Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-06 / 14. szám

A nagyobbmérvű egyetemi építkezések ugyanis néhány esztendeig eltartanak, a debreczeni főiskola pedig nagyon megszenvedi az ezzel az átmeneti állapottal járó hátrányokat. Ennek az átmeneti időszaknak a tartamát még bizonytalanabbá tenné az ajunktim, amelyet az előző kultuszminiszter állított fel a debreczeni és pozsonyi egyetem felállítása közt, Pozsonyban annyi nehézség merült fel az egyetemi építkezések kérdésével kapcsolatban, hogy talán évek kellenek, míg megoldást találnak mindazok. Debreczenben minden készen áll. Ezért az egyházkerületi elnökség minden követ megmozgat, hogy az új kultuszminiszter lássa be, hogy Debreczen nem szenvedhet a pozsonyi zavaros állapotokért s az oly sok áldozatot hozott főiskola saját hibáján kívül nem sínylheti még évekig az átmeneti állapotokat. Meg akarják győzni a minisztert, hogy semmi nehézsége sincs annak, hogy a csonka egyetem a most meglévő theológiai, jogi és humániorákat tanító bölcsészeti akadémiának egyetemi fakultásokká alakulásával akár a folyó év őszén megkezdje működését. Érdemül kell betudnunk az új kultuszminiszternek, hogy elődje eljárásától eltérőleg, nemcsak Pozsonyba látogatott el, hanem Debreczenbe is eljött és személyesen is meggyőződést szerzett az itteni állapotok felől. A miniszter az éjszaka érkezett meg Kolozsvár felől. Az éjszakát az állomáson töltötte szalónkocsijában. Onnan ment reggel rokonához, gróf Degenfeld József főgondnokhoz. Az egyházkerületi elnökséggel folytatott rövid beszélgetés után. azok kíséretében átment a városházára, hol már vártak reá a polgármester, a kollégium és a város főügyésze, az egyházkerületi 1. főjegyző, a főispán, az alispán, az egyetem ügyének lelkes harczosa: Kenézy Gyula dr. Azokkal együtt gyalogszerrel sétált a miniszter a kollégiumig. V4

ll-kor ért a főiskola ódon falai elé. A nyugati kapunál a tanárkar, a főigazgató, egyházkerületi, középiskolai felügyelő stb. várta, kiknek nevében dr. Lencz Géza főiskolai igazgató üdvözölte a minisztert, mint a magyar kultúra megszemélyesítőjét, a kultúra igaz barátját. A tanárkarnak ós a főiskola benn várakozó ifjúságának hódolatát tolmácsolta. Azzal a kívánsággal zárta szavait: „Legyen Nagyméltóságodnak e történelmi falak közt való tartózkodása kellemes és a magyar kultúrára eredményes". A miniszter néhány szóban válaszolt: „Hogy ilyen hamar idejöttem — úgymond —, a legjobb bizonyítéka annak a kívánságomnak, hogy törekvéseik mielőbb megvalósuljanak". A főiskola hatalmas udvarába lépő minisztert a sorfalat álló ifjúság lelkes éljenzése, majd a főiskolai énekkar szép éneke fogadta, kik az „Ember tragédiájá"bói az angyalok karának énekét, ,. Dicsőség a magasban Istenünknek . ." adták elő. A főlépcsőn felhaladva, az első emeleten előbb a főiskola nagy, majd kis dísztermét mutatták meg a miniszternek. Érdeklődéssel kérdezősködött egyes arczképek felől. A rektori iroda megtekintése után a természetrajzi múzeumot, az ásványtárt, majd a filológiai múzeumot és szemináriumot nézte meg. Onnan a nyilvános olvasóterembe és a kézikönyvtárba ment, majd a nagy könyvtárat tekintette meg, hol érdeklődéssel nézett meg néhány szebb és értékesebb régi könyvet, képet, köztük Zichy Mihály híres rajzát. Megmutatták a miniszternek a régi diáktűzoltóság zászlaját. Egy diák bemutatta, hogy forgatták meg a gerundiumot. Itt is beírta a nevét az emlékkönyvbe. Majd az Oratóriumba ment át a miniszter s érdeklődéssel hallgatta annak történelmi vonatkozásait. Két másodemeleti diákcőtus megtekintése után a rajztermet, annak ablakából a konviktus épületét s az épülő új főiskolai internátust, majd a fizikai tantermet és szertárt tekintette meg. A folyosókon végighaladva, a jogászok szárnyán az énektermet s az akadémiai IV., V., VI. számú előadótermeket nézte meg, végezetül a földszinten a tornatermet. Az ifjúság mindezideig az udvaron várt. Távozóban a főiskolai kántus elénekelte, tőle megszokott szabatossággal a „Tihanyi ekho"-t s annak hangjai mellett távozott a miniszter a főiskolából, miután az akadémiai ifjúség nevében a szénior is szolt még a kijárónál néhány üdvözlő szót. A kollégium előtt a miniszter megtekintette a már egészen tető alá került hatalmas új ref. főgimnáziumi épületet, majd azokat az egyházi telkeket, a melyeket az egyházkerület az egyetemi középponti épület számára kész átengedni. Ezek megtekintése után a társaság hat kocsin kiment a nagyerdőre, hogy megtekintse azt az óriási területet, a mit a város enged át az egyetem czéljaira. A gyönyörű idő nagyon kedvezett a szemlének. A nagyerdő körútján a kocsikról leszállt az újságíróktól és fényképészektől kísért társaság s Kenézy Gyula dr. ismertette a nagyszabású terveket. Az egyetem előtt nagy négyszögletű tér lesz, melynek körülbelül 500 m. lesz egy-egy oldala. A teret a város belsejével a kollégium mögött elhúzódó hatalmas sugárúttal kívánják összekötni, a mely óriási lendületet adna egy új városrész kialakulásának. A térség egyik oldalát az egyetem középponti épülete alkotná, hol a theológia, a jog és a humaniórák előadó termei nyernének elhelyezést. Két szárnyában az egyetemi internátus nyerne elhelyezést. A főépülettel szemben, a körút másik oldalán emelkednék — esetleg árkádszerű kiképzéssel — a ref. egyetemi templom. A főépület mögött vonul a nagy út, melynek végén a botanikai kert pálmaháza, két oldalán pedig három-három pavillon fog emelkedni a természettudományok számára. Tanári lakásokul két csoport félköralakban elhelyezett villa fog szolgálni. A 19. emeletes villa mindegyikében két lakás lesz. A gazdasági és a melléképületekkel elválasztva, tovább az orvosi fakultás épületei következnek, a klinikák, majd a nagy egyetemi kórház. A minisztert láthatólag kellemesen lepte meg a