Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-24 / 12. szám

minden területen és teljes erővel. A miniszteri leirat 8. pontja bennem azt a gyanút kelti, hogy az egyetem hittudományi tanárai a tan, a tudomány kérdéseiben nem fognak egyházfeg3r

elmi hatóság alá tartozni. Nevezetesen ezt mondja a miniszteri leirat: „A hittudományi kar lelkészi tagjai mindazon cselekményekért, vagy mulasztásokért, melyek az egyházi törvények szerint fegyelmi vétséget állapítanak meg, az egyházfegyelmi hatóság alá tartoznak." Miért nem azt mondja : „minden tekintetben az egyházfegyelmi hatóság alá tartoznak" ? Már most, ha figyelembe vesszük, hogy 1. Debreczen fokozatosan elpápistásodik s így benne a kálvinista közszellem elveszti dominánsságát; 2. hogy a róm. kath. reakcziós korszellem, mint a tanügy egész vonalán, úgy bizonyára a debreezeni egyetemen is érvényesíteni igyekszik hatalmát és a miniszternek adott szabad kéz mellett épen nem lesz lehetetlenség, hogy az egyetem világi fakultásaira róm. kath. tanárok neveztetnek ki; 3. hogy Németország, Hollandia bizonysága szerint az állami egyetemek hittudományi karai a hitvallásos egyházaknak erősséget nem adnak, sőt ellenkezőleg gyengítésére szolgálnak, — vájjon mondhatjuk-e joggal, hogy a debreezeni állami egyetem egyházunknak magasabb erősségére leend ?! 8. A kényszerhelyzet. Nem ugyan hivatalosan, de a debreezeni kollégium köréből azzal akarják az alig hullámzó kedélyeket megnyugtatni, hogy a tiszántúli egyházkerület kényszerhelyzet elé volt állítva kollégiumának feladásában, a mennyiben a kormány a tiszántúli református egyházkerület nélkül is minden valószínűség szerint Debreczenben állítja fel a harmadik egyetemet és ez esetben a kerület filozófiai és jogi fakultása önmagától elsorvadt volna. Hát ez igaz. Azonban erre csak azt jegyezzük meg, a mit az előző czím alatt kifejtettünk, hogy így sem történik egyéb a két fakultással. Ezek az állammal kötendő szerződésben is eltöröltetnek a föld színéről. Van azonban egy más észrevételünk is. Az nevezetesen, hogy a nyilvánosság előtt lefolyt események sorrendje más volt. A debreezeni református egyetem érdekében megindított igen élénk izgatás egy idő óta megszűnt. Lehet, hogy azok tudnák megjelölni a leszerelés időpontját, a kik be voltak avatva a kormánynak egyetemállítási tervébe ; és igen valószínű, hogy a református egyetemi mozgalmak megszűnte egybeesik az állami egyetemi mozgalmak megindulásával. Ezt mutatja az is, hogy a debreezeni állami egyetem érdekében nem Debreczen városa, mint ilyen mozdult meg először, hanem magának a debreezeni református főiskolának a kebeléből adtak lökést Debreczen városának. Magának, az állami egyetemet sürgető nagy küldöttségnek is a tiszántúli református egyházkerület vezérférfiai voltak a vezetői, — úgy hogy az állami egyetem sürgetése Debreczen városa számára az egyház védőpaizsa alatt és tekintélyével ért sikert. És nem lehetetlen, hogy Debreczen városa — ha már mindenáron akart egyetemet, — elvárt volna még néhány évtizedig és az államnak megtett ajánlatokat a protestáns egyházaknak is megadta volna, ha biztosítást nyer ezek részéről, hogy egy meghatározott időn belül együttes erővel Debreczenben protestáns egyetemet fognak állítani. Ha a protestáns egyházak ezt a biztosítást meg nem adhatták volna és ha a protestáns vagy református egyetem szép álmáról azért kellene örökre lemondanunk, mert nemcsak a két protestáns egyház, de még az öt reformátás egyházkerület sem képes egy magasztos czélra egyesülni, — ez lenne a legszomorúbb ebben az igen szomorú dologban. Kisújszállás. Nagy István, lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Erőss Lajos dr.: Református hittudomány (dogmatika). Debreczen. 1911. 8°. 198 oldal. Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatala. Ara fűzve 4 kor. Boldogult Erőss Lajos püspök, tudvalevőleg, nagy kedvvel foglalkozott az irodalommal. Értékes alkotásai is vannak e téren, mint pl. apológiája, mellyel gazdagította protestáns egyházi irodalmunkat. Mint a dogmatika professzora, a református hittudomány megírásához is hozzákezdett, de sajnos, azt be nem fejezhette. Hátrahagyott kézirata csak a dogmatika bevezetését ós irodalomtörténetét foglalja magában. Ezt most sajtó alá rendezték és kiadták. Hogy ki rendezte a művet sajtó alá s ki végezte a korrekezió fontos munkáját, az nincs a könyvön feljegyezve. Általában elég gonddal van a könyv előállítva; de nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy több sajtóhibát találtunk benne és hogy nincs tartalomjegyzéke, a mi megnehezíti a benne való eligazodást. Gyakorlati használata ezzel meglehetősen akadályozva van. A könyv czíme a mű elméleti részére nézve megfelelő lett volna; de a közölt irodalomtörténeti rész nemcsak a protestáns dogmatika történetét tárgyalja, hanem még a róm. kath. egyházét is. Voltaképen tehát a mű a keresztyén hittan irodalmának a története. Igaz, ebben főtekintet van a protestáns dogmatika irodalmának a történelmére, úgy hogy a műnek túlnyomó nagy része ezt adja elő. Előbb a lutheri, azután a református ág irodalomtörténetét tárgyalja. Az unitárius dogmatikai irodalomról teljesen hallgat. Úgyszintén a protestáns szekták enemű irodalmát is mellőzi. Függelékben szól röviden a róm. kath. hittani irodalomról, de itt sem tesz említést sem a görög kath., sem a görög keleti egyház ide vonatkozó termékeiről. A boldogult szerző hittani meggyőződésére és álláspontjára különösen ott találunk, a hol a XVIII-dik században a Wolff-féle bölcseletnek a hittudományra való befolyását tárgyalja; de még inkább, mikor a XíX-dik század nagyarányú vallásos küzdelmeinek s az ezekben kifejlődött irányoknak dogmatikai termékeit adja elő