Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-30 / 13. szám

Külső, érzéki észlelés szükséges-e ennek előállásához ? Korántsem ! Mert az igazság után való vágyakozás örök vonása a léleknek. A jobb, a tisztább, a boldogabb, az üdvösebb után való reménység mindig élt az emberi szívben, sőt egyes-egyedül ez éltette és élteti... A hit pedig a reménylett dolgok valósága (Zsid. 11. Hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: megjelent nektek Isten igazsága és kegyelme, szentsége és irgalma, szeretete és ereje a názárethi Krisztusban; tanításaival világosit, életével példát ad, szegénységével meggazdagít, halálával megvált, feltámadásával és mennybemenetelével megigazít titeket, szóval kész és képes beváltani szíveteknek minden jóra és tisztára, boldogra ós üdvösre irányuló reményét. Ez az evangélium. Mikor ez üzenet felséges akkordjai odahatolnak a reménykedő lélek falaihoz, azok a falak boldog bizodalommal ezt visszhangozzák: óh, nekem épen ez kellett, én épen ez után óhajtozom, úgy érzem, engem épen ez fog boldogítani. Gyarló — semmi vagyok, ez az evangélium az isteni szeretet drága tárgyává, isten gyermekévé magasztal; tévelygő vagyok, ez az evangélium kézen fog s biztos ösvényre vezet; bűnös vagyok, ez az evangélium elégtevő érdemről, bűnbocsátó kegyelemről biztosít; mulandó vagyok, ez az evangélium örökéletről tesz bizonyossá. Erre vágyódtam, ezek után reménykedtem mindig lelkem ösztönszerű vágyaival, bizonytalan, ám égető reményeivel. ...Se visszhang nyomán zavartalan csend, a belső öröm alkotó csendje tölti be a lelket. A megbizonyosodás termő talajából kivirul a hit. A kicsiny virág annál izmosabb, annál illatosabb lesz, minél több sugarat lövel arra az égi kegyelem feltámadott napja. . . Végre delelőre ér, köröttünk-bennünk minden ragyog s e csodás ragyogásban tisztán látjuk és boldogan érezzük, hogy érettünk történt s hogy velünk-általunk ment és megy végbe minden: krisztusi élet, krisztusi halál, krisztusi diadal. En Uram és én Istenem ! Tudnánk-e mást rebegni mi is határozott és bizonyos hitünk eme teljességében? Kell-e ide érzéki észlelés, tapintás és látás? Távol legyen ! S kell-e nagyobb boldogság, mint tisztán látni Isten dolgait s bizonyosan tudni, hogy azok mind a mi javunkra vannak. Ez pedig a hit. Valóban boldogok, a kik nem látnak és mégis tudnak hinni. Uram! Légy segítségül a mi hitetlenségünknek! Izsák Aladár. Kálvin bronzból vert, igen sikerült plakettje öt korona árban megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IV. ker.t

Molnárutcza 17. szám). AZ ÚJ ALLAMTITKAR. 0 felsége a király Benedek Sándor közigazgatási birót, a dunamelléki ref. egyházkerület főjegyzőjét, a magyarországi ref. egyház konventjének tagját nevezte ki vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá. Ezt az örvendetes hírt vettük ott a konventi székházban, midőn az egyet, egyház egyik legfontosabb ügyéről, a tanügyről tanácskoztunk. Örömmel és hálával eltelve vettük e hírt. Mindjárt jobb kedvvel végeztük fontos munkánkat. Tudjuk, hogy minden jó, igazán nemesen és egyenesen gondolkodó és érző emberben megnyugvást keltett e hír. Mert kell-e szólnunk arról, hogy kicsoda Benedek Sándor, reá kell-e mutatnunk arra, hogy ő eddig is mindig és mindenütt csakis ott volt tudásával, szívével, a hol valami igaz, nemes, szent, Istennek tetsző ügynek önzetlen szolgálatáról volt szó. Megnyugodhatnak az ő kinevezésében még azok is, a kikkel nem egy táborban küzdött és fog küzdeni. Mert a ki úgy szereti egyházát, az igazságnak és erősségnek ezen oszlopát, mint ő, a kinek intencziói olyan nemesek, tiszták, mint az övéi mindenkor voltak és lesznek, a ki olyan részrehajlás nélküli volt magas birói székében, a ki mint igazi típusa a magyar nagy bíráknak, szólotta „az igazságot szeretetben" és bölcsességgel, az nem lehet igazságtalan senkivel szemben. Áldozatot hozott: a vallás, haza és az igazi magyar kultúra iránti égő, emésztő szereteténél fogva, ott hagyta nyugodt birói székét, azt, a melyikkel egész élete és szíve összeforrott; nem vonogatta magát isteni elhívásnak tekintvén hívő lelkével a bizalom elhívó szózatát oda, a hol nem magának, hanem nemzetének és a legszentebb ügynek szolgálhat. Ezért minden jó és igaz ügy barátja elismeréssel és hálával tartozik neki. És mit mondjunk még ? Zászlót hajtva állunk előtte és mutatunk reá: neve, puritán egyénisége, szép, áldozatos élete programm, jelszó és a tiszta, nemes magyar gondolkodásnak és érzületnek, haza-és egyházszeretetnek hajthatatlan kifejezése. Mondták és mondják Francziaországban: íme ez hugonotta,! Mi mondjuk: imhol egy igazi magyar kálvinista ! A szív teljességéből szól szánk és minden jó, nemes ügy és a magyar kultúra szent érdekében mondjuk e helyen is: Isten áldása legyen életén, szerettein és minden munkáján! P.