Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-30 / 13. szám

A tanárok és a diákság közötti viszonyról lévén szó, azt hiszem, abban egész Amerika szellemét láthatjuk tükröződni. Nem mint feljebbvaló és alárendelt áll egymással szemben a két fél, hanem mint egyenlő honpolgárok. Az együttműködés rendjében természetesen más-más hely illeti meg őket s a diák alárendeli munkáját a tanár vezetésének, de ettől eltekintve, egymás iránti magatartásuk az, a mit egyik „gentleman" a másikkal szemben tanúsít. A diák nem a tanárnak dolgozik vagy nem igyekszik a tanár szemében elpalástolni azt, hogy nem dolgozott — és viszont a tanár nem tekinti a maga iránt elkövetett inzultusnak, ha a diák elmulasztja valamilyen kötelességét. Ennek a demokratikus viszonynak a gyökerei lenyúlnak az elemi iskolai nevelés talajába. Már a kisiskolás is úr a maga lábán. Tanítójában vagy inkább az esetek túlnyomó részében tanítónőjében nem parancsoló gazdát, hanem csak öregebb jóbarátot lát. Hogy ennek hátrányai is vannak, világos. Csak talán a hollandiai gyerekek mérkőzhetnek csintalanságban az itteniekkel. Innen van azután, hogy a bevándorlottak gyermekeivel, kik az Európából hozott szigorúbb családi fegyelemben nevelődnek, az amerikai iskolák több eredményt érnek el, mint a „benszülöttekkel". Több oldalról hallottam dicsérni a „jó magaviseletű" magyar gyermekeket. Ez a szellem aztán gazdag talaja a diákcsínyeknek is. Hogy egy szép napon a reggel— ébresztőre szóló villanyos csengők némák az egyik épületben, mivel valaki leszerelte őket, az csak derültségre ad okot, még az igazgatóság részéről is. Abból se származott volna semmi bosszúság, ha, a mi csak technikai okokon akadt fenn a dolog utolsó fázisában, dezinficziáló vegyszerek illata árasztotta volna el másnap azt a társalgót, a melybe kivételesen a tanári testület áttette tanácskozó gyűlését. Ezeket nem az eszmék meghonosítása kedvóért írom meg, Nagytiszteletű uram, félre ne érttessem ; hanem csak a kép teljességeért. A csintalan jókedv mögött őszinte, komoly lélek rejtőzik. Bár pl. az egyik fiatal tanárral olyan pajtási viszonyban vannak a fiúk, hogy asztal mellett vagy másutt is, a régi diákos gúnynevén szólítják, azért a háta megett nem győzik tárgyalni a nagy tudományát és áhítatos büszkeséggel adják tovább a hírt, hogy mily elismeréssel nyilatkozott legutóbb róla „még Harnack is". Jobb, ha így van, mint megfordítva. Legjobb persze az volna, ha átvennék tőlünk, a mi jó a mi tisztelettudásunkban van, mi pedig átvennők tőlük, a mi jó az ő kedélyességükben van. Kifejezésre juttatja azután a klubélet azt a komoly lelkületet is, mellyel hivatásukra készülnek ezek a fiúk. Vasárnap esténkint vacsora után a klub társalgójában együtt maradnak áhítatra. írás, olvasás és ének után sorban imádkoznak. Imádságaik tárgya különösen azoknak a tagoknak munkája, a kik kimentek valahova a környékre egy-egy lelkészt helyettesíteni. S az a kolléga abban a tudatban állhat fel a szószékre, hogy bár mérföldek választják is el tőlük, barátainak imádkozó szeretete körülveszi, hogy „erővel adassék néki szólani az Igét". Külön imaórát tartanak havonkint egyszer a klub régi tagjaiért, a kik szerteszórva mind az öt földrészre, mégis fenntartják így lelki kapcsolatukat a nyomukba készülő utódokkal. Evenkint egyszer kiilön „alumnus bankettet" rendeznek a klubok, melyre eljönnek néhányan, a kik tehetik, a régiek közül; a többiek pedig levelet küldenek, ki az ázsiai munkatérről, ki a inormonizmussal folytatott harcz színteréről, Utah államból, ki valamelyik nagyváros szocziális nyomorai közül, ki egy csendes falusi ekklézsiából. Megható, de egészen érthető az a gyengédség, mellyel a munka hevének közepette visszagondolnak a diákévek klubemlékeire. Ifj. Vidor János. A MI ÜGYÜNK. MEGHÍVÁS. Lapunk barátait és olvasóit értesítjük, hogy áprilisi összejövetelünket nem tarthatjuk meg az első szerdán, mivel úgy a Kálvin-Szövetség elnökségének, mint lapunk szerkesztőinek Baranyaselyére kell utazniok a felsőbaranyai lelkészek értekezletére, a melyen a felsőbaranyai Kálvin-Szövetség megalakításáról lesz szó. Ennélfogva összejövetelünket április hó 8-án, kedden este fél 8 órakor tartjuk meg a Magyar Korona vendéglőben. (Bejárat VII., Dohány-u. 20 szám alatt az udvarban balra; külön teremben.) Kérjük úgy a helybeli, mint vidéki barátainknak mennél nagyobb számmal való szíves megjelenését. KÉRELEM. Kérjük lapunk hátralékban levő előfizetőit, hogy a hátralékos, valamint az április 1-én kezdődő új negyedre az előfizetés megújítására az előfizetési díjat beküldeni szíveskedjenek. Azokat, a kiknek a lapot már régen küldjük, kérjük, hogy az előfizetők sorába belépni szíveskedjenek. Ha nem óhajtanának előfizetni, kérjük a lap visszaküldését. Mélius Juhász Péter, a magyar Kálvin, emlékezetét a Kálvin-Szövetség április hó 8-án délután 6 órakor a ref. theológián (IX, Ráday-utcza 28. sz.) fogja felújítani. Dr. Pethö István budapesti ref. főgimn. tanár fog felolvasást tartani a nagy reformátorról, újabban előbukkant érdekes történeti adatok alapján. Versényi György dr., leányiskolái igazgató, költeményeiből fog felolvasni. Ezúton is szeretettel meghívunk minden érdeklődőt. Kálvin-plakettet gyönyörű ruskiczai rózsaszín márványtömbre illesztve, bronzlapra vésett felirattal küldött a Kálvin-Szövetség külföldi tiszteleti tagjainak a húsvéti ünnepre. Moódy András, volt budapesti skót lelkész, a ki jelenleg Edinburgban élvezi hosszú és áldásos munkálkodásának nyugalmas napjait s a ki hazájából odaköltözése óta is több mint 15,000 korona gyűjtést küldött a budapesti svábhegyi templomra, Doumergue Emil, a montaubani egyetem theológiai fakultásának dékánja, a ki a magyar kálvinista egyházról írott művében is megmutatta irántunk való szeretetét és dr. Mathews György, a presbiteri világszövetségnek ősz titkára,