Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-24 / 47. szám

házaik, annál megdöbbentőbben üresednek a mi temp­lomaink. Művelt, nem művelt különösebb alkalmakra jő csak hozzánk, mikor az elmaradás ódiumát mégis nehe­zebb lerázni. Közös istentiszteletünk liturgiái forma csak, lelki szükséget nem pótol, mivel nem fedezi sem a közönség, sem a pap vallásos életgyakorlata. Ha üres a kálvinista templom, még mennyivel árvább úrasztala. Mind többet halljuk az ürügyül hasz­nált kifogásokat, melyekkel egyháztagjaink távolmara­dásukat indokolják. A beteges tünetekért aztán rendesen a világi elemet szoktuk hibáztatni. Pedig kizárólag mi vagyunk a felelősek mindenért. „írné, megyek a pász­torok ellen: így szól az Úr Isten." „Saját bűne miatt vész el a nép, de vérét a te kezeden keresem meg." Mert ha nyíltan nem is, igazán mindenki azzal takar­gatja nálunk lelkiismeretét, hogy úrvacsoravétel és komoly vallásosság az én üdvösségemre se szükségeseb­bek, mint papjaink tartják a saját üdvösségükre. Megyei, kerületi gyűléseink, papi összejöveteleink csakugyan nem gyakorolják az úrvacsorázást és a személyes vallásos szükség egyéb kielégítését is legszűkebb térre szorítják. Házi istentiszteletek tartásától papi családaink szintoly távol állanak, mint a legközönyösebb világiak. Biblia­olvasás, személyes áhítat, a titkos kamara imádságai papi házaknál is inkább ideális követelmények, mint gyakorlati tények. Biblia- és iratterjesztés távolról se elsőrendű munkája se az egyház egyetemének, se pap­jainak külön-külön. Békét kell hagyni a népnek ; ezek­kel csak rontunk rajta. Vagy úgy sem érti, a mit olvas, a nagyobb rész olvasni se tud, vagy megérti és baptista lesz belőle: tartja a jóhiszemű kollégiális óvás. Modern kálvinista papsági Mennyit tanultunk a biblia tekintélyé­ről, mint a protestántizmus formális elvéről; a biblia szerepéről, befolyásáról a reformáczió századára. Mint állították be terjesztése eszközlésére a nyomdászatot és iskoláztatást. És micsoda népjellem volt, mit az általa propagált evangéliumi vallásosság teremtett 1 Mennyit tudunk egy Bethlen G. román nyelvű bibliaterjesztéséről Mily stiláris szépséggel és drámai lendülettel szónokol­gatnak még ma is a benne előforduló sok szép textus­ról ! és az élet közvetlen kötelességteljesítése közt mégis erőszakkal hazudtoljuk-e meg, hogy az evangélium Isten­nek ereje minden hívőnek üdvösségére ? Szabó Miklós, az erdélyi Kálvin-Szövetség titkára. Kálvinista végvár Nagykikindán. A magyar Bábelnek, a Bánátnak egyik hatalmas nemzetiségi metropolisában, Nagykikindán, november 3-án magyar kálvinista templomot avattunk fel. A 25 évi fárad­ságos munkának megünneplése volt ez s egyúttal öröm­ünnepe az alig 400 kálvinista lelket számláló gyüleke­zetnek, örömünnep a magyarságnak, örömünnepe főkép a kikindai óriási missziói kör szelíd, munkás lelkipász­torának : Fekete Gyulának. Fekete Gyula. Milyen egyszerű név! És ma már nem is név, hanem fogalom: a munkának, a keresz­tyéni szeretetnek, a soha nem lankadó lelkesedésnek, az idealizmus megtestesülésének, az igaz kálvinista lelki­pásztornak a fogalma. Semmiből megteremteni azt, a mi ma itt e képen előttünk áll, arra csak egy ideálista, de fáradhatatlan munkás lélek és szerető szív képes. Tel­jes 25 éve dolgozik itt, az „Urnák eme virágzó, gazda­gon gyümölcsöző veteményes kertjében" e hű pásztor. Mily kietlen, sivár és puszta volt ez a kert 25 évvel ezelőtt! Az idegen felekezetek és nemzetiségek százezrei A NAGYKIKINDAI ŰJ REF. TEMPLOM. között alig akadt egy-egy magyar kálvinista lélek. Fekete Gyula azonban télen és nyáron, jó és rossz időben, vihar­ban és hőségben egyenkint kereste fel ebben a nagy sivatagban az egyes lelkeket s teremtett egymásután oázisokat, hol ama mustármagvakat elvethette. És nem fáradt meg. Egyháza, magyar nemzete iránti lángoló szeretete nem hagyták nyugodni. Veteményes kertecs­kéjét szorgalmasan öntözgette; várta, leste az elvetett magvak kihajtását; azután ápolta szeretettel, szíve mele­gével, óvta a hidegtől, óvta a forróságtól, ügyelt a növésére, a fejlődésére, hogy ferdén ne hajoljon, vagy el ne seny­vedjen. Munkájának meg is lett az eredménye. A ren­dezett szórványok sokasága, hat virágzó fiók-, egy leány-

Next

/
Oldalképek
Tartalom