Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-22 / 51. szám

ezeknek szószólóit látják ezek az éles, „sas"-szemű megfigyelők. Mintha csak hallanám az „Akárki" ajkairól a rémes kiáltást onnan abból a bizonyos toronyból: Mindenki gyanús ... a ki „él" és mozdulni merészel. Tehát Kuvper, Visscher, Bavinck, fanatikus szektáskodók? Tehát ezen dicső és éles szemre valló felfedezés szerint szekták az összes angol, skót, ir, svájczi és a most már megszűnt franezia szabadegyházak; a nagy vértanú puritánok, Chalmersek, Vinet-k, Monod-k, John Bostok stb. egyházai mind hitvány, fanatikus, pestisként kerülendő szekták, a melyekkel az érintkezést keresni és fenntartani a magyar református egyház hivatalos testületeinek jóhiszeműségével (értsd tudatlanságával) való visszaélést jelent. Es az örökké az objektivitás fehér lepleibe burkolózó szerkesztő közread névtelenül ilyen czikket.* Kíváncsiak vagyunk, hogy a lelkét annyira megragadó czikk behatása alatt nem indítványozza-e a skót, az ir szabad egyház kollégiumaiban, valamint a Montaubanban időző theológusok azonnali visszahívását és nem kardoskodik-e majd a jövőben a mellett, hogy ezután csak „gutgesinnt" állami egyetemekre és államegyházak által fenntartott kollégiumokba mehetnek ifjaink; és nem talál-e egy másik éles megfigyelőt, a ki figyelmeztesse lapjában a hivatalos egyházatarra: világért se küldj a jövőben Aberdeenbe, a presbiteri világszövetség gyűlésére (a melynek sajnos, te is tagja vagy) képviselőket, mert ott abban a skót márványvárosban a szabadegyháznak van kollégiuma és jönnek oda olyan „szekták"-nak képviselői is, a melyek inficziálják őket? De félre ezekkel! Felhívok minden igazán tárgyilagosan gondolkodót és élesen látót, ítélje meg, aknamunkát végez-e akár egyes, akár valamely szövetség vagy hivatalos egyházunk, ha azokkal is keresi és ápolja az öszszeköttetést, a kik annak idején épen a Kálvinban is élő Lélek által indíttatva, nagy, szerintük életbevágó elvek miatt odahagyták az államegyháziság húsosfazekait és merészeltek kimenni a pusztába és ott hitük erejével nagyot és dicsőt alkottak. Hát szektáskodók ezek ? Nem ismerem az illetőt, a ki a czikket írta, de ezen a halló-esövön át, a mely előttem van, figyelve meg őt, azt hiszem nem is ez fáj neki. Ha a Szövetség Jathot, Traubot, Heydornt vagy a többi „esetek" hőseit hívta volna meg, ez ellen talán nem is lett volna kifogása. De meghívni Doumergüet és horrendum dictu a kuyperianusokat, szóval olyanokat, a kiknek szájában az evangélium nem frázis és a kik előtt ez nem épen csak az óleslátók kritikája számára rendelt s itt-ott vállver egetésre is méltó objektum, szóval olyanokat hívni, a kik vették ennek erejét és ezzel nagy nehézségek és ellenmondások között is küzdenek és építenek — ez már vörös posztó kacskaringós rémeket látó szemei előtt. Közelebbről nem ismerem azokat, a kik idejönnek, az egyik állami egyetemi tanár, a másik egy szabad egye* Erre az objektivitásra nézve egy jellemző adat olvasható Egyesület rovatunkban. temé. Hollandiában tudjuk, hogy nagy nehézségekkel küzd a keresztyénség és hallatlanul merész támadásoknak van kitéve olyanok részéről, a kik az écrasez l'infáme álláspontján vannak, azt is tudjuk, hogy Hollandiában is magas lángokban égett a múltban és ég ma is a sajnálatos fnror theologicus. Azok az urak, ha idejönnek és mondanak valamit, bizonyára nem az ő speeziális küzdelmeikkel és theol. vitáikkal mulattatnak bennünket, mint a hogy nem tették ezt azok sem, a kik előbb és a mult évben is itt voltak nálunk és csak a czikkíró ízetlen rémlátása az, hogy ezek itt minálunk az ő egyházpolitikai elveiknek csinálnak majd propagandát. És micsoda kicsinyes, a magáéhoz hasonló felfogást tulajdonít a hollandoknak, midőn mondja, hogy az állami egyház megharagszik reánk, mert egy más egyházhoz tartozó és eltérő véleményű professzorok, barátaink jönnek ide. Bizonyára azért jönnek, hogy velünk együtt közös nagy dolgok feltárása által felbuzduljanak Róm. I. 12.), hogy reámutassanak, miként védekeznek ott a közös nagy ellenség ellen. Es talán arra is figyelmeztetnek, hogy igyekezzünk mi is úgy dolgozni és építeni, hogy ha majd jönnek a nagy válságos idők, a milyenek sok helyen már eljöttek az állami segítséget igénybe vevő egyházakra, tudjunk megállani a magunk lábán is. Az sem lesz talán nagy baj, ha épen valamelyik arra is felhívja figyelmünket, hogy az állami egyetem nem épen feltétlen erőssége és biztosítéka az igazi evangéliumi protestáns szellemnek, ha szomorú tapasztalatokon okulva figyelmeztetnek, hogy őrizzük mindenféle iskoláinkat, mint drága kincseinket és életszerveinket. Aknamunka"? . . . Adjon az ég sok olyan munkát a mely az üres jelszavak leplébe burkolózó, mindent csak lekritizálni és sértő gyanúsításokkal agyonütni kész névtelen hősök ments- és kifogásvárait mielőbb felrobbantaná ! De ez nehéz munka . . . ezek az éleslátók „mineka" „ki kell húzni" elvű társaikkal és patrónusaikkal együtt legtöbbnyire a homokban tartják fejüket! P. TÁRCZA. Bod Péter és munkái. X. A „jó Patrona". Többször volt szó a kálvinista papnak, Bod Péternek eszményi lelkesedéséről, a mellyel magát a munkába belevétette. Erről beszél egész ifjúsága, erről szólnak munkái, sőt hellyel-közzel önmaga is. „Én — mondja egy alkalommal — per convincia et laudes, gyalázat és dicséret között igyekszem a reám bízott hivatalnak eleget tenni és e képen a tzél felé futni a koronáért." E „futásban" nyilatkozik meg ereje, odaadása. Használ és világít. A mit szuperintendense, Deáki József (1681—1748) egyik munkájára (a Leksikon) vonatkozólag írt, hogy t. i. „vágynák benne ... az Isten utai-