Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-09 / 10. szám

A MI ÜGYÜNK. A fehér asztalnál. Újra összegyűlt egy estére az a kedves és szám­ban folyton növekvő társaság, mely minden hónap első szerdáján találkozik egymással, hogy a magyar protes­táns világ egyik tekintélyes orgánumának, a mi lapunk­nak mindig szebben kialakuló legbensőbb gárdáját kép­viselje ... A mai este ismét kedves meglepetéseket hozott. Új arczokat üdvözöltünk körünkben, melyek azon­ban az egyházi élet különböző munkamezejéről már rég­óta ismerősek előttünk. A régiek közül nem - mindenki jött el . . . dehát ez nem csoda. Ekkora városban sok minden gondja akad az embernek. Nem is lehet azt várni, hogy minden alkalommal mindenki ott legyen. Ha azt tudjuk, hogy velünk tart a nagy czélok mun­kálásában, ez nekünk elég . . . Hány kedves, lelkes vidéki jóbarátunk van, a kik csak úgy távolról, köszön­tenek bennünket s örülnek a mi munkánknak, dolgaink­nak, de hozzánk fel nem jöhetnek. Például a mi lelkes felsőbaranyai papjaink már felkapták a jó eszmét, szin­tén összejönnek és pedig havonként és szintén szer­dán önkéntes értekezletre, hogy az új idők új járását figyelemmel kísérjék ... Mi is ezekről beszélgettünk az elmúlt szerdán, bár külső körülmények miatt nem tárgyalhattunk olyan nagyszabású thémákat, mint a múlt­kor. Ez alkalommal főleg a Presbiteri Szövetség aber­deeni kongresszusára való előkészületekről volt szó s mindjárt akadt 5—6 ember, a kik a szép ós tanulságos útra csak a mi társaságunkból vállalkoztak. Örömmel láttuk különben a vendégek seregében Raffay Sándor budapesti és Noszkó István rákoskeresztúri ev. lelkésze­ket, az Evangélikus Őrálló szerkesztőit, azután Webster James budapesti skót ref. lelkészt, dr. Szöts Farkas theol. tanárt, a régi vendégek közül dr. Bernát István elnökünket, dr. Szabó Aladárt, dr. Kiss Károly ügy­védet, a budapesti ref. egyház ügyészét. Lampérth Gézát, Versényi Györgyöt, az ifjabb nemzedék új erőit: Forgács Gyula péczeli lelkészt, Vargha Tamás budapesti segéd­lelkészt, dr. Schöffer Pál budapesti ügyvédet, Kubinyi Imre parlamenti tisztviselőt, azután a régi barátok közül Szinok Zoltánt Erzsébetfalvárói, Megyercsy Bélát, Varga Antal, Nagy Dénes, Patay Pál vallástanárokat, Marjay Károly segédlelkészt, végül természetesen a szerkesztő­ség belső tagjait B. Pap Istvánt, dr. pálóczi Horváth Zoltánt, Veress Jenőt, dr. Kováts Istvánt Szatmárról, az új szentesi lelkészt, Böszörményi Jenőt, továbbá Mauchs Jenőt és Sebestyén Jenőt. A felsőbaranyaiak szép gyű­léséről a jövő számban szólunk. Jászberényiben az 1912. évben újraalakult a Kál­vin-Egylet s czélul tűzte ki: „az Úr kicsinyeinek gon­dozását, a lelki életnek az evangéliumi órák által való erősítését és a hitélet javítását". Volt az egyesületnek 5fi tagja, kik az év folyamán a szegények segítésére 270 K árú élelmiczikket s 95 K készpénzt osztottak szét és több családot juttattak munkához. Karácsonyfa­ünnepélyt rendezett az egyesület a tanuló ifjúság részére, melyen 250 tanuló kapott egyforma ajándékot és trak­tátusukat, 20 szegény tanuló pedig ruhát. A téli vasár­napokon, novembertől márczius végéig evangéliumi órák voltak, melyeken a hallgatók száma 300 körül volt. Ezek az órák mindig közénekkel kezdődtek, néhány