Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-06 / 14. szám

beszédjében előforduló némely vonatkoztatásokért kérdőre vonta, de azért egyéb kellemetlenség nem érte, mert Prottmannak— Török Pál jó tanácsa alapján — oly ügyes feleletet adott, hogy ez minden további eljárás nélkül (de majdnem olyan intéssel, mint a kassai császári törvényszéki biró Tompát: „Aztán több gólyamadár . . . nem [csinálni") „ furcsa és gyanús az az István diakónus, a kit megköveztek a beszédben1

1

megjegyzéssel elbocsátotta. A másik említésre méltó dolog, mellyel a boldogult a pátens-küzdelem munkájában résztvett, az a kiküldetése volt, a mellyel Török Pál és a többi vezéregyeniségek megbízták, hogy tudniillik menjen le az alsóbaranyai egyházmegyébe s ott informálja a vezetőket a pátens elleni küzdelemnek állásáról és járjon közbe, hogy az alsóbaranyai egyházmegye gyűlése is határozza el, hogy a pátens ki ne hirdettessék. E kiküldetése sikerrel járt, mint azt alulírottnak, a megboldogult jóleső érzéssel s a sikerrel végzett munka felett érzett megelégedéssel többször elmondotta. Pesti káplánkodása után Öreg János, akkori pesti segédlelkészszel, a későbbi debreczeni akadémiai tanárral nagyobb utazást tett Magyarországban és Erdélyben. Utazási élményeit, hagyatékában maradt érdekes kéziratú naplójában megörökítette. Ezután laskói (Sztáray híres régi gyülekezete) káplán lett. 1860. szeptember 20—1861. május 21-ig, a mikor a második papi vizsgát letévén, lelkészi oklevelének megnyerése után három hét múlva már rendes lelkésszé választatott, szűkebb hazája a külsősomogyi egyházmegye : Öszödi gyülekezetében. Őszödi lelkészkedése (1861. június 14-től 1872. május 12-ig) idején odaadó buzgósággal végzi teendőit; igyekezetét a külsősomogyi egyházmegye közönsége látva, gyors egymásutánban a körlelkészi, tanítói körelnöki, tanügyi bizottsági elnöki, a református egyház részéről Somogy vármegyei iskolatanácstagi, egyházmegyei al-, majd főjegyzői (e minőségében az 1869-iki egyházkerületi gyűlésen is — mostani Püspök Atyánkkal együtt — kisegítő jegyzői munkát végzett) tisztségekre emelte. Őszödről a felsőbaranyai egyházmegyei Harkányba (a fürdőhely) választatván el, munkálkodását itt folytatja 1872. május 12-től kezdve. Itt is tevékeny részt vett úgy az egyházi, mint a községi ügyek (harkányi népbank alapítója s igazgató elnöke) előmozdításában. Később egyházmegyei tanácsbiró és lelkészi gyámpénztárnok lett. 1888-ban a dunamelléki gyülekezetek szavazatainak többsége az egyházkerület egyik tanácsbirói székébe ülteti s hogy e tisztségével nyert megbízatásában mint járt el, azt bizonyítják az egyházkerületi jegyzőkönyvek, melyek szerint felesketésétől kezdve haláláig minden egyházkerületi gyűlésen megjelent és résztvett a reá bízott ügyek elintézésében. 18 évi harkányi lelkipásztorkodása után visszatért ismét a külsősomogyi egyházmegyébe, szülőföldjének közelébe, az őt lelkészéül megválasztó felsőiregi egyházba, hol az 1890-ik év június hó 29 ik napján lartott beköszöntésétől fogva — az akkor elmondott imájában kifejezett lelkészi működési vezérelvének megfelelőleg — híven munkálkodott egészen az 1913. évi február hó 22-én bekövetkezett haláláig. Érdemesnek tartom ennek bizonyságául felemlíteni egyfelől azt, hogy szolgálatának végzését csak a legritkább esetekben bízta másra, mert valóban szerette — mint maga is többször mondta előttem — „az Ur házában való lakozást és a neki való szolgálatot", másfelől pedig azt a szokását és eljárását, hogy minden végzett lelkészi dolgáról részletes lelkészi naplót vezetett. Felsőiregi lelkészkedése alatt egyházmegyei tisztséget (bár 1893-ban megválasztatott egyházmegyei tanácsbirónak, de nem fogadta el) nem viselt, csak a gyönki gimnázium fenntartó testületének és igazgató-tanácsának volt az egyházmegye részéről egyik tagja 1904—1911-ig. Résztvett a községében levő társadalmi mozgalmakban is s e nemű működésében jó munkájával, kedves érintkezéseivel a vegyes osztályú s vallású község társadalmának szeretetét s tiszteletét megnyerte. Csak az a csodálatos és lehangoló, hogy gyülekezete tagjainak nagy része sokszor tiszteletlenül viselkedett vele szemben, sőt még méltatlan gyanúsításokkal is illette őt, kit a község másvallású lakosai annyira tiszteltek. Az irodalom terén is szorgalmasan munkálkodott Fábián Mihály, minek bizonyságai: a) Külön füzetekben megjelent müvei: két akadémikus rektortársával együtt készített Halotti búcsúztatók (1856., az első Eszéken megjelent magyar könyv), Kalauz a földgömb használatában néptanítók számára. 1864. Kis természetrajz (versben) 1864. Néhai Tormássy János püspök kézirata nyomán: A dunamelléki ref egyházkerület története a reformácziótól 1800. elejéig. 1867. Németből átdolgozva: A szent föld, különösen Jeruzsálem képe földrajzi és történelmi tekintetből. 1860- Gusztáv Adolf életrajza. 1874. Isten országa az evang. példázatok szerint egyházi beszédekben. 1875. b) A Pesti Napló;

Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, Sárospatai népiskolai közlönyben részint saját, részint M. Sinahegyi és kis egyházi káplán álnevek alatt megjelent nevezetesebb czikkei: Hittanbirálat. jl855. Sokrates élet- és jellemrajza. 1862. Németből:. Vezérelvek a bibliai történetek, mint az Isteni kijelentés történelmének oktatásában. 1863. Öt pálmalevél. 1864. A fílioquetoldalék története, Mózes küldetése, a Kérdések kérdése. 1863. Az olvasás tanítása. 1864. Útmutatás a nevelés körében, Granella bíbornok, az örmények egyházi tekintetben. 1866. stb. A Vasadi Balog Lajos által szerkesztett Gyakorlati Lelkészet, a Papp Károly és K. Tóth Kálmán által szerkesztett Kalászok az életnek kenyeréhez (ebben van az előbb hivatkozott felsőiregi beköszöntése alkalmára írt és elmondott igen ügyes és tartalmas verses imája is), a Kálmán D. és Lágler S. által szerkesztett Protestáns