Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-30 / 13. szám

hívhatóságra is s ha a személyi garancziák meg vannak és nyilvánvaló a czél, a mire szükséges a kölcsön, úgy nem kell prima kezesek után futkosni. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezeket a kölcsönöket meg is fizetik. A folyton emelkedő nyereség is erre vall s íme mennyi sok nemes czélt lehet e nyereségből felkarolni. A szász intézetek 75 év alatt több milliót tudtak hasonló módon kiosztani. Legutóbb pl. a Nagyszebeni SparJcassza 136,387 koronát osztott ki altruisztikus czélokra, pedig mindössze 10,000 korona volt az eredeti részvénytőke s ez ma is annyi, tehát a részvényesek össze-vissza csak 500 korona osztalékot kaptak. A Nagyszebeni Földhitelintézet pedig 1912-ben 93,083*07 koronát adott ki nemes czélokra; így a nagyszebeni evang. presbitérium művelődési és jótékonysági intézményeire 24,150 koronát, közegyházi czélokra 21,300 koronát, a nőegyletnek 2500 koronát, a segesvári gimnáziumi internátusnak 1200 koronát, a tanítóképzőnek 1000 K-t, a tanítók otthonának 600 K-t, a brassói inasotthonnak 300 K-t, nőegyleteknek 1200 K-t, népjóléti és művelődési czélokra 39,823'07 K-t adtak. Ugyan megnézhetjük, hogy mit adtak vájjon a mi földhitelintézeteink ?! Ideje volna, hogy minden városban alakítsunk Közhasznú Takarékpénztárakat, mert a szövetkezetek, azok már jó úton vannak s a falu népe a boldogulás felé tart; de mi lesz a városi hívekkel, ha nem mentjük meg az uzsorás kezekből ezeket is ? Itt elsőrendű kötelesség vár reánk, protestánsokra. E téren is szervezkednünk és tömörülnünk kell, mert a kis bankok, mint a nagyok exponensei, maguk is csak nagy kamatra dolgozhatnak, a nagy bankok pedig a nagy üzletekre, tőzsdespekuláczióra, iparvállalatokra és záloglevélüzletre fektetik a fősúlyt, csakhogy nagy legyen az igazgatósági tantiém. Ha komoly és czéltudatos munkát akarunk kezdeni, úgy meg kell nyernünk a vagyonosabb prot. híveket e fontos akczióra s ha már az egyházi takarékpénztárak létesítése sehogy sem halad előre, létesítsünk minden városban Közhasznú Takarékpénztárt. Idővel elérhetjük azt, hogy ezek szövetségbe lépjenek s az a sok milliónyi egyházi pénz biztonságban lehet majd saját intézeteinknél isj a nyereség pedig fel lesz használható egymás támogatására, sok jó és nemes czélra a mellett, hogy a prot. egyházak nem fogják idegen intézeteknek adni a hasznot, hanem megmarad minden fillér prot. emberek kezében és javára. így erősíthetjük egymást 'nagy czélok elérésére. Közös erővel! Es akkor majd nem sínylődnek az evangéliumi egyesületek, lehet nagy kórházunk, sok diakonisszánk, felépülnek egymásután a diák-, munkás-, cseléd-, tanonczotthonok, árvaházak és mindaz, a mire egymás felsegítésére szükségünk van. Lenne eleven egyházi élet;

