a keresztyénséget, a vallást és a hazát támadó dekadens irányzatnak egyenes következményei, s hogy az erkölcsi élet sülyedése együtt jár a téves nyomokon haladó szoczializnms és a libertinizmus által szült korszellemmel ! Azzal a kérdéssel fordulunk a mélyen tisztelt Elnökséghez és Közgyűléshez, hogy az ezen destruktív irányzatok ellen való védekezésre a lelkész és tanító uraknak figyelmét felhívni s a vasárnapi iskolák, konfirmandus-, nö- és ifjúsági egyletek, bibliaolvasó körök, népművelő- és olvasó-egyletek, Kálvin-Szövetségi fiókok, gazdakörök stb. alakításával a védőbástyák és mentsvárak felépítését szivükre kötni méltóztassék, mert csak ilyen pozitív keresztyén munkák és egyesülések keretében védhetjük meg a népet ama megtévesztő, az egyházi és társadalmi rendet megdönteni akaró bujtogatá soktól,és pedigaz ezeknek keretében tartandó vallásos estélyek. előadások útján s az egyházias irányú, a protestáns és kálvinista művek terjesztése által. Tudjuk azt, hogy gyökeresen csak egy teljesen református keresztyén szellemben, valláserkölcsi alapon szerkesztett napilappal tudnánk segíteni a mai határozatlan, erkölcsi alap nélküli, üzleti szellemű s kételkedést terjesztő napisajtó túlkapásaival s általában a szoczialista, nemzetközi és dekadens irányzatokkal szemben, de egy ilyen lapnak megteremtése — épen saját hitfeleink közönyössége miatt — a távoli jövő zenéje. Kétségtelen, hogy egy ilyen, minden politikai pártállástól ment, de azért a politikai életet figyelemmel kísérő, sőt arról véleményt is nyilvánító, minden ízébem az evangéliumi s a puritán kálvini szellemtől áthatott napilap létesítését kell czélul kitűzni. A Kálvin-Szövetség az aktiv és pozitív keresztyénségre, az alkotó és építő munkásságra serkentés, az egységes kálvini szellem kialakítása és megerősítése czéljából a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap"-ot 1912. évi október 1-étől átvette s czélul tűzte ki, hogy ezen lap által is egy, a fentebb körvonalazott irányú napilap megteremtésén dolgozzék. Addig is, míg egy ilyen orgánum kialakítása elérhető lesz, ne mulasszunk el megtenni minden intézkedést kálvinista hittestvéreink szeplőtlen erkölcsi és szellemi életének védelmére és biztosítására! A Kálvin-Szövetség jó szolgálatot vél tenni, a mikor a fentebb elősorolt, a helyi viszonyokhoz alkalmazandó intézmények és egyesületek nagyobb erővel való létesítésére a ügyeimet felhívja, hogy ezeknek keretében a fiatalságot és a népet a keresztyén öntudatra ébresszük s a további mérgező hatásoktól megóvhassuk. Egy jobb jövő előkészítése, a keresztyén és kálvini közszellem kialakítása, a magasabb keresztyéni élet megteremtése, a munkás és alkotó egyházi élet létesítése, sőt az igazi református, öntudatos, evangéliumi szellemű napilaphoz az anyagi támogatás megnyerése: mind megoldhatók, ha a legkisebb faluban s a legegyszerűbb lélekhez is elvisszük az evangéliumi erőket /" A keresztyén világnézet és a kálvini eszmék hű harczosainak figyelmébe ajánljuk ezen emlékiratunkat, a Kálvin-Szövetség pártolóit és barátait pedig kérjük, hogy a református keresztyénség védelmére kitűzött