Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-23 / 12. szám

Ötvenhatodik évfolyam. 12-ik szám. Budapest, 1913.v

, márczius 23. PROTESTÁNS EGYHAZWSKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó : A KALVIN-SZÖVETSEG. Eelelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő: pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Bőszörményi Jenő, Kováls István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: !) korona, negyedévre : 4 kor. 50 tillér. Kálvinszövetségi tagoknak egy évre 12 korona. Hirdetési díjak: Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Élet Könyvéből: Mit sírsz ? Versényi GyÖryy. — Vezérczikk: A régi kovász. P. Az aberdeeni út. Dr. K. 1. — Krónika: A gyermekek hete. A szabadság ünnepe. A két nagy törvény. Livingstone és a szabadgondolkodók. — Tárcza: Delitzsch Ferencz emlékezete. H. I. — Könyvismertetés : Pruzsinszky Pál: Kálvin János. Ifj. Szabó Aladár. — Belföld: A püspökök értekezlete. Melius. Livingstone-iinnepély. (phz.) — Szocziális ügyek: A halál pompája. Kálvinista. —Külföld : Amerikai levél. Ifj. Victor János. — A mi ügyünk. — Irodalom. — Egyház. — Iskola. — Egyesület. — Gyászrovat. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. Mit sírsz? Ján. W.i5. Fájó szívével Mária A síri boltban megjelen Harmadnap a nagy gyász után, Búbánat-ülte reggelen. Üres sir... hü lelke sír, Reményevesztve térdepel. Fejtül, lábtúl kél angyal ott, Testök fedvén fehér lepel: Mit sírsz? Óh, elvivék az én Uram, Es nem tudom, hogy merre, ki? Légy irgalommal, ifjú! S kezét jajongva tördeli. Mögötte csendül méla hang, Hatolva lelke mélyéig. Megfordul. ím, egy férfi ott Reá függesztvén szemeit: Mit sírsz? Uram, ha őt te vitted el, Add vissza, óh add én nékem! Itt vannak drága kenetim; Hadd eltemetnem rendesen! Hadd rá zokognom könnyemet, Bőségesen szemem mit ont. Szívemnek e vigasztalást! Szól: Mária! Rabboni! mond: Mit sírsz? Mit sírsz? Az én lelkembe is Ez a hang csendül vigaszul, S ha már-már földre roskadok A sors súlyos csapásitul, Elrezzentem a csüggedést, Magasan hordom fejemet. A sorssal szembe szállani, Letörlöm égő könnyemet: Mit sírsz? Ha ellenség, ha jó barát Fájó sebet vág szívemen Es azt hiszem, hogy kínomat Immár el nem viselhetem, Gyógyító írül permetez Reá a Mester szózata, Az üres sírbolt küszöbén Mely Máriához szólt vala: Mit sírsz? Ha az igazért vitt tusán, Hiába küzdök, fáradok, S szentséges ideálokon Diadalt ülnek a gazok; Ha elbukik a jó, a szép, Hitvány silányság ünnepel: Az igaznak győzelmiben Az én hitem nem veszhet el. Mit sírsz? Örökre hallom ezt a szót, Megaczélozza lelkemet. Bukjam bár százszor, felemel, Bíztatva szól, kézen vezet. Erői nem vesz kétségbeesés Bizodalmas hü szívemen. Szivárványként ború után, Az égi szózat megjelen: Mit sírsz? Versényi György.