Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-11 / 6. szám

alapnak és létformának tekintjük. Az ezen épült emberi életet hiányai és hibái ellenére is nagy értékűnek tartjuk. Az egész történelmi életnek legbecsesebb értéke pedig a Jézus személye, az ő isteni stilusú élete. Ez a páratlan értékű élet azonban nem teszi értéktelenné ezt a világot és ennek összes értékes javait. Csak czélt és lelket ad mindennek. A személyes istengyermeki élet örök javát és czélját adja ennek a világnak és az emberi életnek. Mi ezt a legfőbb jót és örök czélt hálás örömmel fogadjuk. Ezt a világ fölött való örök isteni életet állítjuk bele ebbe a világba. A világ vége várásának tizenkilencz századdal ezelőtt való korhangulata ránk nézve teljesen idegen. Mi a fejlődés gondolatához ragaszkodunk. Mi a világ fejlesztésének a hangulatában élünk. Mi közművelődési reform és valláserkölcsi fejlődés útján várjuk a világ tökéletesedését, az istenországa eljövetelét. Eletünk középpontja a jézusi személyes élet, sugarai pedig állami politika, társadalmi reform, közművelődési haladás, az egész élet szakadatlan fejlesztése. Jézusnak és a XX. századnak ilyen személyi és társadalmi kapcsolatától várjuk a keresztyénség megújulását és az isteni világ kifejlődését. V. J. A görög katholikus lelkészek kongruája. Az egyik napilap, mely nemzetiségi kérdésekben elsőrangú tekintély, néhány napja rendkívül érdekes adatokat közölt a balázsfali görög kath. érsekséghez tartozó lelkészek állami fizetéskiegészítéséről. Adatait a balázsfalvi érsekségnek 1911. évi oláh nyelvű névtárából vette, így azok föltétlenül hitelesek. Minket a névtár szomorú és kiáltó tanulságai közül csupán az a körülmény érdekel most, hogy miként honorálja az állam nemzeti törekvéseinknek legkérlelhetetlenebb ellenségeit ? "' Az 1898, évi XVI. t.-cz., mely első ízben rendezte a lelkészek kongruáját, függőben tartotta a latin, görög és örmény szertartású katholikusok fizetéskiegészítését. Több, mint tíz évvel később terjesztették ki a kongruatörvényt ezekre is. Emlékezetünkben élnek még azok a hosszas alkudozások, a melyek az államhatalom képviselői és a katholikus főpapok között folytak a kath. lelkészek fizetéskiegészítéséhez szükséges milliókhoz való hozzájárulásuk tárgyában. Azt is tudjuk, mily „szerény" összeggel szúrta ki az állam szemét a dúsgazdag kath. főpapság ! A teher oroszlánrésze az államra, mindannyiunk zsebére maradt. Ha már ilyen szomorú alkut kötött is az adózó állampolgárok zsebére a kultuszkormány akkori feje a főpapokkal, méltán elvárhattuk volna, hogy kissé jobban utánanézzen, mire költik évenkint a millióinkat? Annál inkább elvárhattuk volna ezt, mert hisz az 1898-iki kongruatörvény életbelépte óta is bőséges alkalma nyílt a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak a lelkészi fizetéskiegészítések kiszámítása körül fölmerült visszaélések felől tapasztalatokat szerezni. Már akkor is föltűnt, hogy különösen a görög keleti oláh egyház lelkészei milyen hallatlan mértékben letagadják bevételeiket. Az ellen is méltán merültek föl panaszok, hogy pár száz lelkes gyülekezethez is több lelkész kap kongruát, meg hogy 50—60 lelkes „gyülekezetek" is szerepelnek, mint külön lelkészt tartó, önálló anyaegyházak. Azt hittük, hogy mindezeken a kiáltó visszásságokon segít a kongrua-törvény novellája. Bevonta ugyan az alkotója egy kis nemzetiszínű mázzal, de az élet tüzében az is lepattogott róla. Kimondta, hogy kongruában csak magyarul beszélő lelkész részesülhet. De vájjon ki vizsgálta ezt felül? Például csakugyan tud magyarul mind a hétszázegynéhány görög kath. lelkész a balázsfalvi érsek 704 parókiáján, — mert hisz kettőhárom kivételével mind kap kongruát ? És pedig menynyit ! Szinte elképedünk, a mikor az alábbi adatokat olvassuk: Marosbéld: hívek száma 347, a lelkész jövedelme 231 K 48 f, melyet a kongruarendezéssel kiegészítenek 1600 K-ra. Felgyógy: hívek száma ]57, a lelkész jövedelme 133 K 44 f, kongruát kap 1466 K 56 f-t. Muzsina: hívek száma 136, a lelkész jövedelme 122 K 30 f, kongruakiegészítést kap 1487 K 70 f-t. Csáklya: hívek száma 201, a lelkész jövedelme 274 K 86 f, kongruát kap 1325 K 17 f. Mogos: hívek száma 226, a lelkész jövedelme 113 K 40 f, kongruakiegészítést kap 1386 K 60 f. Gáldpataka: hívek száma 237, a lelkész jövedelme 81 K 82 f, kongruakiegészítés 1518 K 18 f. Kolum : hívek száma 178, a lelkész jövedelme 86 K 14 f, kongruakiegészítés 1513 K 86 f. Fofeld: hívek száma 91, a lelkész jövedelme 125 K 86 f, kiegészítés 1474 K 14 f. lllenbak: hívek száma 180, a lelkész jövedelme 164 K 52 f, kongruakiegészítés 1435 K 48 f. Szászveresmart: hívek száma 238, a lelkész jövedelme 51 K 46 f, kongruát kap 1548 K 54 f. Martonhegy: hívek száma 25, a lelkész jövedelme 105 K 75 f, kongruát kap 1494 K 28 f. Szászahúz: hívek száma 105, a lelkész jövedelme 88 K 20 f, kongruát kap 1561 K 80 f. Alig tudunk hinni a "szemünknek! Mily óriási küzdelmünkbe keriil nékünk, hogy 5—600 lelkes színmagyar fiók- vagy leányegyházunkat anyásítsuk és kongruát kapjunk számukra. A kormány alig áll Velünk szóba addig, míg a fizetésnek legalább a felét nem biztosítjuk. És itt mit látunk? 180, 178, 136, 105, 91, sőt 25, mondd huszonöt lelkes „gyülekezetek" is kapnak kongruát. Persze, vigyáznunk kell, nehogy a magyar nemzetállam elszánt ellenségei közül egy is nélkülözze a „pásztor"-t és valahogy még magyarrá váljék a szomszédos reformátusokkal vagy unitáriusokkal való érintkezés folytán! Azután a derék „pásztorok", a magyar állameszme legelszántabb hívei! Hogyne kellene felkarolni az ügyüket, hisz a hivatalos kimutatás szerint az egyiknek 133 K 44 f.-re, a másiknak 125 K 86 f-re a harmadik, negyedik, ötödiknek stb-nek, 122 K 30 f-re, 113 K 40 f-re, 105 K 75 f-re, 88 K 20 f-re 86 K 14 f-re, 81 K 82 f-re,