Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-09 / 10. szám

között, örül az „életnek", a mikor a halál és pusztulás százféle alakban veszi körül, örül annak, hogy útja kemény, mert ez Istenéhez visz: per aspera ad astra. „Jó az nekem, így beszél, hogy megaláztál engemet, hadd tanuljam meg parancsaidat." A hitnek mindenható győzedelme a pokol és a halál felett, a hitnek glóriája nyilatkozik meg a rég elhunyt papnak egyszerű soraiból, mindenképen alkalmasak arra, hogy gondolkozóba ejtsék az érző és gondolkozó embert, látván mi az, a mi a nagyratermett küzdőnek életében, halálában hatalmasan vigasztalást nyújt, nemcsak vigasztalást, hanem munkaerőt is, mely kézzelfogható tettekben tárul fel szemeink előtt. Lehetünk bármilyen véleményben, az egyházat csak azok az erők építhetik, a melyek egykoron pünköst ünnepén nyilatkoztak meg hatalmasan; ezeknek általa voltak erősek és örvendezők a szegény magyar papok, rettegés nélkül nézvén még sírjuk fenekére is. Sokszor esik szó az ellenreformáczióról általábanvéve és esik szó a jezsuitákról, mint ama mozgalomnak zászlóvivőiről. Az a levél, a melyet Bod Péter II. Rákóczi Ferencznek tollából egész terjedelmében közzétesz (II. 324—340. 1.), ugyancsak tanulságos, mert azt a rendet ismerteti meg, a mely századokon át a szabadvizsgálódás szentegyháza ellen való küzdelmet főfeladatának tekinté. Élénkebben, érvekre támaszkodva, hathatósabban alig lehetne bemutatni a jezsuiták káros befolyását nemzeti, társadalmi, egyházi és közművelődési ügyeinkre még a római egyház szempontjából is, mint azt a klasszikus tanú, a rendnek tanítványa teszi, a kinek katholikus érzései Beöthy Ákos kifejezése szerint is „kétségen felül állanak". Dr. Pruzsinszky Pál. Az anyaföld. Györy Lóránd, miniszteri osztálytanácsos, néhai Székács József ev. püspök unokaöccse, a magyar föld iránti szeretettel, magyaros lélekkel,' poétikusan írta meg a mezőgazdaság történetét s mai fejlődött állapotát, gazdagítva vele az Uránia-Színház műsorát. A darabot, a mely népszerű, tudományos munka, nagy elragadtatással fogadták a lapok s a fővárosi közönség, melynek szívét-lelkét betöltötte az anyaföld szeretetével az író, megismertetve 'vele a gazdasági életet s a falu munkáját. Sok elfásult lélek üdült fel a sok házasságtörési dráma és vígjáték csömörlésig való élvezése után e bemutató estén s a következő előadásokon. Az első felvonás a mezőgazdaság fejlődésének történetéről számol be nagy vonásokban. Megismertet az ősember primitív földmunkáló eszközeivel és bemutatja a modern teknika csodáját: a gőzekét és az aratógépet. Röviden érinti a mezőgazdaság őstörténetét és azokat a küzdelmeket, melyeket az embernek az elemekkel és az anyafölddel kellett megvívnia, hogy megszerezze kenyerét. A magyar mezőgazdaság is hosszas, fáradságos fejlődés eredménye. Bár földmívelő nemzet vagyunk, mégis nagy utat kellett megtennünk, míg eljutottunk a fejlődésnek arra a magas fokára, melyen most vagyunk. Megismertet majd a modern gazdálkodással, a falusi élet kedves keretében mutatja be a gazdasági élet legfontosabb mozzanatait és pompás képekben vonultatja fel előttünk a vetést, aratást, cséplést és a kukoriczafosztást. A falusi alkony hatásos képe zárja be az első felvonás gazdag és élvezetes tartalmát. A második rész az erdő-mező világát tárja elénk. Ismerti a folyamszabályozás, ármentesítés fontosságát és az e téren kifejtett munkálkodás eredményeit. Majd az erdészetről, szőlőmívelésről, bortermelésről ír ós ezzel kapcsolatosan kedves képét adja a hegyaljai szüretnek. Azután áttér az állattenyésztésre és ismerteti az állattenyésztés ügyének előmozdítását czélzó kísérleti intézmények tevékenységét. Egy külföldi mintagazdaság mozgalmas, tanulságos képével kezdődik a darab utolsó felvonása. Összehasonlítja a külföldi fejlődést a hazaival s leszűri a morált, hogy bizony [még sokat kell munkálkodnunk, hogy a versenyt fölvehessük. Szól a kertészetről, ismerteti a gyümölcstermelés előnyeit és sokat foglalkozik a méhészettel és a selyemhernyó-tenyésztés ügyével is. Végül néhány meleghangú fejezetet szentel a mezőgazdasági munkások és cselédek érdekében létesített intézményeknek. A ki egy kedves estét akar eltölteni, el ne mulassza e szakszerű ós mégis derűs darabot megnézni. Mi e helyen szívből üdvözöljük a szerzőt e fontos érdekű théma sikerült feldolgozásáért s szeretettel köszöntjük, mint a protestáns írói gárda melegszívű, jó megfigyelő képességű gondolkozó, magyaros tollú, szimpátikus tagját! phz. BELFÖLD. Jelentés az 1912-ik évről. (Egyházi közgyűlést megnyitó beszécl.) Keresztyén Atyámfiai! Az elmúlt 1912-ik évre visszatekintve, kevés munkára mutathatok reá. Az isteni kegyelem lekötözött, úgy hogy az egész idő alatt nem mentem emberszámba, bár a pihenéshez jogom lett volna a Mózes törvénye szerint (V. Mózes XX. r. 5. v.), azonban én egy kis számvetésre használtam fel azt. Végiggondoltam a gyülekezet állapotát, igen sok figyelemreméltó dolgot láttam meg ekként. Elmondom őket egyenként. A gyülekezetben a legörvendetesebb dolog az, hogy szereti egyházát építeni, gyarapítani. Ez az egyházat építő buzgóság úgy látszik, hogy kedves az Úr előtt, mert megáldja gazdagon, de a milyen nagy buzgósággal forgolódunk mi a külső építkezésben, olyan nagyon elmaradunk a belső ember építésében; mi lehet ennek az oka? Sokáig jöttem reá és a mikor reájöttem, nehezen akarta a szívem, elmém befogadni; de a nyáron egy keresztyén testvéremmel beszélgetve, reájöttem. El-