Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-27 / 43. szám

Még meg sem történt ennek a hatalmas intézménynek, -az egyház egyik tüdőszárnyának végleges kitépése és máris készül fentről és alulról a másik bénító injekczió ? ! Hát szabad-e ezt tenni azzal az egyházzal, a mely sohasem volt méltatlan ősrégi nemzeti jelzőjére ? ! Önkéntelenül is eszembe jut itt az is, hogy a mi szegény papi árváinkért lelkes embereknek be kell barangolniok az országot, hogy síppal-dobbal néhány ezer korona összegyűljön és íme milyen egyszerre készen vannak a tízszer százezrek a fényes püspöki palota czéljaira abban a városban, a hol a kálvinisták túlsúlyban vannak I Mert hát így is argumentálnak: a görög katholikus püspöknek nem elég nagy és kultur város Hajdúdorog. Hát nem azt kell mondanunk erre és kell mondania az intéző tényezőknek: menjen oda a püspök és a káptalan és segítsen megcsinálni ott, a hol erre alkalmas tere és levegője van, a maga szája íze szerinti kulturát állami és görög katholikus hívők támogatásával. Es kérdezzük, nem több és jobb szolgálatot teljesíthet-e ott a tízezer magyar görög kath. körében a püspök és káptalanja a kultura érdekében, mint ott, a hol ez már megvan és nem szorul ilyen kétes értékű, zavarokat okozó és inkább csak a készből élni óhajtó támogatásra ?! Ismételjük, az egész dolog nemcsak egyszerű házi ügy és igazán nagy gyengeségünknek lenne kétségbevonhatlan tanújele, ha ez az indokolatlan, kihívó és egy más, par excellence görög kath. város érdekeit is mélyen sértő invázió megtörténnék. De hogy ez meg ne történjék, erre nézve első sorban Debreczenben kell minden öntudalos és hangzatos jelszavak által még el nem vakított hitfeliinknek talpraállnia. Nyíltan kell szembeszállni ezzel a törekvéssel és nem azzal a kétes értékű riogatással: nosza csak add meg te város a 800 gör. katholikusnak az 1 millió K-át, majd azután jövünk mi a nyakadra, kezünkben lobogtatva az 1868: LIII. 23. §-t. Sajnos, hogy ennyire juthatott a dologi De hát úgy látszik a főiskola átadása sokakban felkeltette az étvágyat! Es még sajnosabb, hogy erre sokszor mi magunk adunk alkalmat, hogy hiányzik belőlünk, az igazainkért következetesen és minden időben síkraszállni kész, mindig éber öntudat! Mert a jobb jövő érdekében nem hallgathatjuk el, hogy ez az egész ügy is élesen reávilágít a mi egyházi életünk orvoslás után kiáltó hiányaira. íme, feltárul előttünk a mi nagy „mozdulatlan tömegekből" álló gyülekezeteink egészségtelen állapota. Csak politikai jelszavak utáni induláshoz, mozduláshoz vannak hozzá szoktatva. Nem volna-e szükség valami más mozdulásra, nem kellene-e hozzálátnunk ahhoz, hogy neveljünk olyan presbitereket és világiakat, a kik nem segédkeznek saját egyházuk arczulverésében ?! De most ne essék több szó erről: a leczkék kemények, nem lehet, hogy hatás nélkül elmúlok legyenek! Teljes rokonszenvvel kísérjük azoknak törekvését, a kik most síkra szállnak azoknak méltatlan törekvése ellen, a kik, Sinon nyelvén beszélve, békességbontó és minket gyengíteni óhajtó fegyvereket akarnak az ősi kálvinista város falai közé becsempészni. B. P. I. Helyzetünk és teendőink. I. Helyzetünk a világ nemzetei között. Ha hivatásunkat és feladatainkat a mai forrongó eszmék és bontó erejű irányzatok között mérlegelni és átérteni akarjuk: pillantsunk vissza a múltba, nézzük meg a történet nevezetes lapjait, nézzünk szét a világ nemzetei között, lássuk helyzetünket azok között s itthon. Emlékezzünk Kálvinról, a ki „agyának igájába" hajtotta nemcsak Genf városát, hanem megreformálta egész Európa társadalmát, a kinek zsenije átgyúrta a népek gondolkodását s a kinek szelleme teremtett nagy, erős nemzeteket — a vallásos élet megiíjítása s a Krisztus tanításának igaz magyarázata és betöltése által. Nem véletlen, hogy Kálvin népe minden orszáyban puritán, becsületes, józan, munkás, felvilágosodott és szabadságszerető volt. A hugenották kiüldözve Francziaországból, Hollandiában, Angliában és Poroszországban friss szellemet vittek be a nemzeti életbe, de egyúttal nemzetalkotó tényezővé váltak és vitték folyton magasabbra annak az államnak a szellemi és anyagi erejét, a hol meghonosodásuk elé akadályokat nem gördítettek. Knox Skócziája a vallásos élet nagyszerűségének netovábbját állítja elénk, mindenekelőtt pedig ott áll Genf — Kálvin városa —, a mely 400 éve kulturális, kereskedelmi, ipari és szellemi központja az egész művelt világnak. Es mivé lettek a latin államok, a hol a protestántizmus erjesztő képessége és expanzív ereje nem védhette meg a róm. kath. keresztyénséget a túlkapásoktól, a szertelenségektől és útvesztőkbe tévedéstől. Portugália lerázta magáról az állami és a militáris szempontokból veszélyessé vált szerzetes-rendszert, szabad köztársasággá vált és siet a vallási nihilizmus felé; Spanyolország küzd a szocziálizmussal, sőt anarchizmussal, mely Ferrer mártírságát feledni nem tudja; Olaszországot a maffia, az irredentizmus és a zilált állapotok egy áldatlan háborúba sodorták bele, a papi tekintély és a vallásosság pedig a minimumra szállott alá; Francziaország a dekadens irányzatok prédájává lett s míg dúskál aranyában, addig elválasztja az államot az egyháztól, a szerzeteseket kiűzi, a papi vagyont elkobozza, a történelmi múltú és becsű templomok pedig bankházak, árúházak és mozik tanyájává alakul, a vinczellér-mozgalom megremegteti az országot s a fővárosban rablógyilkosok garázdálkodnak, a kiknek üldözésére egész katonaságot mozgósítanak s automobilon rohan kí Páris intelligencziája, hogy gyönyörködjék vadállathoz hasonló emberek elfogatásának hajszájában. Nincs mit beszélnem a cziril [keleti) keresztyénség államairól, melyek túlnyomólag egy-egy ember diktátor-