ifjú szavalt, ezt követte az ifjúsági énekkar éneke, majd az előadás. Vallási, történelmi előadásokat Simon Ferencz lelkész-elnök, gazdasági tárgyúakat a földmíves iskola tanárai, közegészségügyieket az orvosok egyike, földrajzi, csillagászati ós más tudományokról a főgimnázium tanárai köziil tartottak. Azután ismét a dalárda énekelt, ifjak szavaltak és a műsort közének zárta be. Az egylet mű­ködése kiterjed a vegyesházasságok csökkentésére és a vadházasságok megszüntetésére, továbbá a menhelyből tanulói pályára kiadott ifjak gondozására: az egyesület segíti őket abban, hogy legalább négy gimnáziumi osz­tályt elvégezzenek. Az egyesület a Kálvin-Szövetség ren­des tagjai közé belépett az 1913. évtől számítólag. íme az élő czáfolat a „Debreczeni Protestáns Lap" legutóbbi kirohanására! Lapunk átvételi és fejlesztési költségeihez újab­ban gr. Festetich Gyuláné 50 koronát adományozott, dr. Somogyi Lajos ügyvédtől 3 koronát kaptunk ós Ardai Janka Dániel zsarnói ref. lelkész a tornai egyházmegyé­ben részünkre 3'15 koronát gyűjtött, mely adományokkal 1459'86 korona szolgál e czélra. Amidőn köszönetet mondunk az adakozóknak, kérjük azokat, a kik szívü­kön viselik lapunk ügyét, szíveskedjenek a Kálvin-Szö­vetséget e czélra küldendő adományaikkal támogatni, hogy márczius végéig fedezhessük a lap teljes vételárát. Rozsdás fegyverek. Az Őstörténet professzora, dr. Ferenczy Gyula, a Debr. Prot. Lap szerkesztője forgatja lapja legutóbbi számában a hivatalos egyház védő lovag­jaként szállva síkra ellenünk. A „Lelkészegyesület" Akárkijének — milyen híres név lett! — no meg a mostanában csak szerkesztők által olvasott „Magyar Szó" fegyvertárából vette kölcsön őket. Az előbbiektől, hogy kuyperianusok, széthúzok, az utóbbiból, hogy „koalicziós kálvinisták" vagyunk. Az ő hozzátétele az új vád és gyanúsítás, hogy a szövetség — mint az ORLE. — közjogi tényező akar lenni. Risnm teneatis ! Ha volna hely, ide nyomatnám az egész czikket klasszikus bizony­ságául annak, hogy milyen megértő, testvéries lélekkel vizsgálja a Szerkesztő úr a mi dolgainkat onnan Deb­reczenből, a hol az egyetem már előre vetvén árnyékát, úgy látszik az előkelő modorhoz kezd tartozni lesajnálni a „pestieket" („buda" nélkül!) és ócsárolni, fölényesen lekritizálni minden kezdeményezésüket, dolgaikat. Vitat­kozni, polémiát folytatni? Falra borsót 1 Hiszen az a czikk is ama kijelentés bizonyítására íródott: „a protestánsok senkinek sem ártanak már, legfeljebb önmaguknak" (Zsilinszky). És ő mondja nekünk, hogy most nem szét­húzásra van szükségük. Arra, a mit „látnoki lélekkel" írt a Kálvin-Szövetségről és egyebekről, arra már meg­feleltem „Rémlátások" czímen és most csak a követ­kezőkre kérem dr. Ferenczyt. Kérem vegye kezébe, ha már épen foglalkozik velünk, és olvassa el alapszabá­lyainkat és azt a kis könyvecskét, a melyet áldott em­lékű dr. Székely József írt meg szeretettel Szövetségünk­ről és legyen szíves elhinni, hogy ezeket komoly, sza­vakkal nem játszó, a dologhoz értő és nem theóriákon lovagolni óhajtó férfiak szerkesztették. A másik kérés: ott van most már Debreczenben első és egyedüli belmissziói tanszék", engedje meg Szerkesztő úr, hogy most már ne én, hanem az, a ki ott közelében van,

Next

/
Oldalképek
Tartalom