Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-30 / 13. szám

az ötéves restauráezió által jöhet létre. Ezzel sor kerül mindenkire (falusi bíróság ?(

Szerk.) s egyik sem tudván, hogy a közbizalom nem őt éri-e öt év múlva, folyton figyelemmel kíséri az ügyeket, tanulmányoz, képezi magát, az egész traktusban élénkség, buzgalom támad. Továbbá az egyik alkalommal mellőzött tehetség érvényesülhet a másik alkalommal. Megszűnik az irigység, kifejlődik a kollegialitás, mert kiki részesiilend a tisztességben is, a teherviselésben is. Más részről a be nem vált egyénekről, ha nem elég jókor is, de mégis megszabadulnak öt év múlva. Az ötéves cziklus mellett szól még egy igen erős ok is . . . az anyagi oldal. Ezelőtt az esperesi hivatal csaknem egészen tiszteletbeli állás volt. Ma 2000 korona a fix fizetés. Öt év alatt 10,000 korona. Ezt az összeget félreteheti, mert megél, mint eddig, lelkészi jövedelméből. Ha széjjelnézek magam körül és látom a földön lelkésztársaimat, alig akadok köztük olyanra, a ki 3—4 évtized alatt is bírt volna ekkora összeget összegyűjteni családjának. Hát nem az-e az igazság, hogy minél többen részesülhessenek ebben az anyagi előnyben ? !... A felhozott három ok nagyon elegendő az ötéves restaurácziónak behozatalára. Egy lelkész. SZOCZIÁLIS ÜGYEK. Közhasznú takarékpénztárak. Tudvalevő, hogy Kálvin volt az első — a mint ezt Sebestyén Jenő „Kálvin és a kapitálizmus" czímű értekezésében (a Kálvin-Szövetség kiadványa, 5. sz.) megvilágította —, a ki a pénz használatának kérdését gyakorlatilag kifejtette s megengedhetőnek tartotta a kamatot-Az Ő idejéig a pénzzel való manipuiáczió kizárólag a Gettóba szorított zsidóság kezében volt a külföldön, nálunk az izmaeliták, örmények spekuláltak vele s egyes nagy házak valósággal ráfeküdtek az állami jövedelmekre is, sokszor pedig a királynak sem volt mit enni, annyira kizsarolták. Keresztyén ember karddal és érdemekkel, sokszor erőszakkal szerzett birtokot, de a pénz használata és kamatozása ismeretlen, sőt lenézett dolog volt. Alapult pedig ez a katholikus egyház azon merev dogmáján, hogy a pénz után kamatot szedni nem szabad. Kálvin a pénzt a házhoz és a földhöz hasonlítva kifejtette, hogy a mint utóbbiaknak lehet bére, a kölcsönnek is lehet kamata; egyben azonban felállította az ethikai elveket s megszabta a kamatszedés korlátait is. Ezek figyelembevételével meg is alakította az első pénzintézetet, megnyitva a világkereskedelemnek a keresztyén népek javára az útat. Persze az emberi kapzsiság csakhamar túlhágta a korlátokat, kifejlődött a mai bankrendszer, a modern kapitálizmus, majd az ethika és humánizmus teljes félretételével létrejöttek a kartellek és trösztök, nem kevésbbé használva ki az embereket, mint a bankkok általában. Nem így gondolta és tervezte ezt Kálvin, hanem úgy, a hogy a mai szövetkezetekben látjuk az ö eszméit megvalósítva, t. i. altruista értelemben. Ámde a szövetkezeti forrna inkább a falu népének és a faln gazdasági berendezésének felel meg inkább, mert összevág a nép konzervatív lelkületével s egyéb okok mellett a városokban főleg azért talál nehezen talajra, mert a városi nép folytonos változásoknak van kitéve és nem szereti tőkéjének lekötését. A részvénytársasági forma kedveltebb a városi lakosságnál és ebből támadt a Közhasznú Takarékpénztárak eszméje. A szászok régen ismerik s pár évtized előtt ünnepelték a szász Sparkasszák 75 éves fennállásukat. Alapeszméje ezen intézeteknek az, hogy 5%-nál magasabb osztalék a részvények után nem adható, hogy az igazgatóság együttesen nem részesülhet 10°/<rn

