Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-09 / 10. szám

fejtse ki előtte azt, hogy a belmisszió alapja és indító oka a lelkeket egyesítő és egymás terhét hordozni vágyó szeretet, valamint azt is, hogy az igazi belmissziói egyesülések és szövetkezések nem vágyódnak „közjogi" funkcziók babéraira és hegy ezeknek is van joguk az egyház érdekében élethez, munkához, szervezkedéshez. Ha ez nem így van, hát akkor miért van szükség beimissziói tanszékre? Vagy mi csak belmissziósdi játékra volnánk predesztinálva? Szóval és ezt is megtanulhatja ott: tanulni, készülni őszülő fejjel sem szégyen — professzorok, papok vagyunk —, különösen olyan dologra nézve nem, a melyhez az ember a nevetségesség színében való feltűnés nélkül akar szólni onnan az íróasztal mellől, távol a praxistól és álmodva a jövőről. És végül, hogy mi mint szerkesztőség, egy sokak által méltányolt dologban „politizálni" is merészeltünk és pedig nem épen a Debr. Prot. Lap mostani könnyen érthető véleménye szerint ? A választ a mult számban, anticzipálva közöltük és most csak arra kérjük a Debreczeni Prot. Lapot, hogy most már ne kritizáljon ezért bennünket, hanem inkább kövesse példánkát, most rajta a sor: nagy applombbal fejtegetett és már az első ízben is alkalomszerű elveihez mérten indítson vagy indíttasson az „igazi próféták" útján akcziót a protestáns miniszterség mellett. Talán ezt nagyobb siker követi! IRODALOM. Magyar Kultúra czímmel, mint ismeretes, új róm. kath. folyóirat indult meg ez év elején. Társadalmi és tudományos szemle akar lenni. Havonkint kétszer, 5-én és 20-án jelenik meg. Szerkesztősége és kiadóhivatala a Horánszkyutczai kongregácziói otthonban van. Ez a tény is jelzi, hogy az újabb időben, különösen a kongregácziók terén mind serényebben dolgozó jezsuitáink alkotják a szemle szellemi vezetőségének a törzsét vagy legalább intéző elemét. A dolgozótársak névsorában több jézustársasági atya nevét olvassuk. Rajtuk kívül ott találjuk a szerzetes és világi papság, tanárság s a róm. kath. irodalmi munkások tekintélyes seregét. Azonkívül még 70 hazai író jelentkezett munkatársul. A szemle programmját az első szám „Új rügyek" czímű első czikke fejti ki, melyet a szerkesztő-bizottság a mult év deczember 8-áról keltezett. A róm. kath. újjáéledés tavaszának és eljövendő nyarának a munkása akar lenni a folyóirat a többi sajtószervek mellett. A többiek a szakkörök és a nép, a kezdők és a messze előhaladottak számára valók. Ez a mai világi intelligenczia szükségletének megfelelő, a ma hangján írt s a ma közérdeklődésének folyton változó tárgyaival kapcsolatban tartott orgánum akar lenni. A megnyerendő tízezrekhez szól s a destrukczió aknamunkájával szemben be akarja mutatni a róm. katholiczizmus vallási, társadalmi, ethikai és kulturális világnézetének felülmúlhatatlan értékét. Beleilleszkedik a közös munkába s együtt örül az anyatörzzsel. Szeretné visszaverni azt a vádat, hogy a róm. katholiczizmus naivitás és inferiorizmus. Szolgálni óhajtja „a legigazabb, mert legmagasabb értelemben vett magyar kultúrát". Ez a programm magyarázza a szemle czímét is. A folyóiratnak öt rovata van. Az első a Tanulmányok a tudomány, a második a Tárcza a szépirodalom, a harmadik a Pajzs és Kard a világnézeti kérdések, a negyedik a Szemlék és Kritikák a folyóiratok és könyvek ismertetése és bírálata, az ötödik a Napló az időszerű események és állapotok ismertetése számára szolgál. Ehhez járul még Diákélet czímen a szemle alkalmi főiskolai ifjúsági melléklete. Az első számban dr. Notter Antal Nemzeti egység és