Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

de ez nem is fontos. Elhatározóan jelentékeny ez: az elmerülő, kesergő és megállapodásra jutott ember belső fegyelemtartásával csakugyan erkölcsi tőkét gyűjt, ezzel a vezetők közé emelkedik, ezer kebelben kiváltja a jobb érzéseket. Mi a fontos'? Az, a mit róla benső küzdelmeinek eredményeképen e két-három szóban foglal össze: Bod ... „a protestántizmus élő kifejezése". De ne vágjunk eléje a dolgoknak. A fentebbi vázlatos tájékoztatás után tekintsünk bele abba a munkálatba, a melyen dolgozik s a melynek ajánló soraiba oda írta: „Ez históriát . . . e szomorú napokban magyarra fordítottam". Dr. Pruzsinszky Pál. BELFÖLD. Az erdélyi magyarság anyagi romlásának okai és az egyház szerepe ennek megelőzésében. — Boér Elek egyet, tanár, az erdélyi egyházkerület igazgató-tanácsosa, egyházmegyei főgondnoknak az Erdélyi K. Sz. okt. 12-én Szilágysomlyón megtartott közgyűlésén előadott felolvasásából. — A tudós professzor a felvetett kérdésre nézve alapvető hibának tartja örökösödési jogunkba a teljes végrendelkezési szabadság behozatalát és az akkor elkövetett azt a másik nagy hibát, hogy az öröklött földbirtoknak a család szániára egységesen való fentartásáról gondoskodás nem történt, minek folytán az államélet szilárd alapját képező földbirtokos család a folytonos osztozás következtében anyagilag tönkre megy s a földbirtok és család egyaránt atomizálódnak. E mellett a mikor a magyar földbirtokos családok anyagilag már meggyengülnek, akkor sem vetik magukat a termelő, a szabad pályákra, hanem a közszolgálati, különösen a közigazgatási pályára s mint köztisztviselők s mint gazdák is csak fél erővel — és csekély eredménnyel dolgoznak. Kimutatja továbbá azt, hogy a jobbágyság felszabadításával elvesztett biztos munkaerő s az úrbéri kárpótlásoknak a földbe való befektetés helyetti elpazarlása is siettetik e romlást. Meggyőző érvekkel igazolja azt is, hogy a földbirtok elaprózódásával, a földbirtokos osztály pusztulásával nemcsak a család állandósága csökken, de a régi földbirtokos és az ő földje közötti benső, érzületi, ethikai elemek is kivesznek; és még ha magyar iparos, kereskedő, ügyvéd, bankár stb. is veszi meg a földet, ezek azt már nem a földművelés, nem a gazdálkodás miatt tartják, hanem mint tőkebefektetést tekintik, akárcsak értékpapírjaikat s a földön is nyereséggel csakhamar túladnak. A magyar földbirtokos osztály pusztulásával nincsen már többé a földnek igazi gazdája, az új vevő csak tulajdonosi, jogi, külső kapcsolatban áll a földjével, de azok az érzések és társadalmi vonatkozások, melyek erkölcsi természetüknél fogva a vidék legfőbb erejét képezték s az itthon élő és gazdálkodó nagy- vagy közép birtokoshoz fűződtek — teljesen megsemmisültek. Reámutat arra is, hogy a magyar, úgy nagyobb, mint kisebb földbirtokos osztály pusztulásának egyik erős tényezője az a maradi gazdálkodás, a kellő szorgalom hiánya, melynek kiáltó jelei az ősszel felszántatlanul, gaztól eléktelenítve heverő tarlóföldek, a mik aztán az eljövendő év gyenge gazdasági hozamának biztos előhírnökei. A parczellázásoknál feltétlenül szükségesnek tartja a földnek magyartól magyar kézbe való irányítását és a magyar közbirtokos telepítést a járadék birtok rendszer alapján. Az 1911: XV. t.-cz. által létesített „Magyar Földhitelintézetek országos szövetségéinek működésétől sokat remél s lehetőnek gondolja a magyar kis ember önerejében való bizakodásának visszatérését, hogy így ne engedje magát a földért való versenyben a nemzetiségek által visszaszoríttatni, a mi ma sok esetben tapasztalható. Elodázhatatlannak tartja azonban azt, hogy ez új intézet sokkal erősebb támogatásban részesíttessék az állam részéről s utal arra, hogy a míg Magyarország e czélra 8 milliót preliminált, a kis Dánia képes volt 57 milliót juttatni. A magyar föld megmentésére kell pénznek lenni, mert ez a nemzetnek létkérdése. Ezután behatóan foglalkozik a magyarnak ipari és kereskedői 'pályák iránti hajlamaival, s rámutat arra a nagy hibákra, hogy még a magyar iparosok és kereskedők sem törekednek a maguk műhelyét, boltját, üzletét, nemzedékeknek tartós életrendjévé tenni, hanem többnyire közszolgálatba küldik gyermekeiket. Figyelmeztet arra is, hogy újabban a nemzetiségek ügyes taktikával rávetik magukat e pályákra is és ilyenformán társadalmuk egész gazdasági szervezetét öntudatosan és arányosan építik ki s így törekednek nemzetiségből nemzetté átszerveződni. Előadásának további folyamán aztán kifejti, hogy a magyarság pusztulása nem annyira anyagi, mint sokkal nagyobb mértékben erkölcsi, ethikai okokra vezethető vissza. A magyarság erkölcsi világában, benső életében, egyéneiben romlott meg. Ostorozza a nagyfokú vallástalanságot s azt, hogy már a gyermekeket nem nevelik, hanem csak az emlékezetét terhelik, a lélek pedig kimüve~ lés nélkül marad. Elítéli azt, hogy nem adnak a gyermekeknek benső vallásos hitet, Istenfélelmet s így nem tudják megóvni az erkölcsi megtévelyedéstől, a minek nyomában jár azután a család és az egész társadalom életének meghasonlása. Hibáztatja, hogy nem nevelik a gyermeket az erény iránti érzékkel, nem tanítják meg a mindennapi kötelességnek és munkának szeretetére, előrelátásra és hogy nem nevelnek akarni képes, tetterős embereket. Ezekre hívja fel az egyháznak és az iskolának munkásait, mert csak így lehet a magyarság pusztulását megállítani. Előadását Washingtonnak, halálos ágyán tett ama kijelentésével végzi, hogy szabad nemzet csak akkor állhat fenn, ha munkára és szabadságra neveljük az egyeseket és a népet! Távíratmegváltási lapok E^ÍJS* sére a Kálvin-Szövetség javára 20 fillérért rendelhetők a Szövetség irodájában (IV. ker., Molnár-utcza Í7. szám), jt jA ^t jt ^t