munkába foghatna mindenki s erőre kapna és megújhodna minden egyházi és szocziális munka, mert állíthatnánk mindenüvé egész embert, egész munkaerőt, a ki méltó lenne a maga jutalmára! Kálvinista. Új pálya. A háborúba vonult s részben elpusztult bolgár kertészek pótlására s egyben a jövő nemzedéknek egészséges és hasznos új kereseti forrás nyitására igen alkalmas pályának jelentkezik a bolgár kertészet. A földmivelésügyi minisztérium internátussal kapcsolatos kertészképző-iskolákat létesít, a melyekbe népiskolát végzett 14—15 éves, egészséges, ép testalkatú fiúk vétetnek fel. A tanfolyam három évre terjed, a melyen a fiúk gyümölcs-, vagy zöldségtermelésben, esetleg a kertészet összes ágaiban alapos kiképzést nyernek. Az első esztendőben 250 korona tartásdíj fizetendő a második évben ez 100 koronára száll alá, a harmadik évben már ingyenes az eltartás. A tanfolyam alatt a fiúk némi keresethez is juthatnak, a mit részükre gyiimölcsözőleg helyeznek el s távozásukkor kézhez kapnak. A tanfolyam elvégzése után 10—15 tagú csoportokba osztatnak be mint képzett kertészek s minden csoport 10—15 hold területű földet kap teljes felszereléssel, a miért az első három évben nem fizetnek bért, csak a három év leteltével. Az előállított termékek értékesítéséből idővel megválthatják az egész telepet. A Kálvin-Szövetségnek módját ejtené mintegy 10 protestáns (ág. hitv. vagy ref.) fiú elhelyezésének a fenti feltételek mellett. Felhívjuk a lelkész és tanító urak figyelmét s kérjük, hogy az alkalmasakat s a kiknek szülői vagy gyámja a tartásdíjat fizetik, a Kálvin-Szövetség titkári irodájába (Budapest, IV., Molnár-utca 17. sz.) bejelenteni szíveskedjenek április hó 10-éig. Árva fiúk előnyben részesülnek. A jelentkezők bizonyítványai később is beküldhetők s ez alapon történik majd a kiválasztás. KÜLFÖLD. Amerikai levél. Nagytiszteletű Szerkesztő Úr! Egy másik vonása a. diákéletnek, mely tetőfokra hág a klubokban, a kedélyesség. A józan üzleti érzék s a komoly lelki élet nem zárja ki a vidámságot. Nagy tápláléka a baráti jókedvnek az a változatosság, mely egy-egy klub tagságát jellemzi. Eltekintve attól, hogy maguk az Egyesült-Államok is elég tágasok ahhoz, hogy különböző részeikről nagyon eltérő típusok kerüljenek össze, különös varázsa van a nemzetközi barátkozásnak, melyre itt alkalom van. Az én klubomban (az Adelphianban) pl. van az amerikain kívül (másodmagammal vagyok itt Mircse Sándor Kolozsvárról jött társammal) japán, kínai, orosz, svéd, meg ír. (Az írek a tréfa czélpontjai, meg a „Pennsylvania-dutchman"-ek, vagyis a német bevándorlottakból átformálódott, de külön típusukat megőrző pennsilvániaiak). A szeminárium diákjai között van azután még angol, walesi, spanyol, ceyloni, délafrikai. Az persze sokkal többet jelent, mint a kedélyes együttlét meggazdagodását, megbecsülhetetlenül szélesbíti a diákság gondolkozásának látókörét. (S erre nem kis szükség van a yankeeknek, a kiknek akkora a hazájuk, hogy könnyen elfelejtik azt, a mi túl van rajta.) Hetenkint egy estén minden klub „social evening"-et tart. Erre a társas estélyre * meghívnak vendégül más klubbeli barátokat is, de főként meghívják a tanári karnak valamelyik tagját. A dúsabban megterített asztal mellől ilyenkor dúsabban hangzanak fel azok a diáknóták, melyeknek lapos, de frissítő humora más estéken is meg-megfüszerezi a fogások közötti várakozást. Azután tréfás szavalatok, zeneszámok, dikcziók következnek, végül pedig természetesen elvárják, hogy a jelenlevő tanár is tartson dikcziót. A tanár ezt a látogatást nem tekinti leereszkedésnek és a diákok nem látnak benne különös kegyelmet. * Szükséges-e megjegyeznem, hogy szeszes italok nélkül ^mulatság" ?