Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-04 / 5. szám

Külföldi hangok a Presbiteri Szövetség magyarországi útjáról. IV. Kelet-európai konferencziáink.* Irta: dr. G. D. Mathews, a „Quarterly Register" novemberi szá­mának vezető helyén. Két konferencziánk, melyek egyikét Prágában tartották a brit kiküldöttek, a cseh és morva egyházak tagjaival, másika pedig Budapesten folyt le, hol a magyar egyház tagjaival találkoztunk: szerencsésen véget ért. A kiküldött társaság több brit egyház 35 lelkészéből és presbiteréből állt. Csehországgal és Morva­országgal való összeköttetésünk oly régi és oly közvet­len, hogy alig nevezhetjük egyházaikat idegeneknek; de ez az alkalom volt az első, hogy magyar testvéreink­kel találkozzunk. Ennek folytán különös jelentőséget tulajdonítottunk annak a küldöttségnek, melynek tagjai között a különböző egyházak ez idei és volt moderátorai is résztvettek. Mindkét városban a küldöttek barátságos fogadtatásban részesültek, nemcsak az egyházak, hanem a városi hátóságok részéről is, melyek nem egyszer fényes lakomát rendeztek tiszteletünkre. Az ülések közti időben látogatásokat tettünk a magyarországi kollégiumoknál és theológiáknál, hogy tagjaink betekintést nyerjenek az oktatásügyi tevékeny­ségbe. Jelen számunkban kivonatot közlünk a cseh elő­adásokból ; míg jövő számunkban a magyar előadásoknak lehetőleg teljes beszámolóját fogjuk közölni. Nagyon fontosak ezek szerintünk, mert elibünk tárják egy egy­ház küzdelmét a német raczionálizmus és kritikai irányzat ellen és bemutatják az evangéliumi ébredést azoknál, a kiket sokan szellemi halottaknak szeretnének feltüntetni, bár a magyar egyház távol van ettől. Ellenkezőleg: fiatal óriás, mely most kezdi megmutatni erejét és a mely bizonyára nagyban részt fog venni Keleteurópa evan­gelizálásában. Ford. Kolozsvári/ Lajosné. KÜLFÖLD. Svájcz. Béza Tódor levelei. A genfi reformácziói múzeum­társaságnak (Bociété du Musée de la Réformation) sok fáradságába került, míg az utóbbi néhány év alatt több ritka könyvpéldánynak és levélnek birtokába juthatott, melyek mind idősebbek háromszáz esztendőnél. A tár­saság jeles elnöke Choisy Jenő tanár nemrégiben négy levelet mutatott be a történeti és régiségtani osztálynak, melyeket Béza Tódor írt vagy legalább is ő írta alá a * Egyházunk ösz angol barátja, dr. G. D. Mathews az „Élet és Munka" novemberi és deczemberi számai számára meg­írta a brit küldöttség őszi látogatása alkalmával szerzett „be­nyomásait". Czikkének második részét Lapunk ez idei 1. számá­ban mi is közöltük. Most két másik czikkének magyar fordítását közöljük. nevét. —- Az első levél keltezése 1571. október 23-áról szól. Ez az egyedüli levél, mely Scaliger, valence-i hires nyelvésszel való írásos közlekedéséből fenmaradt. A re­formátor azon hő óhajának ad itt kifejezést, hogy a jeles tudós minél előbb érkezzék Genfbe. Scaliger meg is jött tizenegy hónappal később és megkezdette elő­adásait a genfi főiskolán. — Másik két levele a fran­cziaországi vallási ügyekkel foglalkozik. Szól bennük a protestánsok üldöztetéseiről, szenvedéseiről és szeren­csétlenségéről. Az első levélnek hangja, melyet néhány hét elteltével a Bertalan-éj után írt Van Tyl Tamásnak Heidlbergbe, különösen leverő hatású. A reformátor azt látja, hogy újabb pusztító vihar készül lecsapni a huge­nottákra, mely végveszedelemmel fenyegeti őket. Látja, mint tömörülnek a róm. kath. hatalmak a reformáczió gyökeres kiirtására, Fölemlíti, hogy a genfi főiskolán nagyon sokan vannak a kimenekült tanulók, a kik na­gyon szegény sorban tengődnek és nincs semmi kere­setforrásuk. Hitsorsosaik könyöradomány ára vannak utalva. Másik levelét Béza 1574 május 4-éről keltezte Pithou Miklós, chamgoberti földesúrnak írta, melyben a fran­cziaországi nagy háborúról tesz említést és ennek rém­képeit vázolja. A negyedik levelének tartalma, melyet Choisy tanár bemutatott és fejtegetett, már inkább theo­lógikus. Ezt Béza Lydius Márton lelkésznek írta 1575 június 3-án. Leírja benne a hollandi Arminius viselke­dését, hittudományi ismereteit, tudományosságát. Ez az Arminius később a praedestináczió tanának egyik legheve­sebb támadója lett. — Megemlítendő e híradás kapcsán, hogy az említett reformácziói múzeumtársaság nemsokára ki fogja adni Béza Tódor összes levelezéseit és a fon­tosabb helyeket francziára is lefordítja és úgy közli a latin eredeti szövegekkel együtt. Ima-hét. Az evangélikus szövetség (Alliance évan­gélique), mely már 1846 óta működik és 114 különböző országra és nyelvre kiterjeszti munkálkodását, az idén is felszólította tagjait az egész világon, hogy az újév első hetének minden napját buzgó imádkozásra fordít­sák. A szövetség genfi bizottsága is felszólította a város keresztyén lakosait, valláskülönbség nélkül, hogy vegye­nek részt az e czélra rendezendő ájtatossági összejöve­teleken. A világszövetség elrendelte a többek közt, hogy imádkozzanak a hívek az egyházért, hogy az mindinkább elterjedjen a földön és megerősödjék. Imádkozzanak az egyes államok uralkodóiért, vezető hatalmasságaiért, hogy azok Krisztus szellemében kormányozzanak. Imádkozza­nak a szellemi élet nagyságaiért, hogy azok tollúk fegy­verével is védelmezzék a keresztyén eszméket. Imádkoz­zanak azért, hogy a háború kegyetlenségei eltűnjenek és Isten békéje uralkodjék a földön. Imádkozzanak a modern társadalom hitetleneiért, hogy eljussanak az üd­vösség forrásaihoz. Imádkozzanak a pogányok megtéré­séért a külmissziókban. Imádkozzanak a családokért, a fiatalságért és az iskolákért és tanítókért, hogy Krisztus szelleme uralkodjék mindenekben és a biblia fényessége mellett járják a földi ösvényeket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom