Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-06 / 40. szám

dal ápolt ideáljaik, a melyek reménységeiket megszégyenítő alakban valósultak meg. Az őrállók szolgálata mégis csak nem volt hiábavaló! A Kálvin-Szövetség most a lap által az őrállók, előőrsök tisztét óhajtja teljesíteni; meg akarja rigyelni a magyar egyházi, társadalmi és nemzeti élet jelenségeit, bajait, sebeit és ennek helyes érvényesítése és modern eszközök által való gyógyítása érdekében akar agitálni. A Kálvin-Szövetség belmissziói egyesület, az egyházban folyton munkálkodó missziói lélekből kiáradó lehelet hozta létre; mi természetesebb, mint az, hogy mint eddig is, úgy e lap birtokában által még fokozottabb mértékben óhajt szószólója lenni annak a nagy reformmozgalomnak, a melynek éltető elve az erőket egyesítő, tervszerűen értékesítő, munkás életben megvalósuló energikus Szeretet, a mely által a mozdulatlan vizekbe gyógyító erők szállanak alá. Talán érdekli az olvasót, ha reámutatok arra, • hogy az Egyházi és Iskolai Lap mindjárt új életre kelte után, 1858-ban, midőn Ballagi Mór lett szerkesztője többek által első szószólója lett a „benső missziónakAkkor, a nagy szervezetlenség közepette, a nagy egyházalkotmányi küzdelmek alatt és előtt is voltak, a kik reámutattak ezen egy házépítő munka elveire, eszközeire és jelentőségére. De jöttek más idők, a benső építő munkára felhívó szózatok hosszú időre elhallgattak. De midőn elmúlt a küzdelem, e lap habozás nélkül odaállott az úttörők munkáinak támogatására. De mint a Kálvin-Szövetség, úgy eszméinek hordozója, ez a lap sem feledkezik meg soha, hogy a belmisszió minden munkájának csak úgy és abban van értéke és jogosultsága, ha közvetlenül vagy közvetve az egyházi, illetve gyülekezeti élet ébresztgetésének, erősítésének eszközéül szolgál. Nem feledjük és ebben hívek maradunk Kálvin szelleméhez és elveihez, hogy semmiféle belmissziói egyesületi élet sem pótolhatja az egyházét, gyülekezetét, melynek Isten rendeléséből gyermekei, tagjai vagyunk. A Kálvin-Szövetség és ez a lap nem feledheti, hogy az ev. reformált egyházi élet súly- és kiindulási pontja a gyülekezetben van. Közelebb szeretnénk lépni tehát ezeknek életéhez és a belmissziói munkák kipróbált eszközei által ezeknek életét óhajtanánk szebbé, gyümölcsözőbbé tenni. A Kálvin-Szövetség e lap útján is kinyújtja kezét és hálás, munkás szeretettel viszonoz minden közeledést. A Kálvin-Szövetség mostantól kezdve, e lap birtokában még fokozottabb mértékben óhajt foglalkozni egyházunk nagy, elodázhatlan szocziális feladatával. Az ev. keresztyén belmissziónak egyike leglényegesebb részlete ez a munka, a melyre a kiáltó szükség, az új idők útján nyertünk mozgósító parancsolatot. A külföldi keresztyénség, mint a belmisszió története is bizonyítja, úttörő, zászlóvivő szolgálatot teljesített ezen a téren; mi sem dughatjuk fejünket a homokba, nekünk is ki kell lépnünk és érvényesítenünk a nagy evangéliumi elveket „a megfáradt kezek és reszkető térdek megerősítésére". És ezzel kapcsolatban legyen szabad felemlítenünk, hogy e téren számítunk nemcsak a lelkészek, egyházközségek, hivatalos testületek, hanem a világi férfiak fokozottabb támogatására. Azt hiszem sorvadó egyházi életünk betegségének egyik legkiáltóbb szimptómája, hogy világi ferfiainkkal, presbitereinkkel rendszerint csak a tanácskozó asztalok mellett találkoztunk az egyházi élet körében. Pedig jogszabályok alkotása és ezek értelmében való eljárások csak egyik, talán nem is legjelentékenyebb részletét képezik a Krisztus egyháza életének. De látom a szimbolikus jelképet: két kéz az olajkoszorúban . . . e lapot ma egy világi férfiú és egy lelkész szerkeszti. Kezet kell fognunk az egyház belső élete kiépítését czélzó, az alkotmányos kereteket belső élő tartalommal megtölteni kész munkára ! Az evang. keresztyén egyházakban nincs két, aktiv és passzív, hanem csak egy elem, egystatus, mely lelki ajándékai szerint „köteles11 Istennek és az ő egyházának. Egyetemes lapként indult meg ez, melynek most szerkesztését vállaltuk és ma is a magyar egyetemes ref. egyháznak érdekeit akarjuk szolgálni, midőn a Kálvin-Szövetség táborába, a lap által képviselt eszmék köré való sorakozásra hívjuk fel a magyar ref. egyház közönséget. De a lap egyetemessége abban is kifejezésre jut, hogy a jövőben is élénk szellemi összeköttetést óhajtunk fenntartani és ápolni a külföldi testvérekkel. Nem szükséges utalnom arra, hogy a Kálvin-Szövetség már eddig is hiven ós önzetlenül teljesítette e téren kötelességét. A Kálvin-Szövetség magyar belmissziói egyesület és e lap sohasem feledkezik meg tulajdonosának a jellegéről, de fogékonyságot akarunk ébresztgetni azon eszmék befogadására és azon Krisztusban gyökerező kipróbált munkák megindításra, a melyek a külföldi prot. testvérek körében a romboló áramlatokkal szemben egyház és nemzetépítő tényezőknek bizonyultak. A „külföldieskedés" vádja ellen, előre is kijelentjük, legfölebb, csak azzal fogunk védekezni, hogy reámutatunk eleink példájára, a kik a külföldről jött keresztyénséget és a nyugatról jött reformácziót nem utasították vissza. Időnkint reámutatnak ezután is a külmisszió terén történő nagy munkákra; hogyan is feledkezhetnénk meg azokról a nagy erőfeszítésekről és küzdelmekről, a melyeket a nyugati evang. keresztyénség az apostoli korszakra emlékeztető buzgalommal és nehézségek között fejt ki és folytat a Krisztus győzelme érdekében. De lapunknak ilyen egyetemes czélok szolgálata mellett, mint eddig, úgy azután is különlegeset is kell teljesítenie. Ismételjük, mint egyetemes lap indult meg ez az első protestáns lap. Ma már minden egyházkerületnek megvan a maga — itt-ott hivatalos — lapja. Nem feledkezünk meg erről, hisz fájdalom sok más dolog is untalan emlékeztet arra, hogy a „százados különállás" még ma is csak jogi értelemben szűnt meg; sok