Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-10 / 10. szám

ez a specziális érdeme s ez emeli annak gyakorlati jelentőségét. A felállított elméletet magyar példákon mu­tatja be. Mitrovics könyvét hajdan elsőrangú s kiválóan jeles műnek találta! a szakkritika. Annak mondhatjuk most még inkább. Igazán olyan hézagpótló és szükséges könyv, a mely nélkül magyar prot. lelkész el nem lehet. Csak örvendhetünk, hogy ebben a nemben ilyen kitűnő könyv­vel' rendelkezünk. A lelkész homiletikai ténykedésére ennél jobb könyvet nem találhat. Ez híven megmutatja a követendő helyes útat s a mellett egész a legújabb időkig a magyar prot. prédikátorokat is megismerteti erényeikkel és hibáikkal együtt. Tagadhatatlan, hogy szigorú biró a szerzője, de sohasem elfogult. Ítéletére bátran lehet támaszkodni. Nézetei egy nagy képzettségű, kiváló szakembernek az ész és tapasztalat útján jól megszűrt gondolatai s az egész könyv pompásan rend­szerezett és előadott mű. Sajnálni lehet, hogy a tartalomjegyzéket nem rész­letezte a sajtó alá rendező. Itt csupán a paragrafusok czímei vannak közölve, sehol a rész, sehol a fejezet, pedig csak így lehet a könyvet mindjárt a tartalom­jegyzékből a maga rendszerében áttekinteni. Átnézve a könyvet, látjuk, hogy a bevezetésen kivül két részből áll; az első rész a szónoki műalkotásról, a második a szónoki előadásról tárgyal. A könyv külső kiállítás tekintetében is dicséretre­méltó s mindenképen disze lesz a lelkészi könyv­táraknak. Sz. BELFÖLD. Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. VIII. Dr. Mathews könyvének befejezése. Századok katonai, szocziális és vallási konfliktusai megsebezték és elgyöngitették a magyar protestáns egy­házat. Életéért küzdve, egyébre nem jutott ideje. Sok sebesülés, sok veszteség érte, mégis él s — miként Na­poleon az austerlitzi csata alkonyán, e szózattal: „Van még idő újabb ütközetre" — harczra készül, ez esetben saját lanyhasága ellen. Az ébredezés jelei mutatkoznak. A fölolvasások, előadások, a lelkészekkel és másokkal folytatott eszmecserék meggyőztek arról, hogy a hívek élénk és mély érdeklődéssel viseltetnek egyházuk szel­leme és szükségletei iránt. Kívánják, hogy talpra álljon az egyház s foglalkozzék a föllendült hitélet révén saját kebelében fölmerülő kérdésekkel, valamint a közélet szellemével is. Szerintük ez jobb szervezetet, kielégítőbb pénzügyi viszonyokat, a hívek nagyobb tevékenységét követeli, főleg pedig a lelkészek olyan evangelizáló mun­kaját, mely az egyház életének alapföltétele és végső czélja. Úgy vélekednek, hogy a lelkészek jobb anyagi helyzetének biztosításával, a kálvinista alapelvek erőtel­jesebb hirdetésével a mindennapi életben, az egyháznak az államtól való élesebb elválasztásával, a híveknek a tár­sadalmi élet minden vonatkozásában megnyilvánuló ma­gasabb erkölcsi fölfogása fejlesztésével, saját házatájának ilyetén rendezésével fölfegyverkezhetnék, hogy győzelmet szerezzen a Mindenség Urának. A magyar egyház ezen programmja méltó más egyházak figyelmére is. Tevékeny­ségét kétségtelenül rokonszenves érdeklődéssel fogják kisérni a külföldön is. A kollégiumok látogatása közben tartott számos előadásainkon a református diákok nagy serege s a theo­lógusok majdnem teljes számmal vettek részt, míg más helyeken az ifjúság missziói mozgalmával kapcsolatos külön előadások tartattak. A legőszintébben kívánjuk, hogy a mit ez alkalmakkor hallottak, a „jó talajba hullott mag"-hoz legyen hasonló sokak lelkében Míg egyházaink a hit alapelvei és az adminisztráczió tekin­tetében megegyeznek, vannak kérdések, a melyekben eltérnek egymástól. Épen a hasonlóságok és különbsé­gek folytán szükség volna arra, hogy az egyházak tagjai kölcsönösen fokozott érdeklődéssel kisérjék egymás éle­tét. Minél alaposabban ismerik most a delegáczió tagjai a magyar egyház történetét, küzdelmeit és szenvedéseit, jelen elhagyatottságát, annál buzgóbban és kitartóbban fognak imádkozni annak az örömnapnak mielőbb való hajnalhasadásáért, a midőn fölemelkedve a porból, más országokbeli testvéreivel kezet fog, annak a nagy köte­lességnek a teljesítésére, hogy meghódítsuk Jézusnak a világot. Ezért keltett meghatottságot ősz lelkészeknek és tanároknak az a kijelentése, hogy habár sok javítani való akad egyházukban, a szenvedések éjszakája oszla­dozni kezd, mert arcczal a felé a Nap felé fordulnak, a melynek befolyása és vezetése egyedül képes arra, hogy a magyar protestáns egyház „a sötétben tévely­gők világossága legyen". A nagybritánniai presbiteri egyházak delegátusai, kik fölkeresték Kelet-Európa református egyházait, min­dig hálásak lesznek az egyházfő által nyújtott ama ked­vezményért, hogy részt vehettek a konferencziákon és a testvéreikkel való együttlét egyéb alkalmain. A magyar egyház tagjainak és vezetőinek őszinte köszönetüket fe­jezik ki az ittlétük alatt irányukban tanúsított szíves­ségért és biztosítják őket arról, hogy nem feledkeznek meg imájukba foglalni őket. Könyörögnek azért, hogy az egyházak hatalmas Ura ajándékozza meg őket a lélek erejével, hogy a saját és a hozzájuk tartozó országok népét elvezéreljék Annak a szolgálatára és dicsőítésére, a ki így szólt: „A föld minden része megemlékezik és keresi az Urat". Ford. Kolosváry Lajosné.

Next

/
Oldalképek
Tartalom