katholiczizmus, dr. Fischer-Coíbrie Ágost Egyház és tudomány, dr. Angyal Pál A büntetőjog feladatai, dr. Platz Bonifácz Glosszák a darwinizmushoz czímen írtak kisebb tanulmányokat. Az első azt akarja bizonyítani a vádakkal szemben, hogy az öntudatos, erős róm. katholikus élet nem ellenkezik a nemzeti egységgel. Azt mondja, hogy „ . . a katholikus ember szeme előtt mint eszmény lebeg a katholikus jellegű magyar állam ..." Ez idő szerint azonban a paritás és a lelkiismereti szabadság álláspontján mozgó róm. kath. egyházpolitikát kell folytatni. A „regnum Marianum" a magyar róm. katholikusoknak sem ma, sem a jövőre nézve nem jelenthet (egy) jogi kényszerrel megvalósítandó .róm. katholikus uralmat, hanem csakis ezt: polgártársainkat meggyőzni a róm. katholiczizmus igazságáról, az egyént boldogító, a nemzetet erősítő voltáról; ismertetni a róm. katholiczizmus világnézeti, jogi, szocziális, művészeti kincseit." A második czikk azt a vádat igyekszik megezáfolni, hogy a róm. kath. egyház a tudomány ellensége és a sötétség terjesztője. A keresztyén egyház a régi kultúra maradványait megmentette. Nyelvünk is mutatja hatását, a nemzeti nyelvek kifejlődését sem akadályozta. Iskoláink minden főbb típusa egyházi eredetű. Á könyvtárakat nagyon felkarolta. Sokat tett a tudományok kifejlesztéséért és felvirágoztatásáért. A harmadik czikk azt mondja, hogy a mai, nem megtorló, hanem megelőző és védekező büntetőjog feladata a bűnözőkkel szemben akarafnevelés és környezetjavítás. Minden büntetőjogi intézményt erkölcsi alapra kell építenünk és szocziális tartalommal kell megtöltenünk. A negyedik czikk Méhely Lajos és Palágyi Menyhért vitája alkalmából Méhelynek orthodox darvinista állításait veszi bonezolókés alá s tünteti fel a bizonyítatlan és vitás tételeket. A tárczában Semseiné Bokor Malvin Éva karácsonya czímű keresztyén szellemű elbeszélését közli. A Pajzs és Kard czímű érdekes rovat a tudomány szabadsága és a dogmahit, a sajtó szelidülése, a klerikális vagy katholikus? kérdéseire ad feleletet. Minden világnézeti vonatkozású tudakozódásra feleletet igér. A Szemlék ós Kritikák rovata élén a Bölcseleti Szemle áll, melyben az általános, a lélektani és logikai irodalmat ismerteti Bernhard Zsigmond. Azt igéri, hogy figyelemmel kíséri a bel- és külföldi könyv- és folyóiratirodalom figyelemreméltóbb jelenségeit. A külföldi szemlék szemléje a külföldi róm. katholikus folyóiratirodalmat, ezúttal a németországi, franczia és angol folyóiratokat ismerteti. Aztán három német és nyolcz magyar könyv ismertetése következik. A Napló a franczia Action populaire-t ismerteti Danset másodigazgató reimsi levelével, és pár hazai róm. kath. eseményről emlékezik meg. A Diákélet-ben Erőss Gusztáv ír a r. kath. főiskolai diákság mozgalmáról. A második számba Komárik István a balkán-válságról, Burján Károly a „természettudományos" szocziológia jubileumáról, Platz Bonifácz a darwinizmusról (befejező rész), dr. Krüger Aladár a Városaink hitélete czímű, érdekesnek ígérkező sorozat bevezetőjéül a róm. kath. Nagyváradról írtak tanulmányokat. A Tárcza Harsányi Lajos Esteli legenda czímű megkapó elbeszélését hozza. A Pajzs és Kard a szabadgondolkodásról s más kilencz aktuális kérdésről ír. A szemlék és kritikák szépirodalmi folyóirataink karácsonyi számairól, az Ernst-múzeum kiállításáról s több tudományos és szépirodalmi munkáról mondanak bírálatot. A Napló dr. Szeghy Ernőtől való római levélben emlékezik meg az újabb vatikáni dolgokról; a fővárosi könyvtárnak a radikálista szellemű vezetésből eredt egyoldalúságát és hiányait kifogásolja