Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-22 / 51. szám

Más oldalról el kell ismerni, hogy a r. katholikus országok fejlődése, épen hitüknek irányítása miatt, más irányban haladt. Sőt halad ma is. Melyik ér többet a kettő közül, ezt fejtegetni itt nem szándékozom. Könynyen lehet azt az álláspontot elfoglalni, hogy a maga helyén mindenik az emelkedésnek, a virágzásnak és fejlődésnek tényezője volt. A hideg kálvinizmus Sziczilia forró képzeletű polgárságára rátukmáltatván,'aligha tenné meg ezt a hatást. Olyan emberek előtt, a kiknél a művészet, a külsőségek, a misztikus beállítás döntő, a mi rideg, egyszerű puritánizmusunk kevés hatást csinál. Nem is csinálhat Ezt tartom egyik oknak, a miért ma sok tekintetben gyengül. De mindezeket konstatálva s végigtekintve a százados küzdelmeknek eredményein, a meg nem dönthető igazság erejével emelkedik ki az, hogy nincs igazuk azoknak, a kik kényelemből vagy rövidlátásból el akarják vitatni a protestantizmustól azt. a mi a legnagyobb érdeme, hogy kötelességérzetet oltva követőibe, tudta nevelni a hozzátért népeket az igazság becsülésére. Az élet vezetőgondolatává avatta azt, hogy a szépre és jóra törekvés, bármennyire beleütközik is sokszor a közvélemény divatos irányába, mégis csak a legbecsesebb, a legdicséretreméltóbb s a férfias jellemek fejlesztésének legbiztosabb alapja. Ma sokan azt hiszik, hogy ezek nélkül a becses tényezők nélkül ellehet a világ. Keserűen csalódni fognak, mert tagadhatatlan, hogy az ideális törekvések, melyek közé 'a becsületet is sorozom, lényegesek a nemzetek fejlődésénél. Nélkülük egy darabig fennállhatnak az élvezetek kultuszára alapított társadalmak is, ha bennük még maradt valami a múltból, de sokáig nem. A karácsonyfa alatt tehát kegyeletesen állhatnak a legmélyebb gondolkodók is, nemcsak a hit bölcsője ringott az alatt, de polgári szabadságunké is. Bernát István. Aktuális kérdések. Az utóbbi években általános lett a szokás, különösen a nagy napilapoknál, hogy egyes nagyobb ünnepi számaik megjelenése alkalmával különféle intervjukat közölnek a magyar társadalom vezetőinek szájából, vagy nyilatkozatokat azoknak tollából s ezáltal sok, állandóan felszínen levő kérdést igyekeznek pro et contra megvilágítani. Ilyenforma czél vezérelt minket is, a mikor egyházi életünk kiválóságait kerestük fel sorainkkal, hogy feltett kérdéseinkre megfelelvén, karácsonyi számunkat aktuális nyilatkozatokkal is érdekessé tegyük olvasóink számára. Sajnálattal kell azonban látnunk, hogy ez a törekvésünk nem mindenben sikerült. Bár másrészről meg tudjuk érteni azon kiválóságaink mentségét is, a kik óriási elfoglaltságukra, vagy egyéb elveikre való hivatkozással a felelet alól való felmentésre kértek fel bennünket. Annál inkább örülünk azonban azoknak, a kik szintén nagyarányú elfoglaltságuk mellett mégis találtak alkalmat arra, hogy feltett kérdésünkre lekötelező szívességgel megfeleljenek. A kérdések különfélék; vonatkoznak Budapestre is, de vannak közöttük általános érdekűek is- A lapunk zártáig beérkezetteket bizonyos sorrendben az alábbiakban közöljük. Legyen az első talán az, mely lapunk czímének megváltoztatására vonatkozik. Erre nézve Petri Elek, a dunamelléki ref. egyh.-ker. főjegyzője, budapesti reí. lelkész így nyilatkozik : „Arra a hozzám intézett kérdésre, hogy a Kálvin-Szövetség lapja megtarthatja-e a „Protestáns egyházi és iskolai lap" czímet? — feleletem a következő: „A protestantizmus lényegében maga az evangéliumi keresztyénség, mert az evangéliumi szabadság jegyében született s az individuális hit érvényességét és jogosságát hirdeti. Ezt vallja a reformáczió kálvini irányzata is, mely az evangéliumi és lelkiismereti szabadságnak adott kifejezést szervezetében és minden intézményében. Szövetségünk tehát a lap régi czímét jogosan használhatja, nem is említve a lap 55 éves múltját, mert ez a tradiczió jogával ruházza fel a Kálvin-Szövetséget, mely evangéliumi is, protestáns is." * Második kérdésünk arról szólt, hogy „mik a budapesti ref. presbitérium nagyobb szabású tervei a jövőre nézve ?" Erre Kovácsy Sándor, a budapesti ref. egyház főgondnoka a következőkben volt szíves feleletet adni: „1918. évben befejezése a VI—VII. kerületi új református templom, paplak és hivatalos helyiségek, az inasotthon, a kőbányai paplak és hivatalos helyiségek építkezéseinek, a melyek együttvéve mintegy 950,000 koronába fognak kerülni. Előkészítése a Kálvin-téren lévő egyházi épület helyett egy modern nagy bérház és hivatalos helyiségek építésének, a melyet az egyház 1914. évben szándékozik megkezdeni. Ezeken kivül a legközelebbi jövő feladatát képezi a Baár-Madas felsőbb leánynevelő-intézet és a gimn. fiúinternátus részére alkalmas telkek megszerzése és azokon alkalmas épületeknek az emelése." * Harmadik kérdésünk, melyet dr. Szabó Aladár budapesti ref. lelkészhez intéztünk, szintén budapesti ref. egyházunkra vonatkozik. Ebben azt kérdezzük, hogy van-e szükségünk nekünk reformátusoknak Budapesten nagy, óriási költségekbe kerülő és régies, katholikus ízü és formájú templomokra; nem jobb lenne-e ezek helyett kisebb prédikácziók tartására alkalmasabb és ízlésesebb templomokat építeni ? A válasz erre a következő : „Szerintem Budapesten szükség van nagy református templomokra is, kivált ha a templom parókhiális körnek a központja. Az építészeti stíl pedig nem tesz vala'nely templomot róm. kath. ízűvé, valamint a stílnélküliség sem tesz valamely templomot reformátussá.