Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-24 / 47. szám

méti rektor professzor volt, majd 1733-ban, mint a nagykőrösi iskola rektora ideköltözik s itt csakhamar meg is nősül, házassága révén beolvad a körösi közbirtokosságba s lemond tanári állásáról. 1735-ben részt vesz a Pero-lázadás elleni nemesi fölkelésben, 1741-t en pedig Pestvármegye az általa Halász Péter parancsnoksága alatt felállított lovasezredben kapitánnyá választja. Eléggé mutatja 'Sigray Mihály harczratermettségét, hogy még ugyanezen óv július 4-ón érdemei elismeréséül a Beleznay-féle rendes huszárezredbe neveztetett ki „királyi lovasszázadossá". 25 hónapig szolgált e huszárezredben s midőn 1748-ban az egész ezred hollandi szolgálatba lépett át, ő is elbocsátását kérte, s 1748 márcz. 23-án a hollandi államtanács ezen átvett magyar huszárezred ezredésévé, ápr. 13-án pedig az egész huszárdandár parancsnokává nevezte őt ki. így 'Sigray Mihálynak, mint a hollandi szolgálatba lépett egész huszárezrednek itteni szereplése egész napjainkig meglehetősen homályban volt; nemcsak honi történetíróink, hanem még a hollandi haditörténet sem igen foglalkozott vele. Dr. Nagy Zsigmondé az érdem, hogy az erre vonatkozó adatokat a hollandi állami levéltár hadi osztályában fölkutatta. Kiváló készséggel járt ebben kezére F. de Bas hollandi huszártábornok, a hadtörténelmi archívum tudós igazgatója s főleg neki köszönhetjük, hogy dr. Nagy Zsigmond úgy "Sigray Mihálynak, mint a vele hollandi szolgálatba lépett magyar huszárezrednek itteni sorsáról oly részletes s figyelmünket mindvégig lekötő érdekes képet rajzolhatott. A díszes emlékkönyvet négy színes kép ékesíti, 'Sigray István és felesége Nagyházai Sárközy Éva, valamint 'Sigray Mihály arczképe, ez utóbbi hollandus tábornoki díszruhában s a Bátori 'Sigray család czímere. Mint mellékletek hozzá vannak csatolva Sigray Mihály kinevezési okmányai hadi tisztségeire s végül 'Sigray Mihálynak a hadi táborozások közt írt s mély és belső vallásosságra mutató verses imája, a mit pár évvel ezelőtt Benkó Imre fedezett fel az Inárcsi Farkas-család levéltárában s lapunk hasábjain tett közzé. —6 —e. BELFÖLD. A falusi pap egyháztársadalmi munkája. II. Itthon. Itthon? Papi hivatal. Mi EZ, £L miben nem nélkülözhet még minket, falusi papokat ez a mai társadalom? Kell még néhány keresztlevél bélyeg- és díjmentesen, vagy fizetve. Egy kis hitoktatás az állami iskolában. Hat osztályba osztott 40—50 tanulóra heti két óra. Urvacsora-vitel a halálos betegnek és teljes egyházi szolgálat a temetésnél. Az egyház temet, temeti halottait. Ennél maradunk maholnap. Intenzív cura pastoralis, hétköznapi istentisztelet, reggeli, estéli imaóra, vasárnapi iskola, ifjúsági egyesület: meg-megpróbálunk egyet-mást. De nem jönnek, nem kell nekik. Azt már csak be nem várjuk, hogy gyom nőjje be az utczaajtót. Csatlakozunk a népmentő akczióhoz. Gazdakör, hitel-, fogyasztási s még sok egyéb szövetkezet vár vezetésre. Ezen a téren dolgozhat a pap, a mennyit csak bír. Népjólléti ügynökhöz szívesen közelednek az emberek. Idővel az egyházat is felvirágoztatja gazdaságilag, meg magának is szerez. Mellette a hivatalos ügyvitel is rendes lehet, de a lelkipásztori gond, az evangéliumi munka háttérbe szorul. És a pap minden elfoglaltsága mellett is épen nem egyháztársadalmi munkát teljesít. Megjegyzem, hogy a lelkipásztor egyháztársadalmi munkájának az a legelső és legfontosabb része érdekel ezúttal, a mi a saját személyére és övéi életére vonatkozik. Társadalmi szempontból nincs nélkülözhetetlenebb dolog, mint az, hogy eljusson minden pap a filippibeli tömlöcztartó kérdésére : „mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?" és meg kell tapasztalnia, át kell élnie mindeniknek a czélhoz vezető egyetlen utasítást: „HigyjazUr Jézus Krisztusban és üdvözülsz mind te, mind a .te házadnépe." Saját üdvösségünk birtokában teljesíthetjük csak küldetésünket: „Eredj el, mert választott edényem vagy, hogy hordozd az én nevemet mindenek előtt." Az Úr kedve szerint való lelkeket megnyerni, az élő Isten számára munkatársakat szerezni; ebben merül ki a társadalmi munkateljesítés. Mert egyháztársadalom: a mindenható Isten öntudatos munkásainak közössége. A falusi pap külső hivatalos megkeresése még a statisztikai hivatal kérdő íveinek kitöltése. Azért hagytam hátrább, mert a statisztika eredményei különös önkritikára szolgáltatnak okot. Magunkban kell komolyan keresnünk, mert magunkban találhatjuk meg a tényezőket, melyek tízezres apadásokat eredményeznek. Az evangéliumhoz ragaszkodó apró szektáknak egyházaink mentén van leghálásabb missziói területük. Az embereknek lelki vezetés kell. S ha ősi egyházunkban nélkülözni kénytelenek, természetes, hogy ott keresik, hol belátásuk szerint megfelelő vezetést kínálnak és nyújtanak. Szövetségünk munkaprogrammja szerint „a sorvadó egyházi élet lattyúhajtásba szökő életösztöne nyer kifejezést a szektákban". Mindazáltal a felettük hangoztatott kritika annyira lesújtó ránk, a mennyire önérzet-keltő rájuk. „Testületi szellemük, — úgymond — a tudat, hogy ethikailag tisztábbak, mint a hivatalos egyház gyalomában összegyűlt sokaság. Társaságuk a testvéri szeretet közvetlen, személyi hatásai között él. Igehirdetőik színvonala alacsonyan a mi papjaink alatt áll s mégis egy dologban óriási magasságban állanak fölöttünk : róluk és nekik prédikálnak, beszédeik építők, mert egyéni hittapasztalatból egyénekhez szólanak." Csakugyan úgy van. Az eredmény pedig, hogy ezen az egyetemig nem jutott, legnagyobbrészt theologiai képzést is nélkülöző, de hivő prédikátorok az ő hivő gyülekezeteikkel már ezerszámra ragadják tőlünk a lelkeket, annak az Igének erejével, melynek közlésében hivatalosaink úgy ellankadtak. Minél jobban népesednek ima-