ál magasabb tiszteletdíjban és hogy a nyereségből nemzeti, kulturális és egyházi czélokra kell adni a felesleget. Így létesítettek a kálvinisták előbb Kolozsvárt, majd Marosvásárhelyt Közhasznú Takarékpénztárt. Amaz 300,000, emez 200,000 K részvénytőkével dolgozik, a melynek legnagyobb része kálvinista emberek pénze. Lássuk az eredményeket! A kolozsvári előbb öt éven át szövetkezet volt s Deési Gyula volt az első elnöke. A befizetett üzletrészek értéke 27,441 K volt az első évben, az ötödikben már 109.391 K. A fenntemlített okokból a hatodik évben, 1907-ben takarékpénztárrá alakult át s ezen minőségben már hat éve működik. Elnöke dr. Kenessey Béla, erdélyi ref. püspök. A 11 éves fennállása alatt 50,000 koronát adományozott magyar, közművelődési, nemzeti és egyházi czélokra. Nagyszerű példa ez I A Pesti Hazai s más nagy takarékpénztárak elszégyelhetik magukat. így az 1912. üzletévben pl. 8088"79 koronát tudott adni ez a kis pénzintézet református czélokra, de adott másokra is, így pl. siketnémák és vakok intézetének. Jutott az intézet saját kultúralapjára, jótékony egyleteknek, Kálvineumnak, ifjúsági egyleteknek, szegény tanulóknak kisebb-nagyobb összeg. A Marosvásárhelyi Közhasznú Takarékpénztár 1909-ben alakult 100,000 K részvénytőkével s már ez évben 1611-35 K-t, 1910-ben 2894'K-t, 1911-ben már 4006'23 K-t, 1912-ben pedig — 200,000 koronára emelvén fel a részvénytőkét — 4259'53 K-t fordított hasonló nemes czélokra. Ezek között szerepel a marosvásárhelyi aggmenházban Kálvin emlékére létesített 4000 K-ás alapítvány eddig befizetett 3000 K részlete, a m.-vásárhelyi kultúrpalotára tett 4000 K alapítvány 3000 K részlete, azután jutott a munkásotthonnak, Bánffyánumnak, a kultúralapnak, postásotthonnak, egy csomó ref. egyháznak és egyesületnek, de még a kath. nővédőegyesületnek és aSzent Ferencz-rendi zárdának is. Az igazgatóság elnöke elejétől fogva dr. Bernády György, előbb polgármester, most főispán Hogy már most lássuk milyen jutalékban részesült az igazgatóság a fáradozásáért, annyit konstatálhatunk, hogy a nyereség 10%-ánál többe nem. így 1909-ben 820'40 K-t, 1910-ben 1384'90 K-t, 1911-ben 149612 K-t, 1912-ben 250167 K-t. Bátran mondhatjuk, hogy hasonló tőkéjű pénzintézetek igazgatói tízszer annyit kapnak. E két példából látható a pénz ethikai értelemben való altruisztikus felhasználása. De van ennek jelentősége ethikai értelemben egyébként is! Ilyen szellemben vezetett intézet, a hol pl. mint Marosvásárhelyen Tóthfalusy József ref. lelkész az ügyvezető-igazgató, nagy hasznára lehet a helyi egyháznak s nagy hasznára lehet az egyháztagoknak. Tudjuk, hogy a bankok csak a rövid lejáratú s lejáratkor beváltandó úgynevezett kereskedelmi váltókat részesítik előnyben. Személyhitelt pedig csak kivételes és kellő biztosítékú ember élvezhet. Kisiparos, kisgazda, kishivatalnok vagy más kis exisztencziájú ember haláleset, betegség vagy más csapás esetén tanácstalanul és segély nélkül áll; pedig sokszor egy tehén elhullása végzetessé válhatik egy családra nézve. Egy ilyen pénzintézetnél adhatnak a becsületre, a tisztességre és meg-