Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-13 / 15. szám

halált ad; munkás hit életet teremt, igazolást azoknak kétségeivel szemben, a kik mondják, hogy a keresztyénség az élet nagy feladatait megoldani képtelen. A Krisztus által vett élő hitben van élet, van hatalom. Csak tárjuk fel alázattal lelkünket, csak akarjulc az igaz, élő hitet és jön onnan felülről, a honnan száll alá minden, a mi jó és igaz, örök adomány. Es aztán ennek az elplántált, romolhatlan magból fakadt élő hitnek lesznek gyümölcsei. Ilyen hittel kell tündökölnünk, világolnunk — eddig sokszor csak tüntettünk olyan hittel, a milyenről Jakab beszél — vegyünk igaz élő hitet és cselekedjünk — mert eddig sokszor csak beszéltünk. Es . . . mentségünk legfeljebb csak az, hogy sokat és szépen beszéltünk. Nánay Béla. EMLÉKEZÉS. A dunamelléki ref. egyházkerület székházának és a budapesti új theol. akadémiának ülés- és disztermóben folyt le a mult héten a Bethania-egyesület közgyűlése és konferencziája. Jubileumi közgyűlés volt. Tiz évvel ezelőtt alakult, mint a közölt évi jelenlésből olvasható. A nagyterem zsúfolásig megtelt. A mint ott álltam és széjjel néztem a hatalmas, lelkes és a termet zsúfolásig megtöltő közönség körében és hallgattam lelki épüléssel a szép, megragadó előadásokat, gondolataim önkéntelenül is visszaszállottak a múltba nem a tíz, hanem a harmincz évvel ezelőtti időbe. A magyar belmissziónak is van története. Nemsokára csákány alá kerül az az épület, a melyhez a magyar ref. egyház történetének oly sok nagyfontosságú részlete, mozzanata fűződik. Ott a Kálvin-téren egy szerény kis szobában indult meg hetven esztendővel ezelőtt ez a lap, mint erről már emlékeztünk. Ott élt és működött 44 éven át a magyar ref. egyház egyik legnagyobb és nevét korszakos alkotásokban megörökítő vezérférfia, Török Pál. Ott talált hajlékot a dunamelléki egyházkerület lelkészképzőintézete és a budapesti egyház főgimnáziuma. Jóformán mindaz, a mi itt van, ott született meg mint eszme és ott is vált valóra. Ott volt a magyar belmisszió bölcsője is. Ott voltak az első beimissziói konferencziák. Hogyan is indult meg a magyar belmisszió? Nem úgy, mint a nagy német protestáns egyház körében. Szerényen, bethlehemi, mustármagnyi kezdettel. Itt járnak ós élnek még, a kik a Lélek eszközei voltak. Részben közvetlen külföldi hatások, részben a skót testvéregyház itt körünkben működő misszió jának és különösen a reánk a távolból is nagy szeretettel gondoló dr. Moodynak hatása alatt egy-egy szikra hullott ifjú emberek lelkébe. Es megindult ezelőtt harmincz esztendővel a magyar belmissziói munka. Kezdődtek a „konferencziák". Nem olyanok, mint most már, Istennek hála, vannak. Nem díszes villanyfényben úszó teremben százak részvételével. Füstölgő lámpák világánál a régi theológia egyik szegényes úgynevezett nagytermében folytak le. Az első egészen szűkkörű konferenczia a vasárnapi bibliai iskolai tanításra való előkészülés alakjában jelent meg. Majd egynéhány budapesti theológus által kibocsátott felhívás a többi theol. akadémiák hallgatóihoz, gyűjtött ide néhány ifjút a vasárnapi iskolai munka megbeszélésére ós a feletti konferencziára. Mint jóformán mindenütt, így nálunk is ezzel a munkával indult meg a belmisszió. És azután egy másik kép. Ezelőtt 30 esztendővel jött ide hozzánk, annak a férfiúnak a hívására, a ki ma is ifjúi lelkesedéssel áll a nagy ügy élén, egyik leghűségesebb barátunk, Fermaud, az ifjúsági egyesületek világszövetségének titkára Genfből (akkor még fekete franczia szakállal) és ugyancsak ott a Kálvin-téren voltak az első konferencziák az ifjúsági egyesületi mozgalom ügyében. íme a magyar belmisszió kezdete. Mondjam-e, hogy jól kezdődött? Nem síppal-dobbal, egyletek alakításával, hanem a csendes előkészület jegyében és Istennel való tusakodás tüzében. Csak tíz év múlva alakultak, szervezkedtek az első belmissziói egyesületek (Lorántffy Zsuzsánna, budapesti ref. ifj. egyesület). Jó néha-néha emlékezni. Megóv a türelmetlenségtől, kétségeskedéstől; magunkba térésre, számotadásra indít. Harmincz óv munkája, küzdelme, agitácziója mit eredményezett ? Mondják nem sokat. A vizek még nagyon, de nagyon sok helyen mozdulatlanok. De mégis hálával tekintünk arra, a mi már megvan. Magunk sem tudjuk miképen, de a mag kihajtott, szárba szökkent és felnőtt és van már kalász is, van mozgalom, van élet. A harmincz évvel ezelőtt született belmisszió ott van már sokaknak lelkében, ott van a zöld asztalokon, hivatalos és nem hivatalos belmissziói összejövetelek tárgysorozatán ; vannak és lesznek kurzusok, konferencziák, szervezkedések széles e hazában. Vannak még viták, küzdelmek, félreértések. Ez természetes. Mindenütt és minden más téren is vannak. Az ébredő, a tér és éltető levegő után törő élet és munka jelenségei ezek is. A kísérletezés, szárnypróbálgatás ideje sem mult el még egészen. Az első szerelem nyomán botlások is vannak. Van lobbanó szalmaláng, bántó füst — építkezés közben hulló törmelék; van fa, széna és pozdorja, de látjuk a fundamentumon azokat is, a melyek hitünk szerint győzelmesen megeszmóthetleniil állják a tűzpróbát. Annak az egyesületnek konferencziáján, a melynek kapcsán ezekről emlékeztünk, az a férfiú elnökölt, a ki a magyar belmissziói mozgalom egyik indítója, választott eszköze volt eleitől kezdve. Mikor a nagy, díszes, fényárban tündöklő teremben a jubileumi konferencziát megnyitotta, szét- és feltekintve és a régiekről emlékezve, bizonyára ő is mondotta : Az Úrtól lettek ezek... milyen csodálatosak és imádásra méltók az ő utai! P. T^*" j, 4 ^ bronzból vert, igen ^ |T Tif^ sikerült plakettje öt 1 I V XX X korona árban megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IV. ker,, Molnárutcza 17• szám).