Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-08 / 49. szám

azok a r. kath. egyházjogászok, a kik ilyen nagylelkűséget imputálnak Rómának.1

Hisz akkor nem lett volna szükség újabb határozatra, a Ne temere részleges viszszavonására. Hogy történt tehát a vegyesházasságok kötése a Ne temere életbelépte óta? A kik adtak reverzálist, azokat minimalis activa assistentiá-val, sőt — a mit a magyar püspöki kar 1909 márczius 16-án kelt instrnkcziója kifejezetten megenged — ünnepélyes: „solemnis assistentia"-val is eskették. A reverzálist nem adó vegyesházasokat azonban sehogy sem eskethették, a minthogy azokban az országokban, a melyekre XVI. Geryely brévéje nem terjedt ki, most a passiva aszistentia visszaállítása után sem szerepelhet a r. kath. pap az esketésnél! Ezt a nézetet vallják r. kath. részről is.2

Ha tehát azokban az országokban most sem szerepelhetnek a r. kath. papok az ilyen vegyesházasságoknál, hogy szerepelhettek volna jogosan hazánkban is mindaddig, a míg a Congregatio Concilii legutóbbi, pápailag is megerősített3 dekrétuma meg nem jelent és a Quas vestro-ban s a Lambruschini instructio-ban körvonalazott passiva assistentia-t vissza nem állította ?! Készséggel elismerjük, hogy a magyar r. kath. papság, melynek vezetői kezdettől fogva meglehetős bizonytalanságban voltak a Ne temerét érintő kérdésekben, a gyakorlatban legnagyobbrészt az enyhébb értelmezést vették zsinórmértékül, de ez csak a tényleges, nem pedig a szigorú egyházjognak megfelelő állapot volt! Ha egyes esetekben, különösen intelligensebb egy-1 háztagok reverzális nélküli vegyesházasságánál eltekintettek is a szigorúan tiltó rendelkezésektől s a passiva assistentia-t eltörlő Ne temere életbelépése után is szerepeltek a r. kath. papok passive, igen sok esetben, különösen egyszerűbb egyháztagoknál megtagadták a közreműködést. Ezek azután elmentek a másik fél lelkészéhez. 1909 február 23 után még könnyebben megtehették ezt, mert az akkor hazánkra is kiterjesztett Provida nem nyilvánította többé ágyasságnak a nem r. kath. lelkész előtt kötött házasságot, hanem azt is érvényesnek tekintette ép úgy, mint a pusztán a polgári tisztviselő előtt kötöttet. A római egyház vezető férfi ai belátták, hogy kár ilyen módon mintegy a más vallású lelkészek karjaiba kergetni a — többször talán minden igyekezetük daczára 1 L. dr. Sípos István előbb említett ezikkében az 504. lapon felsorolt ilyen véleményeket. A Congregatio Concilii 1908. július 27-iki döntése, mely a hozzáintézett kérdésre a vegyesházasságoknál is kifejezetten szükségesnek nyilvánítja a kérdezést, nem vonatkozhatik a reverzális nélküli vegyesházasságokra, hisz még a hazánkra jóval később : 1909 febr. 23-án kiterjesztett Provida sem engedte meg a r. kath. papoknak, hogy ily esketéseknél szerepeljenek. 3 L. Sipos 1. ezikkében: „Oly helyeken, melyek számára előzőleg pápai indultam n> m adatott, egyáltalában nem működhetik közre r. kath. pap a nem diszpenzált (reverzális nélküli) vegyesházasság megkötésénél. 3 „Facto verbo cum Smo." is — nem r. katholikus feltől reverzálist nyerni nem tudó, különben esetleg buzgó híveiket s ilyen módon többe-kevésbbé elidegeníteni a római egyháztól, azért rávették Rómát, hogy az ilyenek igen nagy számára való tekintettel állítsa vissza a régi passiva assisstentia-t. Ezt állítja vissza a folyó év június hó 21-én kiadott új dekrétum.1

Ez mindazokban az országokban, a melyekre XVI. Gergely brévéje kiterjedt, így hazánkban is, a reverzálist nem adó vegyesházasok esetében megszünteti a Ne temere IV. fej. 3. §-ában minden házasságkötésre nézve kötelezőleg előírt kérdést, más szóval visszaállírja a régi passiva assistentia-t — de nem egészen a régi állapotot. Dr. K. I A kálvinizmus hatása az egyénre.* A más vallásúak közül sokan szándékosan s egy bizonyos ozél által vezetve, lekiesinylőleg neveznek bennünket kálvinistáknak, vallásunkat kálvinista vallásnak. Adnak ennek az elnevezésnek oly tartalmat, mely szerint ez egy külön, alig 400 éves vallás s néhány elégedetlen vagy nagyratörő barát és tudós csinálmánya, rombolásuk eredménye, világiak kapzsiságától támogatva, a tekintély ellensége, nemzeti viharok méhe, forradalmak istápolója; hite csekély, erkölcse sekély: tételes torzvallás. A mai kor gyermeke pedig, a mely — valljuk be őszintén — gondolkodni nem szeret, minden vizsgálódás nélkül fogadja ezt a híresztelést s úgy is gondolkodik nagy része felőlünk. Sőt azt sem tagadhatjuk el, hogy saját feleink között is nagy számmal vannak olyanok, a kik egyebet sem tudnak vallásuk felől, minthogy ők kálvinisták s ezt az elnevezést egyes elmérgesedett pillanatban daezos büszkeséggel vágják ki. Pedig ennek az elnevezésnek micsoda mérhetetlen mélysége, gazdagsága, fensége és határtalan szélessége van 1 Mert nem más, mint a keresztyénség ezidőszerinti legtökéletesebb megjelenése s így az emberiség legelső rangú nevelője és vezetője hitben és erkölcsben, cselekedetben és jellemben. Messze vezetne vissza a név eredetének s első megtestesítőjének vizsgálata, elég most annyi, hogy az, a kinek neve a mi szokásos elnevezéziink, a krisztusi keresztyénséget állította vissza s hagyta reánk szent örökségül, megbecsülhetetlen kincsül. 1 „Praesrciptionem Decreti Ne temere, n. IV. §. 3, de requirendo per parochum excipiendoque, ad validitatem matromonii, nupturientium consensu, in niatrimoniis mixtis in quibus debitas eautiones exhibere pervicaciter partes renuant, locum posthac non habere; sed standum taxatíve praecedentibus Sanctae Sedis ac praesertim s. m. Gregorii PP. XVI. (Litt. app. diei 30 április 1841 ad episcopos Hungáriáé) ad rem concessionibus et instructionibus: t'acto verbo cum smo." Megjelent az „Acta Apostolicae Sedis" IV. köt. (1912) 12. számában. * Felolvasás a Kálvin-Szövetség deczember 1-én tartott vallásos-estélvén.