Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-24 / 47. szám

azt az egyháziasságot, lelkesedést, mely épen a legnehezebb időkben annyi száz és száz népiskolát, annyi nagyhírű főiskolát hozott létre, a mely a szegény ifjak tápláltatásáról is gondoskodott? A hivek áldozatkészsége ebben nem merült ki. A külföldre igyekező ifjak jó szándékát szintén magáévá tette a munkás szeretet. Kicsiny és nagyobb jelentőségű följegyzések beszélnek erről az áldozatkészségről, beszélnek egyszerűen, világosan. Kicsiny téren alig lehet ezekről beszámolni. Egy magábanvéve talán nem fontos, de jellemző tudósításnak hadd szorítsunk helyet. Nagybánya városát 1661-ben csapás érte „az erre vonnló török seregnek fizetett a város 10,000 tallér sarczot".1

A kimerült város jegyzőkönyvében aztán ezt olvassuk: „1662 die 2. Mártii. A scholamester Bajcsi András uram, akadémiákra készülvén és az ő kegyelmeknek segedelmét implorálván, vógezék ő kegyelmek, hogy a mostani sok szükség szerint, a mire ő kegyelmek reá érkezhetnek, örömest succumbálnak. Adtanak volt Ü. 100 azután aur. 12, azután tall. 30." 2 A nagybányai egy példa a sok közül. Az a munka, a melyre az előbbiek során hivatkoztunk, a külföldre igyekező ifjak segélyezésére nézve így tájékoztat: „Támogatták őket városok, egyházak, gazdagabb pátronusok, az egyházak és iskolák barátai".3

Támogatták Őket s a mikor felvetjük a kérdést, miért, lehetetlen, hogy ne lássuk a tartozás érzetének nagy mértékét, a melynek általa a mellőzött, elnyomott egyház erősebb vala, mint bármikor. Nagyon érezhették akkor a szavaknak súlyát, melyekben az apostol a tartozásról, az erőtlenek erőtlenségeinek hordozásáról beszél, hozzátévén a parancsolatot : „vegyétek fel egymást, miképen Krisztus is felvett minket". Az a kor tudta, hogy a keresztyénség lényege az életet megjavító, meggyógyító munkásság. Az előbbiekben volt már szó a külföldi hitrokonok jóindulatáról a magyar ifjak irányában, talán nem lesz érdektelen itt a magyar protestáns ifjak külföldi ösztöndíjairól megemlékezni. Gróf Kemény József4

(szül. 1795, mh. 1855) összeállította ezen ösztöndíjaknak teljes sorozatát. Ebből látjuk, hogy a németországi, angol, hollandi, svájczi, svédországi (Upsala) főiskolákban magyar- és erdélyországi protestáns ifjak ellátására több, mint 120 alapítvány volt. Magában az Odera melletti Frankfurtban „negyven magyar tanuló nyert szabad ellátást". Ezeket az ösztöndíjakat mind alig vették igenybe a magyar ifjak. P. Szathmáry Károly, a kinek mun-1 Thurzó Ferencz „A nagybányai ev. ref. főiskola (Scliola Rivulina) története." 134 1. 2 U. o. 3 Fináczi e. m. 4 A Kurz f. „Magazin zur Geschiclite, Literatur und Merkwürdigkeiten Siebenbürgens" czímü folyóiratnak legtevékenyebb munkatársa. A stipendiumokat az érintett folyóiratból részletesen felsorolva 1. P. Szathmáry Károly „A gyulafehérvár-nagyenyedi Bethlen-főtanoda története" cz. munkájának 104—107. lapjain. kájáról az imént volt szó, kiemeli: „Ezen alapítványokról azonban megjegyzendő, hogy nagyobb részük az igénybe nem vétel, vagy más körülmények miatt, elévült".1 Ezt tekintetbe véve, az a kérdés, hogy Bod Péter idejében hány stipendium volt külföldön a magyar protestáns ifjak részére? A XVIII század közepe táján a kormány, mint érintve volt, figyelemmel kísérte a magyar protestáns ifjak „excursioit", kiszámította, hogy 1742-től a következő 19 éven át több, mint 700 protestáns ifjú látogatta a külföldi egyetemeket. Ezzel kapcsolatban részletes kimutatást készített a szóbanlévő segélydíjakról.2 Ezen hivatalos okmány adatai szerint Mária Therézia uralkodása idejében négy protestáns államban vannak magyar tanuló ifjak számára stipendiumok: Angliában, Hollandiában, Németországon és Svájczban. Angliában: az oxfordi és cambridgei egyetemen 3—3 ifjú kap teljes ellátást. Hollandiában: a leydeni főiskolában négy ifjú kap teljes ellátást, ruha és útiköltség fejében 300 belga forintot. E segélyzésben alkalomadtán hét rendkívüli hallgató is részesülhet. Az utrechti egyetemen hétféle stipendium van, az egyik az utrechti kormányzóság alapítványa, a másik egy németországi fejedelemé (certi principis ex Germania). Az előbbinek száma meghatározva nincsen, 15 magyar ifjú is kaphat ott szükség esetén ellátást, a másodikat akkor vehetik igénybe, ha német ifjak arra nem pályáznak. Franekerában a felveendő ifjak száma kikötve nincsen. „A rendek kijelentették, hogy husz tanulónak is adnak reggelit és ebédet." Gröningenben hasonlóképen nincsen a tanuló ifjak száma meghatározva, annyi magyar ifjú kap reggelit és ebédet, a mennyi jön, ezenkívül fejenkint 30 forintot. Hardervick hét ifjúnak ad teljes ellátást, Amsterdam pedig úti segítséget (az összeg megnevezve nincsen). Németországban: a heidelbergi akadémia három magyarországi tanulónak ad rendesen teljes ellátást, de többet is felvesz szükség esetén, Herborn három ifjú ellátási költségeit viseli. Brémában annyi ifjú kap ellátási költséget, a mennyi jön, néha hat, sőt több is, Marburg három tanulónak ad ellátási költséget, az Odera melletti Frankfurt hat, hét, sőt kilencz;

tíz embernek szabad asztalt, Halié kettőnek, Erlangen kettőnek ellátási díjat, Berlin két ifjúnak szabad asztalt a Joachim-kollégiumban, a Majna melletti Frankfurt útiköltséggel segélyezi a Belgiumba, vagy az onnan útbanlevő diákokat. Svájczban: Baselban az Erasmus-kollégiumban négy ifjú kap ellátást, de az állam ezeken kivül rendkívüli esetekben még kettőt felvehet. Zürich három tanulónak ad ellátási költséget és 30 renusi forintot, Bern négy embert segélyez egyenkint havi 12 forinttal, de ad nekik 1 P. Szathmáry K. em. m. 8 „Series ac Specificatio Beneficiorum ac Aluinneorum nec non Fundationum pro Studiosis Helv. Conf. addictis Hungaris apud Exteros" 1. Fináczy e. m. I. 857—359.