Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-10 / 45. szám

kevésbbé alkalmas kicsinyje-öregje is hasznos munkában tölthesse idejét! Foglalkozzunk a munkásosztály, a cselédek lelki életének különös gondozásával s igyekezzünk nemcsak ezeknél, de mindenütt a biztosítás eszméjét meggyökereztetni, a jövőre való szorgoskodás szükségességének érzetét beplántálni s a legszegényebbre nézve is lehetővé tenni. Alkossunk népotthonokat és segítsük elő a néphivatalok létesülésétI Gondoskodjunk a vasárnap megszenteléséről s járjunk az istentiszteletekre! Gyermek, leány, ifjú asszony és férfi „ne szégyelje a Krisztus evangéliumát", hanem merítsen erőt s szerezzen igaz keresztyén világnézetet a biblia naponkinti olvasásával. Es így jól felfegyverkezve a bűnök és hibák ellen, járjunk elől jó példával, legyen minden egyházfő, minden presbiter, minden egyháztag keresztyén magyar kálvinista típus, a kinek élete és minden cselekedete példaképen szolgáljon ! Ne késlekedjünk a theológiákon és tanítóképezdékben az égető reformokkal s lássuk el népünk leendő vezéreit szocziális, közgazdasági és jogi ismeretekkel is. Lelkészeink és tanítóink kezébe adjunk sürgősen oly útmutató és tanácsadó kézikönyveket, melyek segélyével a belmisszió és szocziális munkára képesekké legyenek s az élet különféle viszonyai között is a nép igazi atyjává, vezéreivé válhassanak. Vállvetve küzdjünk egyházunk érdekeiért, lelkészeink biztos megélhetéseért s a mértékletlenségen, szerencsejátékokon, fényűzésen, felesleges kiadásainkon megtakarítható milliókat fordítsuk az egyházi és szocziális intézmények s egyházunk erősítésére! Eképen megújhodva és újjászületve, létesíthetünk egészséges, puritán, józan, becsületes, evangéliumi keresztyén és magyar kálvinista közszellemet s ez elsöpri azt a kufár szellemet, széttépi azt a hurkot, a mely mind szorosabban fojtogatja lelkünket. Ha aztán elvégeztük egy ponton a munkát, ne fáradjunk el, repüljünk „mint a saskeselyű" s menjünk egy másik veszélyeztetett pont megerősítésére mind tovább és tovább. Legyen életünk örökös belmisszió és folytonos cselekvés, mely nemcsak az örökéletben, de idelent is megtalálja jutalmát a lelki örömökben és a lelkiismeret nyugalmában. Ily módon munkálkodva, legyünk hazánknak hasznossá és tanítsuk meg egymást a közös érzésre, a közös gondolkozásra és az egységes akaratra. El kell érnünk, hogy érzéseinket, gondolkodásunkat, akaratunkat és cselekvéseinket egy református keresztyén napilap irányítsa, s ha czélt akarunk érni: ki is kell tűznünk ennek megvalósítását. Ha minden egyes elvégzendi kötelességét, az egyházi hatóságok, a Lelkészegyesület és a Kálvin-Szövetség útján megtaláljuk a segítő erőket is s azoknak anyagi támogatását, a kiknek több adatott. Megtaláltuk már is és fűzzük, keressük tovább a több mint egy századon át elhanyagolt, reánk nézve végtelen fontosságú összeköttetéseket külföldi testvéreinkkel s minden más tényező közreműködésével lesz újra ez úton is támasza a magyar kálvinizmusnak, lesz — mint a XVI. században volt — újra éltető, melegítő és alkotó ereje a kálvinistaságnak a nemzeti életben, lesz ismét nagy és hatalmas a magyar nemzet! A míg feladatainkat kitűzzük, helyünket elfoglaljuk, kötelességeinket teljesítjük, míg idebent megújhodunk és újjászületünk, betöltve hivatásunkat, máris vár egy másik nagy feladat és nagy hivatás reánk: á kelet evangélizácziója. Ezt a küldetést éreznünk kell s nem szabad elfelejtenünk. A letűnt századokban itt vívtuk a harczot a nyugati keresztyénség védelmében, annak megmentésére, a bekövetkezendő időkben, itthon is megizmosodva, vinnünk kell ezt a keresztyénséget misszionáriusként keletre. Fegyverkezzünk, sorakozzunk, egyesüljünk, dolgozzunk és cselekedjünk ! De legyen fegyverünk: a biblia, legyen vezércsillagunk: a Krisztus, zászlóvivőnk: Kálvin szelleme. Ha Isten velünk, ki ellenünk I P. H. Z. TÁRCZA. Bod Péter és munkái. IV. A szél az erős lángot nem oltja ki. A gyertyát könnyű elfújni. Miért? Kicsiny a lángja. A mi gyönge hitünk is ilyen. Pislogó mécses. Az ellenkező szelek, kedvetlenségek, keserűségek egyhamar kiolthatják. Az erős lánggal égő hit azonban nem alszik ki még az orkánok viharai alatt sem. Ellenkezőleg. Azt mondja a régi deák példabeszéd, hogy a pálma a teher alatt növekszik. Igen a pálma, de a gyengébb, mondjuk a fűzfa, letörik. Kocsi Csergő Bálintról és társairól van szó. Ott állanak Pozsonyban a „fenséges törvényszék" előtt és Csergő a szemtanú hűségével mutogatja, hogy s miként nő a terhük, a sápadtképű, szegényes külsejű emberek megbírják, sőt szilárdulnak, mintha hasonlatosak lennének a latin közmondásnak pálmájához. Mesebeszéd ! Meg kell őket terhelni nagyon, igen nagyon, majd elválik! Az ellenfél hatalmas, módjában van hihetetlenül fokozni a szenvedéseket és e tekintetben bizony mulasztás nem történik. Minden, de minden csupa merő teher ott, mely a vézna vállakra nehezül. Van ott szép és kevésbbé szép beszéd, de abban megegyezik mind, hogy nehezebbé teszik azoknak helyzetét, a kiknek sorsa úgy is kemény. Kolonics például szépen mondja, hogy „aki subscribál, ötven forint útravalót is kap", hát ezt hallani keserves lehet, akár a fenyegető szavakat, a melyek-