Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-06 / 40. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos és kiadó: A KÁLVIN-SZÖVETSÉG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Kováts István dr., Tari Imre dr., Sebestyén Jenő és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: 9 korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Vezérezikk: Beköszöntő. A szerkesztőség. Elnöki megnyitó a.z ORLE. közgyűlésén. Baltazár Dezső dr. — A Kálvln• Szövetség hivatása. P. Horváth Zoltán dr. — Tárcza: Vallás és modern élet. Barnái István dr. — Belföld . Az ÖLRE. közgyűlése. Sebestyén J. — A papnék konferencziája. S. — A pesti ref. egyházmegye őszi közgyűlése. Ory Lajos.— Irodalom. — Egyház. — Egyesület. — Adakozás. — Pályázatok. — Különfélék. — Hirdetések. Beköszöntő. A mult számban búcsúzott el e lapnak nyolcz éven át volt érdemes szerkesztője és tulajdonosa. A lapot tőle, mint már az előző számokban is jelezve volt, a Kálvinszövetség vette át és minket bízott meg a szerkesztéssel. A szerkesztői változásnak, a mely a lap 55, illetve 62 éves életében (1842—48; 1858—1912) a negyedik. ez a körülmény ad különösebb jelentőséget. íme megvalósult hát a Kálvin-Szövetségnek megalakulása óta táplált hő óhaja! A magyar evangélikus protestántizmusnak ez a legelső, nagy férfiak által, nagy czélok elérése érdekében megindított sajtóorgánuma áll mostantól kezdve rendelkezésére eszméi propagálása czéljából. Ez a körülmény, hogy a lapnak ettől a számtól kezdve tulajdonosa a Kálvin-Szövetség, azt a természetes kötelezettséget szabja elénk, hogy első sorban ennek nevében szóljunk a lap olvasóihoz és mindazokhoz, a kik"^k cklődését a Kálvin-Szövetség czéljai és munkája felkelteni óhajtjuk. Jó előre kijelentjük hát, hogy a lapnak programmja lényegében nem lehet más, mint az, a melyet a Kálvin-Szövetség sokaknak helyeslése által kísérve, zászlajára írt. Nem szükséges, hogy ezt a programmot most ez alkalommal a maga teljes egészében s minden részletében adjuk, hiszen ezerszámra szétküldött alapszabályok, ismertető füzetkék, belépésre felhívó szózatok és eddigi szerény eszközök daczára is és némi eredményt elért munkák által is világosan értésére jutott hazánk protestáns közönségének, hogy mit akar a Kálvin-Szövetség. Ennek az akaratnak rövid summája: „A Kálvin-Szövetség czélja a magyar kálvinista egyház híveit a vallásosság megerősítése és a szocziális érzék fejlesztése által a társadalmi bajok felderítése, megelőzése és orvoslása czéljából egyesíteni E lap által is ezt akarja: nagy, elodázhatlan munkákra felhívni, egyesíteni és tömöríteni egyházunk tagjait. A Kálvin-Szövetség e lap által hétről-hétre megjelenő óramutató akar lenni; reá akar mutatni az idők jeleire, a nagy alkalmakra, lehetőségekre és felelősségét mélyen átérzŐ, következetes, munkás, alkotó keresztyénséget akar ébresztgetni a magyar evang. protestáns egyház körében. És ezen czél felé való törekvésében hű marad azokhoz a eszményekhez, a melyeket e lap nagynevű megindítói tűztek ki ezelőtt 70 esztendővel és a melyekhez utódaik sem lettek soha hűtlenek. íme itt fekszik előttem e lap első, 1842-iki évfolyama egyszerű köntösében. Mély meghatottsággal nézegetem czímlapját, tartalomjegyzékét, olvasom: „Udi'et az olvasóhoz" cz. beköszöntőjét. íme az első protestáns lap, megindítását Kossuth szorgalmazta, szerkesztését a mult század evang. protestantizmusának két nagy vezérférfia vállalta. Ott indult meg a Kálvin-téri, már lebontásra érett paplak egyik szobájában. A lap programmjának egyik fontos részletét a két, olajágakból font koszorúban egymásba fogódó kéz, az unió és békés munka szimbóluma jelképezi. És azután elvonul előttem e lap mozgalmas, küzdelmes élete, kimúlta és feltámadása, a szerkesztők, munkatársak nagyemlékű gárdája, a kik már a sírba hanyatlottak; ide jönnek elém azok is, a kik még élnek, de elfáradtak, más munkatérre léptek és számot adnak arról, hogy magyar protestáns egyházi lapot szerkeszteni nem tartozik a leghálásabb feladatok közé és egyértelemmel hangoztatják: hiába fáradtam, hiába költöttem erőmet ... a sok szó, írás, fáradtság, éjszakai virrasztások szülöttei csak kiáltó szavak voltak a pusztában. De mégis ... ha visszatekintünk a múltba, ha számba vesszük, mit láttak azok, a kik a lapot megindították és mit látunk mi, a kik a letett tollat felvesszük, szóval, ha a multat összehasonlítjuk a jelennel, kell, hogy bizalommal menjünk a jövőbe. Az ő munkájuk mégis csak nem volt hiábavaló! Voltak eszményeik, a melyek elérhetetleneknek bizonyultak, de voltak féltő, szerető gond-