Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-04 / 5. szám

Francsinorsság. Lelkész-elhelyező társaság. Megalakult Francziaországban egy társaság, melynek az a czélja, hogy a kilépett róm. kath. lelkészeket a polgári életben kenyérkereseti forráshoz juttassa. Az igazgatója a társaságnak Revoyre és ügyvezető elnöke Réveillaud Jenő képviselő. A társaság tagjainak száma nincs korlátozva és két csoportra oszlanak: vannak helybenlakó és vidéki levelező-tagok. A társulat ugyanis Párisban székel. A Párisban lakó tagok minden hónapban egyszer üléseznek. Ezen üléseken Revoyre igazgató előterjeszti a jelentkező róm. kath. lelkészek ügyes-bajos dolgait, a kik ugyanis már kiléptek egyházukból, vagy most készülnek kilépni. Ezeknek a lelkészeknek a neveit azután a társaság bizalmas körlevélben közli a tagokkal, a vidékiekkel és azokkal, a kik Párisban tartózkodnak ugyan, de az ülésre nem jöhettek el. A tagok kötelességévé tétetik, hogy a társaságnak tanácsokkal szolgáljanak a segélynyújtás mikéntjére vonatkozólag. Revoyre, a ki lelkes munkájával már évek óta működik, lapot is alapított. Czíme: „Chrétien libre", a „szabad keresztyén". A lap kéthetenként jelenik meg. Párisban Revoyre ötszobás menedékházat is emelt már, de ez persze nagyon kevés ahhoz, hogy a jelentkezőket mind befogadja. A vidéken már miszsziót is tart. Ujabban már jeles munkaerőre akadt Pontabry kilépett lelkész személyében, a ki eljár a nagyobb városokba és falvakba és előadásokat tart a társaság ügye előmozdítására. Revoyre nagyon érzékeny természetű ember. Némelyek szemére vetik, hogy a protestánsok segítségét igénybe veszi és mégis függetleníteni törekszik magát és embereit a protestáns egyházaktól és teljesen független keresztyén társaságot akar toborozni. Legutóbb azt írta lapjában, hogy ezentúl a hét négy napját — az estéket kivéve — valamely mesterség megtanulására fogja fordítani, hogy ne legyen kénytelen az emberek anyagi támogatását igénybe venni. Valószínű azonban, hogy társai ezt ellenezni fogják és megkövetelik tőle, hogy minden erejét és idejét megkezdett szép munkájára fordítsa. Faure Sebestyén és protestáns ellenfelei. Faure Sebestyén újabb időben Francziaország nyugati részein keresztyénellenes előadásokat tart. A protestánsok máitöbb ízben szembeszállottak vele és visszaverték támadásait. Egyik községben Faure negyedfél órás beszédet tartott, úgy hogy ellenfelei nem juthattak szóhoz. Egyszerre csak azt látja, hogy egy protestáns földmíves közeledik a szónoki emelvény felé, bátran föllép rá s kezében bibliával ezt a rövid beszédet intézi a hallgatósághoz: „Se időm, se módom nincs ahhoz, hogy nagy beszédet mondjak Önökhöz. Csak röviden ennek az öreg könyvnek egyik helyére hivatkozom, melyben ezeket olvashatjuk: „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten". Azután becsukja a bibliát, mondván: „Bolondokkal nem kell vitatkozni, azokat le kell csukni!" — És sajátságos, ez az együgyű, különös beszéd olyan nagy hatással volt az egyszerű népre, hogy Faure megszégyenülve hagyta el a termet. — Denain nevű községben az istentagadó Faure szintén ilyen hosszú beszédet tartott a hallgatósághoz és most is csak azért, hogy ellenfeleinek ne legyen idejük válaszolni. Dürrlemann protestáns lelkész azonban felvette az odadobott keztyüt. Közel két óra hosszat foglalkozott Faure állításaival és a közönséget teljesen a maga részére hódította. Előbb még az istentagadónak tapsoltak, most egyszerre a protestáns lelkész lelkes, tüzes beszédét éljenezték. Asniéres helységben Faure megint előhozakodott az ő kedvencz tizenkét érvével, melyek mind azt bizonyítják, hogy nincs Isten. Itt meg Ouiton nevű lelkész szállt vele síkra, a kit a nép zajosan ünnepelt meggyőző okfejtéseiért. Doumergue Emil kitüntetése. Doumergue Emilt, a montauban-i theol. fakultás dékánját, a skót szt-andrews-i egyetem fennállásának 500 éves évfordulója alkalmával „theológiai doktor" czímmel tüntette ki, mint Kálvin János nagy történetíróját. Dr. T. I. NEKROLOG. DR. VALETON J. J. PH. Mult számunkban már röviden jeleztük, hogy dr. Valeton utrechti theol. tanár, a Stipendium Bernardinum 25 éven át volt kezelője, január 14-én meghalt. A nálunk is közismert professzor rövid életrajzát az alábbiakban adjuk. Valeton Josue Jean Philippe szül. 1848 okt. 14-én, Hollandia Groningen nevű városában. Egyetemi tanulmányait szülővárosa egyetemén kezdte meg 1865-ben, majd Utrecht és Genf egyetemeinek theol. karán folytatta és fejezte be. 1871-ben az utrechti egyetemen a theol. tudományok doktorává avattatott, Esaias könyvéről írott értekezése alapján. 1872—77-ig lelkészi állást töltött be a varik-i, majd a bloemendaali ref. gyülekezetekben ; 1877 decz. hóban pedig az utrechti egyetemre neveztetett ki az ó-testamentomi tárgyak rendes tanárául. Tanári pályája alatt kétszer volt az egyetem rector magnificusa, s érdemeinek elismeréséül többszörös kitüntetésben részesítette úgy hazája, mint a külföld. Az elhunyt professzor tagja volt a holland tudományos akadémiának, tulajdonosa a holland oroszlán és a porosz III. oszt. koronarendjelnek; a genli egyetem pedig az 1909-iki Kálvin-jubileum alkalmával díszdoktorrá avatta. Valetont életében a legnagyobb tisztelet és szeretet környékezte s ugyanez nyilatkozott meg az elvesztése miatt érzett gyásszal párosulva akkor is, midőn a sokat szenvedett ember örök nyugalomra helyeztetett m. hó 18-án az utrechti temetőben.* * Érdekes, hogy súlyos betegsége utolsó napjaiban még a róm. kath. templomokban is könyörögtek érette.