Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-23 / 12. szám

A régi kovász. Takarítsátok el a régi kovászt házaitokból, hogy hét napon át ne találtassék házaitokban, mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izrael gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülötte legyen (2 Móz. 12). így mondatott ez a régieknek a nagy szabadításra emlékeztető, ószövetségi ünnep szerzése alkalmával. És ez a kategorikus, kemény parancs jut eszébe Pálnak, midőn ezt írja a pártoskodás által megtépett és súlyos bűnöket is leplezni, kicsinybe venni óhajtó korintusi gyülekezetnek: Tisztítsátok el a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus megáldoztatott érettünk (I. Kor. 5.7

). Mintha mondotta volna: nekünk is van husvétunk, igazi, nem hét napig tartó, hanem örök, el nem muló. A mi húsvéti bárányunk, e világ bűneinek hordozója, a ki megöletett és íme ól ós hord győzelmi zászlót, itt van veliink, hogy az Úr házává, hajlékává szentelje keblünket, hajlékunkat, gyülekezetünket, emlékeztetve bennünket a legnagyobb isteni áldozatra és a megváltó nagy szabadításra. A hála, az öröm, a legszentebb bizonyosság tölti el az apostol lelkét, midőn e nagy tényre a húsvéti bárányra tekint. Fáradhatlan apostoli munkája, őt szüntelen szorongató készsége, erőtlenségeiben is megtapasztalt ereje, a melylyel szembeszállt fenevadakkal, az éhség, szomjúság, mezítelenség, testi sanyargatások kínjaival, erősségekkel és fejedelemségekkel — minden, de minden, abból a bizonyosságból fakadt, hogy neki van szent páskája, bűneit hordozó, neki győzelmes életet biztosító húsvéti báránya. De eme dicsőséges tény mellett ott látja a gyülekezetben a régi kovászt, a maga poshasztó erejével és azért hívja fel aggódó, féltő szeretettel a gyülekezetet a nagy húsvéti purifikáczióra. Mit sem csodálhatunk inkább Isten e nagy emberében, mint az ő nagyszerű optimizmusát. Nála senki sem látta tündöklőbben ragyogni isteni megváltó kegyelmet, a melynek fénysugarai felülről özönlöttek lelkébe, s így természetes, hogy annál borzalmasabbaknak tűntek fel előtte az „élet mélységei", íme ott is Korinthusban, abban a gyülekezetben, a melynek tagjait ő szülte és a kik az ő dicsekvése voltak, zavarok és égbekiáltó bűnök vannak; minden mozzanat, a mit ott látunk, arra vall, hogy sokan nem értették, vagy félreértették a keresztyénség lényegét és az ebből sarjadzó nagyszerű ethikát. Ott van a régi kovász a maga kellemetlen illatával abban a házban, a melyet az élet illatának kellene eltöltenie. A trónon a nagy szabadító király, a Krisztus, de a sarokban még Béliái ólálkodik, hogy rabokul fogdossa el a gondtalanokat és könnyen megalkuvókat. De íme Pál szívében minden szorongó érzése felett győzelmessé lesz az a szent hit és meggyőződés, hogy nem hiába fárad és költi erejét. Reátekint hitének nagy Fejedelmére és Elvégzőjére és nem lankadó következetességgel, szent haraggal, de egyszersmind reménykedő, csalogató szeretettel fordul a Krisztus megváltott gyülekezetéhez és hívja fel ezt a régi kovász eltávolítására, igazi szent húsvéti ünneplésre. Ilyenek voltak mindazok, a kik benne és általa meglátták a nagy példát: azok az apostoli lelkek, a kiknek volt naponkénti zaklattatásuk és a kik mellett ott virrasztott sokaknak gondja. Kétségeskedtek, de nem estek kétségbe és vigyázó szeretettel megálltak a hitben és lettek erősek és férfiak.— A bomlás, pusztulás, halál, a régi kovász illatja mellett mi is érezzük a keresztyén hit és szeretet munkásainak szívéből ég felé szálló illatot, a magukat Krisztusnak, az ő szerelmének odaszánó lelkek áldozatát. A melyek megírattak és történtek, a mi tanuságunkra lettek. Odatekintve a bizonyságok fényes fellegére, alázattal vesszük mindenek előtt magunkra nézve a lelkünket nagy örömmel és reménységgel eltöltő, de egyszersmind szent kötelességre és munkára felhívó igét: Tisztítsátok el a régi kovászt... mert hiszen nekünk is van húsvéti bárányunk, a ki megáldoztatott érettünk! P. Az aberdeeni út. A Lapunk január 26-iki számában közölt vezetőczikkünk a Presbiteri Szövetség aberdeeni világgyűléséről jóakaratú fogadtatásra talált mind a Kálvin-Szövetség vezetői, mind pedig egyháztagjaink körében. A Kálvin-Szövetség vezetősége egyfelől önmaga is részt szándékozik venni a lélekemelő gyűléseken, másfelől készséggel vállalkozik arra, hogy az utazásban résztvenni kívánóknak -— tőle telhetőleg — segítségére legyen. Egyháztagjaink sorából eddigelé is többen érdeklődtek az út felől s a legszebb reményekkel lehetünk eltelve egyházunknak méltó számban való képviseletét illetőleg. Kissé kedvezőtlennek mondhatjuk a június 17— 28-iki időt hazai iskolai viszonyainkra való tekintettel. Bizonyos, hogy ha csak egy héttel később kezdődnének is a gyűlések, jóval többen mennénk. De hisszük, hogy a résztvenni széndékozók nagyobb részének sikerül az ezen a téren felmerülő nehézségeket elhárítania. Legutóbbi összejöveteleinken megállapodtunk már az útirányban is. Minthogy odafelé kevesebb idő áll rendelkezésünkre: Hamburgon keresztül megyünk, visszafelé pedig Londonon és Párison át jövünk. Június 13-án este 6 órakor indul a hajó Hamburgból Leith-be, Edinburgh kikötővárosába. így a ki 12-én útrakelhet Budapestről, az Oderbergen, Breslaun, Berlinen át idejében odaérkezhetik még. A ki már hamarabb útrakelhet, az huzamosabb időt tölthet Breslauban, Berlinben, Hamburgban és tanulmányozhatja különösen a két utóbbi város élénk egyházépítő munkásságát. Esetleg más úton is érkezhetik Hamburgba: Bécsen, Prágán, az úgynevezett Szász-Svájczon és Drezdán, Berlinen keresztül. A tengeri út rendszerint 44 óráig tart. A szép Helgoland sziget mellett hajókázunk el és 15-én, vasárnap délután 2 óra tájt érkezünk Leithbe. Edinburghból