Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)
1913-03-30 / 13. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZtalSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Böszörményi Jenő, Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára: Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Nem látni s mégis liinni. Izsák Aladár. — Vezérczikk: Az új államtitkár. P. Iskoláink. P. — Krónika: Ünnep után. Beszélő számok. Alkohol és művészet. A halál tornáczában — Iskolaügy: Vallástanitásunk hibáiról. Vincze Sándor. — Belföld: A zsinatelőkészitö-bizottság figyelmébe. Egy lelkész. — Szoeziális ügyek: Közhasznú takarékpénztárak. Kálvinista. — Külföld: Amerikai levél. Ifj. Yictor János. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Pályázat. — Hirdetések. Az Elet Könyvéből. Nem látni s mégis hinni. „Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél; boldogok, a kik nem látnak s mégis hisznek." Ján. ev. 20.2 9 . „Ezen a fehér vasárnapon ez a lamás egy fekete lélek." Mondja Prohászka Ottokár. Sablonos és szerintem téves beállítás. Mert nem fekete ez a későn hívő lélek, csak kissé csökönyös; nem fekete ez az érzéki bizonyítékokat váró szív, csak kissé tévelygő és rest. Pelíámadása után nyolczadik napra ismét megjelent Jézus az ő tanítványai előtt. Köztük volt Tamás is, ki, mikor előzetesen örömmel hírlelék a többiek neki: látók az Urat, fájdalmasan szerető reménytelenséggel így felel: csak akkor hiszem, ha látom kezén a szegek helyét s ujjammal illetem égő sebeit. S íme, most szemtől szembe láthatja az átszegzett kezeket, sőt hallja a megbizonyító felhívást: hozd ide ujjaidat, bocsásd sebeimbe s ne légy hitetlen, hanem hívő. Ha fekete lélek lett volna, elűzte volna maga elöl az Úr szent haragja; ha fekete lélek lett volna, megtagadtatott volna töle is az isteni erőt sugározó csodajel. Tévelygő, rest és csökönyös volt csupán, ám ezek mellett ott élt szívében az a fájdalmas, szenvedő szeretet, melyet a Golgota óta csak fokozottabban táplált az ő drága Mestere iránt. És Az, a ki egykor azt mondotta a bűnös asszonynak, hogy megbocsáttatnak vétkei, mert nagyon szeretett, — most mondhat-e mást az őt szintén nagyon szerető Tamásnak, mint hogy jöjj, láss és ne légy többé hitetlen ... Az azelőtt rest szívet most gyors tevékenységre serkenti szeretete: illeti a sebeket; az azelőtt tévelygő lélek most világosan átérti Krisztusnak úgy halálig menő szeretetét, valamint feltámadásig diadalmaskodó isteni hatalmát; az azelőtt csökönyös lélek most boldog nekilendüléssel fohászkodik fel: „Én Uram és ón Istenem!" Az Úr azonban, nehogy most már Tamás meggyőzésének módjával a többi tízet tegye tévelygővé, kifejezetten rámutat arra, hogy nem az érzéki megbizonyosodás, nem a külső csodatétel a hit helyes útja: boldogok, a kik nem látnak s mégis hisznek. Ezek a szavak nemcsak a Krisztust környező tanítványokhoz szólanak, hanem hozzánk is, kik most közel 2000 évvel Krisztus után hasztalan is óhajtanok meglátni szemünkkel, hiába is akwiiók megérinteni kezünkkel az Urat. Pedig milyen sokan vannak tévelygő, csökönyös lelkű, rest, de e mellett még szeretetlen szívű emberek, a kik gőgösen hangoztatják: hiszem, ha látom, ha tapintom, ha egyéb szerveimmel érzékelem, különben nem. A ki így beszél, az nincs tisztában sem az emberi lélek természetével, sem az evangélium lélektanával. Boldogok, a kik hisznek az Úrban, bárha testi szemmel nem is láthatják. Hogy megértsük a krisztusi ige mély értelmét, csupán azzal kell tisztába jönnünk, hogy mi a hit? A hit a szívnek Istenben való szabad, személyes élete. A hitetlenség az élő Istentől való elszakadás (Zsid. 3.1 2 ). A hit örvendező bizodalom és hálás ragaszkodás az Istenhez. A hitetlenség az Isten nélkül való élet. A hit a léleknek az a békés megnyugvása, hogy „mindent jól cselekszik az Úr" ; az a határozott meggyőződés, hogy az igazság jutalma és győzedelme bizonyos; az az erős elhatározás, hogy mint Isten sáfárainak egyedül Isten dolgaiban kell foglalatoskodni. A hit nem gyarló érzékszerveinkkel fel nem fogható dolgok naiv elhívése, hanem bizalom az Istenatya gondoskodó jóságában; megbizonyosodás áz isteni igazságnak jutalmat és diadalt biztosító ereje, hatalma felől; ezek folytán végül czéltudatos cselekvése a gondviselő és jóságos, a szent és hatalmas Isten akaratának. Tehát nem pusztán kegyes érzés, hanem egyéni tapasztalás, bizonyos meggyőződés, sőt munkás energia.
