Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-01-28 / 4. szám

A szorongatottak a főhadparancsnokhoz fordultak, ki helyett Pfersmann tábornok rendelkezett. Kiküldte Riebel őrnagyot némi katonasággal a már négy nap óta szorongatott lakósok elé, meghagyták a magyaroknak, hogy tegyék le a fegyvert s akkor nem lesz bántódásuk. A magyarok hittek a katonatiszt szavának, kiadták fegyvereiket. Erre az oláhok berohantak a védtelen tömegbe s ott hirtelen 175-öt legyilkoltak. A szörnyen rászedettek közül alig néhány menekülhetett el, de akármerre futott, a környék oláhsága fogta el s szörnyű kínzások között ölte meg. E gazul legyilkoltak vére Pfersmann osztrák tábornok s Riebel lelkén szárad tehát. A kisenyedi vértanúk nevezetesebbjei névszerint a következők: * Daczó Jánosné, Szentpáli Zsuzsánna 65 éves földbirtokosnő, Farkas Károly birtokos, neje : Katalin, Poli 6 éves, Ádám 4 éves és István 2 éves, tehát az egész család kiirtatott. Mikeszászi Szabó József és neje Apáthy Terézia. Hodor Károly, neje: Benedek Eszter és 6 éves leunyuk: Máli. Keszeg Imre, id. Farkas Lajos ós 65 éves neje: Veress Krisztina, Szollősi János, neje : Benedek Polixéna, 5 éves Gizella, 1 éves Janka nevű leányai, tehát az egész család. Bányai Sándor 18 éves ifjú és kis huga Krisztina. Simon Károlyné: Apáthy Karolina. Nagy Károly és neje: Farkas Anna, harmadféléves Pali fiukkal együtt. Veress Samu és 80 éves agg édesanyja: Bagoméri Kata. Farkas Lajos és neje: Karolina (gyermekük megmenekült). Újvári Károly nejével és 3 éves gyermekével. Újvári Karolina, 2 éves kis leánya: Róza. Baló József, ki után 7 árva maradott. Apáthy Ferencz 65 éves és neje: Farkas Klára 57 éves. Petrikovich Zsigmond 70 éves, neje Dézsi Karolina, gyermekeik: Károly 32 éves ós Ágnes. Özv. Farkas Lászlóné: Petrikovich Klára 85 éves. Bányai József és neje: Veress Klára. Nagy Eszter putnoki szül. hajadon. Porzsolt László? neje, 5 éves Róza nevű leánya, 2 éves Ilka. Megjegyzendő, hogy a férjéért könyörgő, áldott állapotban levő Porzsoltnét az ittas vadállatok felhasították s a méhében lévő ikerméhmagzatokat dárdáikra szúrták föl s úgy dobálták egymásnak. Farkas Róza 22 éves hajadon. Farkas Sándor legifj. és neje: Pallós Rákhel. Makkai Károly 20 éves. Závár Károly (neje ós gyermekei megmenekültek). Apáthy Miklós (családja életben maradott). Özv. Hodor Jánosné: Apáthy Klára (a 70 éves gutaütött agg úrnő nem tudott ágyából kimozdulni, az oláhok az ágy körül ós alája rakott szalmával elevenen sütötték meg őt). Tóth András 60 éves. Gidófalvi N. bérlő N. Ludasról, Nyerges János, Balogh József, gróf Rhédey ispánja, kit saját róla lefűrészelt két lábával vertek agyon, neje Virág Zsuzsánna, László, Ilka és Zsuzsika gyermekei, Bartha Samú tanító és Lind nevű leánya (özvegye 4 gyermekével megmenekült). Bartha Zsigmond nejével, Szalánczyné Pallós Erzsi, Pallós Gergely bátyja, Pallós József és neje, Újvári Zsigmond és neje. Koncza István * A nevek ifj. báró Kemény Istvánnak, Alsófehérmegye főispánjának 1849-ben írt „Fekete könyviéből vannak véve. ref. lelkész és két kis gyermeke. Porzsolt József és neje. Gróf Rhedey kertésze és ennek apósa. Özv. Benedek Bálintné: Hamar Klára ós fia (egyetlen leánya megmenekült). Bartha Pál és másféléves fiacskája: Gergely. Ütő Elek, Székely Mihályné számvevő felesége. Farkas Pál, neje és 1 éves fiacskája: Pali, Bartha Ferencz, Dobozi Sámuel és mások legyilkoltattak irgalom nélkül, többnyire szörnyű kínzások között. S ezt nézte és hallgatta a kiküldött osztrák katonaság, melynek szavában bízva tették le a magyarok a fegyvert. A legyilkoltakon kívül a kétségbeesés sokakat tett öngyilkossá, hogy a rémítő kínzásoktól egyszerre meneküljenek a halálba. így ugrottak a kútba és lelték halálukat ott Bányai Sándorné leányai: Koncza Istvánné, a másik leánya Krisztina és 2 unokája; Farkas Károlyné 3 gyermekével, kiket aztán felülről behajigált kövekkel vertek agyon; Závár Károlyné 2 fiával, kik ott fulladtak, a szegény asszony félholtan kimenekült; Szalánczy Gáborné, ki leánya kínoztatását nem bírta végig nézni. A kegyetlenebb gyilkolásokat fennebb elsoroltam, ezekhez hozzáadhatom még Farkas Lajosné kivégzését, kinek fejét baltával vágták le a nyakáról, Bartha Zsigmondét ós nejóét, Kesze Kláráét, kiket többed magukkal Zsigmond Elek padlásáról dobáltak le az alant állók föltartott dárdáira. Pokoli ésszel bírt a gyilkos banda a kínzásokban s a császári katonaság egyetlen tagjában sem mozdult meg az emberi érzés, hogy a kiket ők lefegyvereztek, megvédelmezték volna. „Hadd pusztuljon el a rebellis faj", mondotta a gyulafehérvári parancsnok, mikor hirül vitték neki a gyilkolásokat. így érthető, hogy annyi tömérdek magyar veszett el akkor, mert az osztrákok előbb lefegyverezték őket s akkor a fegyvertelenekre rászabadították a gyilkosokat 1 Alsófehérmegye monográfiája is részletesen foglalkozik Kisenyed pusztulásával. E két mű nem teljesen egyformán mondja el az eseményeket, de a lényeg, az igazság, a mi bennünket szomorúan érint, egybehangzik a 175 magyar kálvinista legyilkolásában. — „Kalákát rendezett az Úr, hol élvezet volt hallgatni, hogy recsegnek a magyar koponyák s a kik azt hitték, hogy a föld az övék, úgy orgonáltak mint a^kutyák" : ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket ma sem átalanak tenni idegenajkú felebarátaink. így ültek tort a vármegye egyik virágzó magyar községében, hol ma csak egy rozoga, meghasadt templom hirdeti a régen elmúlt jobb időket. A község mai képe teljesen megváltozott, a járási székhely elköltözött, a Rhédey-uradalom nyomtalanul eltűnt, palotaköveiből hatalmas oláh templom nőtt ki Erdélyszerdahelyen s hol régen csak egy kis fából összetákolt „Béserica" állott, ma társadalmi közadakozásból fényes oláh templom építtetett a kalákások s tort ülők számára. Elszórt csontjaik oláh birtokon a Zsigmond Elek betömött kútjában porladoznak. A legyilkoltak utódainak kicsinyke tábora, egy-egy nő, meg hontalanná vált gyermek visszaszállingózott a vértanuk földjére s kiknek szíve annyi sebből vérzett,