Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-24 / 47. szám

alsó és felső ruhát is, útiköltség fejében pedig 80 forintot, Genf három, Sehaffhausen két ifjúnak ad ellátást, St.-Gallen az átutazóknak pénzsegélyt. Bod Péter a leydeni stipendiumot elnyervén, a püspök (Szigethy István), a gondnok és a tanárkar 1740 Boldogasszony-hó 26-án érdekében a következő sorokban fordult a hivekhez : „Nevezett ifjú mind a természetnek, mind a kegyelemnek ajándékaival Istentől különösen megajándékoztatván, elméjében a bölcselkedésre való vágyódás vert mélyen gyökeret s a tudományok nagyobb mértékére szerénységgel igyekszik; tanulását kollégiumunkban oly nagy szorgalommal folytatta, hogy mielőttünk és mások előtt dicséretet nyert és méltónak Ítéltetett arra, hogy szép tudományára, kiváltképen ritka szelid, alázatos, kegyes és feddhetetlen erkölcsére nézve a külső országokon lévő akadémiákra tudománya öregbítése végett kiküldessék és ott lévő alunmiával is felsegítessék". A segélyzők között első helyen áll gr. Bethlen Kata, az egyháznak áldott emlékű leánya, a ki egymaga 500 forinttal támogatta a törekvő theológust. Dr. Pruzsinszky Pál. KÖNYVISMERTETÉS. A 'Sigray-ünnep emlékkönyve. Díszes emlékmű hagyta el e czím alatt a napokban a sajtót. A nagykőrösi régi ref. főgimnázium, a mely fennállását a XVI-dik század végéig viheti vissza, a mult évben kegyeletes emlékünnepet ült egyik legelső alapítványtevőjének, Báthori 'Sigray Istvánnak emlékére. Voltak az iskolának már ő előtte is kegyes jóitevői, így például a Makcsayak, a kik a XVII-ik század végén ajándékozták az iskolának azt a telket, a melyen az új épület egy része ma is áll; alapítványokat is tettek többen, mint például Czeplész Ilona, Kalocsa Andrásné 1777-ben, de ez alapítványok ha nem kallódtak is el, beolvadtak az iskola törzsvagyonába s ma már nem szolgálhatják azon különleges czélokat, a melyeket az alapítók maguk elé tűztek. De a „Pia Fundatio 'Sigriana" több, mint egy évszázad óta kiheverve a kétszeres devalvácziót, ma is fennáll s híven szolgálja azon nemes czélokat, a miket a kegyes alapító maga elé tűzött: a gimnáziumi szegény tanulók segélyezését könyvvel és ruhával, a városi szegények, „a superintendenciában lévő elnyomorodott praedicátorok", „a superintendenciabeli özvegy praedicatornék" stb. segélyezését. A mult évben volt 100 esztendeje, hogy a kegyes alapítvány megkezdte jótékony működését s a nagykőrösi főgimnázium kegyelettel ünnepelte meg az évfordulót 1911 szeptember 10-én. Annak idején lapunk részletesen beszámolt a szép ünnepély lefolyásáról. Most az alapítvány tevőnek egyik késői unokája s jellemben és áldozatkészségben méltó utóda, Bátori ''Sigray Pál. gondoskodott arról, hogy az ünnepélyen elhangzott magas lendületű és sokszor mély tanulmányra valló tartalmas beszédek ne hangoztak légyen el nyomtalanul s egy díszes kiállítású emlékkönyvben összegyűjtve, közreadta azokat s megküldte az ünnepség résztvevőinek és minden érdeklődőnek. Nem lehet itt czólunk az emlékkönyvet részletesen ismertetni, de rá kell mutatmink arra, hogy az ünnepélyen elhangzott beszédek, illetve felolvasások között van különösen két olyan tanulmány, a melyek nemcsak alkalmi jelentőségűek, de mint önálló kutatások eredményei, tudományos szempontból is kiváló figyelmet érdemelnek. Az egyik Jalsoviczky Sándor miniszteri tanácsosnak — szintén az alapítványt tevő egyik le szármáz ójának — tanulmánya 'Sigray István életéről. A családi levéltár adatain kivül felhasználja a Pest vármegye levéltárában és az országos levéltárban feltalálható adatokat, átvizsgálja a kecskeméti traktus és a dunamelléki szuperintendenczia jegyzőkönyveit, hogy így 'Sigray Istvánnak, mint Pest vármegye táblabirájának, a kecskeméti venerabilis traktus coadjutor kurátorának, a dunamelléki szuperintendenczia asszesszorának minél hívebb képét rajzolhassa meg s valóságos korfestést is ad, midőn például leírja, hogy 1782-ben, midőn a nyilvános gyülekezés a protestánsoknak tilos volt, 'Sigray István is részt vett „azon a superintendentiális értekezleten, amit az oskolák tárgyában Gózon István generális nótárius Nagybácza pusztára a Sárközy János házához liivott össze. De Sárközy János árendása, Kozsda Kovács István pápista ember följelentette a gyűlésezoket a vadkerti plébánosnak és a kalocsai érseknek, a ki viszont Pest vármegyéhez írt át, vizsgálatot kérve a dologban. A megye el is rendelte a vizsgálatot és Sárközy János úgy vette elejét a nagyobb kellemetlenségnek, hogy kijelentette, hogy az egybegyűltek részint osztályos atyafiai voltak (mint például 'Sigray István), részint tanulótársai s jóbarátai s az egész barátságos összejövetel volt. A vármegye megelégedett e nyilatkozattal s a dolog elaludt." Jellemzi ezután 'Sigray Istvánt, mint nemcsak egy házias, de a jogtudományok mellett az egyházi tudományokban, a theológiában is jártas férfit, a kit a kecskeméti traktus a tudós Báthory Gáborral, a későbbi szuperintendenssel együtt kért meg Márton István „Theológiai morál"-jának bírálatára, a kinek bírálata szintén befolyással volt arra, hogy a dunántúli szuperintendenczia nemcsak e könyv használatát tiltotta el, hanem Márton Istvántól a theológia tanítását is elvette s 1801-től kezdve csak a filozófia és mértan tanítását bízta rá. A kegyeletes, de azért nem elfogult szemmel néző utód meleg szeretetével megírt életrajz mindvégig leköti figyelmünket. A másik általánosabb érdekű történelmi dolgozat az emlékkönyvben dr. Nagy Zsigmond debreezeni főiskolai tanárnak — előbb szintén a nagykőrösi főgimnázium tanárának — tanulmánya „'Sigray Mihály és a hollandusok magyar ezrede" czímen. 'Sigray Mihály, István édesatyja volt az, a ki családját Nagykőrösre telepítette. Előbb egy évig kecske-