Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1913 (56. évfolyam, 1-51. szám)

1913-03-02 / 9. szám

A mi ügyünkről. Ez a czikk egy hosszabb szerkesztői üzenet: válasz egyfelől arra a levélre, a mely mai számunkban olvasható, mástelől reflektálás azokra a felhívásokra, barátságos méltatásokra, a melyek magánlevelek és hírlapi közlemények útján hozzánk érkeztek. Mondanom sem kell, hogy most nagyobb örömmel és készséggel vettem fel a tollat e munka végzésére, mint akkor, a midőn méltatlan és igazán nem érdemelt támadásokra kellett reflektálnom. Arról van szó, hogy a mi egyházkerületünkben és ennek, a gyülekezetek számát tekintve, legnagyobb egyházmegyéjében megalakul az egyházmegyei Kálvin-Szövetség. Örömmel üdvözöljük ezt az eszmét, a mely ott lenn szép Baranyában, hisszük nemsokára testet ölt és jó reménységgel vagyunk, hogy e példát több és talán minden egyházmegye követni fogja nemcsak a mi kerületünkben, hanem, mint az már Erdélyben megtörtént, a többi egyházkerületekben is. És ha ez megtörténnék, akkor íme egy csapásra megvalósulhatna az egyházzal legszorosabb kapcsolatban álló, ennek testébe beépített, de azért mégis szabad mozgással bíró kezdeményező, úttörő munkákra készen álló, belmissziói egyesület — egy hatalmas szövetség, a mely egy táborba gyűjtögetné azokat, a kik akarnak és merészelnek dolgozni és áldozni az egyházi életnek az egész vonalon mozgósítandó reformja, fellendítése érdekében. E czikk keretében hívom fel a figyelmet arra a közleményre, a mely a Protestáns Szemle februári számában jelent meg „A Mária-kongregácziók és teendőink" czímén. Reámutat, nagyon helyesen, a czikk írója arra, hogy a merev negáczióval, kritikával, „écrasez" jelszavú politikával nem sokat érünk el az egyháznak kerítéseit bontogatni óhajtó mozgalmakkal szemben. így van. A mi ev. reformált egyházunk rendelkezésére bocsátott teljes fegyverzettel, tömörüléssel, s igazi kálvinista jellemeket és közszellemet fejlesztő ós az egész egyházat átható czéltudatos tervszerű munkával kell síkra szállnunk a régi ellennel, 110 meg a mi egyházunk körében meglevő bajokkal való küzdelemben. A Pr. Sz. czikkírója, Réz László, ép úgy, mint már előzőleg Nagy Vincze (1. lapunk 3. számát!) a Kálvin-S/.övetséget jelölik meg, mint a hatalmas, egységes belmissziói tevékenység központját. Réz L. mondja, hogy a Kálvin-Szövetségnek fokozatosan országos szervezetekké kell alakulnia. íme a hívogató, biztató hangok 1 S mi lehet más a válasz ezekre, mint az a felhívás : alakítsunk mindenütt gyülekezetek egyházmegyék és kerületenkint Kálvin-Szövetséget. A Szövetség minden rendelkezésére álló erővel, szíves készséggel segédkezik ebben az istenes munkában. Időszerű és aktuális ez a felhívás erősítésünk czéljából a jövő nagy bizonytalanságaival és egyházunkra váró feladatokkal szemben. És felkérünk mindenkit, ki e sorokat elolvasásra méltatja, fogadja szívesen e felhívást és jöjjön segítségül ebben a munkában. De halljuk az ellenvetést: mi ad jogosultságot e kérelemnek és általában a Kálvin-Szövetség országos szervezését czélzó agitácziónak ? Szükséges erre rámumutatni néhány szóval, mert hiszen nemrégen egy nagyon kiváló, minden szép ügyért lelkesülő és munkára készen áilló esperes-lelkész barátom is azt a kérdést intézte hozzám, hogy miután ő és lelkésztársai meghonosították megyeszerte a vallásos estélyeket, megtették az előkészületeket az ifjúsági egyesületi munkára, miért alkossák meg a Kálvin-Szövetséget? Vagyis ő, mint mások is, ezzel azt akarta mondani, a mit egyébként senki kétségbe nem von, hogy íme a fődolog a gyülekezeti élet ápolása, ehhez semminemű szövetkezés, egyesület nem szükséges. De erre a jóindulatú ellenvetésre mindenekelőtt azt kell megjegyeznünk, hogy vallásos estélyek tartásában még nem merül ki mindaz, a mit a gyülekezetben cselekednünk kell. Hiszen a vallásos estély, a mely magában véve szép és jó, csak egy módosulása az igehirdetésnek, illetve tanításnak. De íme, nem érezzük-e mindnyájan, hogy még erre a munkára is eszközök kellenek, a melyeket egy gyülekezet magában állva nem produkálhat. A vallásos estélyen elmondott bibliamagyarázat vagy előadás elhangzó szó, ha ennek hatását nem rögzítjük meg egy alkalmas irattal, könyvvel és valami kézzelfogható szeretetintézménnyel. Meg aztán az ilyen előadásokban is tervszerűségnek, igazi czéltudatosságnak kell lennie, a mely csak úgy érhető el, ha van egy orgánum, a mely ellát bennünket a szükséges felszereléssel, ha a hadi, illetve munkatervet előre elkészítjük, a minden munkánál szükséges segítőtársakat neveljük, animáljuk. Messze vezetne, ha azokkal bocsátkoznék itt polémiába, a kik általában azt tartják, hogy az egyház és ennek hivatalos organizmusa mellett nincs szükség semmiféle egyesületre, szövetségre, belmisszióra és azt mondják : íme itt az egyház, végezzen az mindent és ha az végzi a munkát, az már nem is belmisszió, az a Krisztustól az egyházra bízott szolgálat. Régebben nem volt Kálvin-Szövetség, nem volt ez meg amaz az egyesület és az egyház, íme, most is itt van, megélt a maga emberségéből. Hisz kötetekre megy azoknak a könyveknek, czikkeknek száma, a melyek e kontroverz kérdést tárgyalták és a mi lapjainkban is megjelenik egy-egy visszhang ezekből. Ezekre csak néhány megjegyzést 1 Konczedálom azt, hogy ott, a hol az egyházakba nem úgy születnek bele az emberek, hanem a hol ebbe önkéntes elhatározásból kifolyólag lépnek be, azzal az öntudatos elhatározással, hogy ebben nemcsak mint passzív vagy épen ellenséges tényezők, hanem mint a nekik adott charizmák szerinti munkás, aktiv tagok élnek, ott ebben az ideális állapotban tényleg maga az egyház minden munkának hordozója. (így van ez legfőképen Skócziában.) De nálunk és mindenütt, a hol nem így van, hogy mást ne mondjak, a pszichológia törvényéből folyó az, hogy megszületnek az egyház keretein belül azoknak szövetségei, egyesületei, a kik egy vagy más szükségparancsolta, egyházi életet erősítő,