Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-04-06 / 14. szám

gyönyörű erdő s az a gondolat, hogy mily nagyszerű elhelyezést nyerhet itt az egész egyetem. Kérdezősködött a nagy erdő méretei felől. Az egész 2400 hold, a melyből 80 holdat az egyetem, 35 holdat az egyetemi kórház, további 30 holdat pedig az egyetemnek szánt tömb mögött már is épülő tüdőbetegek szanatóriumának adtak. A Nagyerdőt átszelő sámsoni vasútvonalat az építkezések befejezése után nyomban kihelyezik, viszont mind a simonyi-úti, mind a csapó-utczai villanyos-vonalakat elvezetik az egyetemi épületekhez. Európában -— talán az egy erlangenit kivéve — nem lesz több olyan pompás elhelyezésű egyetem, mint a debreczeni. A társaság az egyetemnek szánt szép erdőterületet átszelve, elért a 150 tüdőbeteg számára épülő szanatóriumhoz, melynek falai már szépen emelkednek. A Szanatórium-Egyesület építteti ezt a város hozzájárulásával. Az egyetemi tanulmányok czéljaira is igen jó lesz már csak a közeli szomszédságnál fogva is. Itt is Kenézy dr. tartott rövid magyarázatot, a melynek végeztével visszatért a kocsisor az erdei körútra, majd az új víztorony mellett elhaladva, a hatalmas fasorokkal szegélyezett Simonyi-úton át a városba. A tanítók mintaszerűen berendezett hatalmas árvaházának megtekintése után a meghívottak bizalmas tanácskozásra a polgármesteri hivatalba vonultak, honnan Baltazár Dezső vendégszerető házába tértek ebédre. Hisszük, hogy sikerült a tanácskozáson a minisztert az egyházkerület és a város kívánságának megnyerni. Hisszük, hogy most már mind a csonka egyetem megnyitásának, mind a hatalmas erdei egyetem epítésének az ügye óriási léptekkel indul a megvalósulás felé 1 Dr. K. I. TÁRCZA. Meliusnak. A Prot. Egyh. és Isk. Laphoz intézett közelebbi levelére, az értekezletező püspökök helyeit, de nem azoknak nevében és megbízásából, egy tárczaczikkfélében válaszolnék az alábbiakban. Új vallás-közoktatási miniszterünk, a ki majd el fog látogatni hozzánk napról-napra; a ki rendelkezik is velünk ; segít is, oltalmaz is, reguláz is, — értesítette a prot. püspököket hivatalfoglalásáról, egy udvarias levélben, támogatásunkat kérvén; mert a mi szolgálatunk az ő ügykezelésével közvetlen és benső összefüggésben van. Válaszolhattunk volna rá ugyanazon udvarias tartalmú rövid feliratban, — egymást meg se kérdezve, de — talán ösztönszerűleg — mindnyájunknak az juthatott eszébe, hogy illendőbb lesz személyes tisztelgésünkkel ós, a mennyire lehet, együttesen és testületileg válaszolnunk. Úri-ember, ha köszönni akar, nem csak megbillenti a kalapját, hanem meg is emelinti, még ha kiesik is az aranygyűrű az ujjából. Meg is adtuk az árát I Kikaptátok a magatokét, hierarkák! Mert, úgy láttuk, nem is ez a baj ! Ott van a baj, hogy ennél a kirándulásnál ami elnöktársaink, a főgondnokok mellőztettek, s ez adja meg a hierarchikus színezetet az expedicziónak. No, a mellőzés nem volt kicsinált dolog! Hibáztunk itt is ; hibáztunk, hogy őket nem értesítettük szándékunkról, mi, a kik semmi fontosabbat nem intézünk, nem is intézhetünk náluk nélkül. De másfelől eszünkbe juthatott az is, hogy főgondnokaink általában véve számottevő politikai tényezők, államférfiak, sőt országot pártok élén vezetnek, s mint ilyenek saját fegyelmi hatóságuk alatt állanak, hogy se egy felesleges szóval, se egy szükségtelen ténnyel magyarázgatásra ne adjanak alkalmat és okot. És mi is lett volna az eredmény ? Az egyik kész szívvel ajánlkozik, a másik gyöngéd szívvel kimenti magát, a harmadik, negyedik, ötödik lebeszél, a hatodik, a legjobb barátunk, ránk támad, hogy mit avatkozunk mi a politikába ? S akárhogy végződik, lesz belőle országos riadalom . . . Kellett ez nekünk? Ez volt a czélunk? A mi a püspöki értekezletet illeti: a tanítók szabadon tarthatnak értekezletet; a lelkészi értekezletek mindennaposak; a munkások, az iparosok, a kereskedők, a tudósok, a tudatlanok évről-évre összegyűlhetnek ; a szegény püspökök életükben egyszer próbálják egymást együtt látni . . . Hohó ! Ezeket szemmel kell tartani, mint a kártévő gyereket, mert kárt tesznek magukban vagy másban 1 Mit titkolóznak ? Hát hiszen nem titkolóztunk! A mit beszéltünk, tudva van az mind 1 De mégis csak hierarchikus mozzanat ez, akár titkos, akár nyilvános; akár tiszta, akár tisztátalan czélzatú! Hierarkhia! Küriarkhia! Ti száz esztendős kísértetek, hogyan keltetek ki sírotokból? Annak az öt-hat öregembernek egy toppantására riadtatok fel? Hierarkhia ! Hát nem a hierarkhia levegőjében élünk és mozgunk és vagyunk mindnyájan? Hát az a magyar protestáns egyház talaján fokozatosan emelkedett négyemeletes torony a maga presbitériumával, konzisztóriumával, egyházmegyéjével, egyházkerületével, konventjével, espereseivel, püspökeivel, elnökeivel, gondnokaival, felügyelőivel, főgondnokaival és pedig százakra menő főgondnokaival — mert minden valamire való ekklézsiának van már fögondnoka — nem hierarkhia ? Akarom mondani küriarkhia ? Csak épen a pápája hiányzik. De ha már panaszkodunk, miért nem azért panaszkodunk, hogy a protestáns egyházaknak csak három-három püspökének juttattak egy kis helyet a főrendiházban? Látszik, hogy odafent nem igen olvasgatják a Bibliát: Mat. XX: 8—27. Vagy talán igen is belemélyednek és Luk. XV : 31—32-vel vígasztalnak. * De hagyjuk ezt! Térjünk vissza ama Meliushoz, a ki nagyot szundított, mikor bizonyos ellenérzéssel vette a püspöki ezímnek elfogadását. Melius, Melius!