Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

MISSZIÓÜGY. A belmissziói kurzus. (Folytatás.) Harmadikán d. e. 9 órakor folytatódott a kurzus. Bevezetésül Szabó Aladár tartott előadást „Jézus szemé­lyisége és a váltság" czímen, melyben Jézus isteni személyéről és az isteni áldozó szeretetből folyó váltság­lialáláról beszélt. A gyakorlati előadások sorát Andrássy Kálmán búji lelkész nyitotta meg „Élettani vonatkozások anyagi, szellemi és erkölcsi világunkban, főként lelkészi műkö­désünkre tekintettel" cz. felolvasásával. Előadását némi filozofálással kezdette, melynek főgondolatai azok voltak, liogy az élet élni akar, az élet célja az élet, Jézus pedig maga a valódi élet. Ezeket élettani példákkal világosította meg. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a lehető legjobb földi élet a legjobb ajánlólevél a mennyországra. Gyakorlati következtetése meg ez volt: a lelkész arra munkálkodjék, hogy gyülekezete tagjainak a lehető legjobb sorsa legyen. Az erre a czélra szolgáló munkaeszközök közül a hitelszövetkezeteket s a búji szövetkezetnek a munkáját és a gyülekezetre nézve nagyjelentőségű gazdasági, szellemi, erkölcsi és vallási eredményeit ismertette. A szövetkezet — szerinte — az emberek lelki összekötő ereje, a kölcsönösség iskolája, a szolgálattétel nevelő-intézete. Ok erkölcsi feltételeket szabtak a belépésre, illetőleg a vezetőkre. Ref. emberek, gondnok és presbiterek vannak a szövetkezet élén. Köz­ségüknek és egyházuknak vagyont gyűjtöttek ezen az úton. Az ily módon gyűlő anyagi javakból fedezik az egyház közszükségleteit, végezik a segélyezést, látják el a szegény gyermekeket iskolai könyvekkel, sőt hamaro­san fiúknak magasabb iskolában való taníttatásáról is tudnak gondoskodni. Szalay József azt hangsúlyozta, hogy nekünk elő­ször a lelkiekről kell gondoskodnunk s csak azután az anyagiakról. Veress Jenő rámutat a népies filozofálás hibáira, hogy a gazdasági, szellemi, erkölcsi és vallási élet némely jelenségeit megvilágosító élettani hasonlato­kat az egyetemes életben érvényesülő élettani törvények­nek tekintette a felolvasó s ezzel a Drummond-féle s az élettani apologetika tudománytalan általánosításait eleve­nítette föl. Ezeket a teljesen különböző életterületek gondos megkülönböztetésével, a természeti és szellemi élet éles különválasztásával kell elkerülnünk. Az előadás főrésze azonban a szövetkezeti munka ismertetése. Itt is fölcserélte a dolgokat a szerző. Nem a szövetkezetek teremtenek erkölcsi és vallási életet, hanem nemes erkölcsű és keresztyén személyiségű emberek ilyen czélra használhatják fel a szövetkezeteket s általában a gazda­sági életet. Egyébként a felolvasás gondolatai, ismer­tetései és ösztönzései igen becsesek és megvalósításra valók. Ferenczy Gyula a költői ruhába öltöztetett elő­adásért köszönetet mond s azt emeli ki belőle, hogy a gazdasági élet terén is meg kell tennünk kötelességün­ket. Nagy Béla azt hangsúlyozta, hogy íme a hit a gazdasági élet terén is sokat tehet. Takaró Géza budapest-kőbányai lelkész „ Vallás­tanításunk és a vasárnapi bibliaiskola" czímen tartott előadást. Iskolai vallástanításunk hibáiról és hiányairól szól s rámutat arra, hogy az nem érheti el a vallásos nevelés czélját természeti, lélektani és erkölcstani szem­pontból. Ezt a czélt a vasárnapi iskola eléri. Ennek a története s alapítójának élete a Magy. Prot. írod. Társ. Koszorú-füzeteiben megtalálható. A következő elveket hangsúlyozta: a gyermekből kell kiindulnunk, a gyermek fejlődő élet, az ő fejlődésének megfelelő szellemi táplá­lékot kell adnunk (gyermekeknek való énekek! stb.), szemléltető képekkel tanítsunk s a tanító személye legyen a legközvetlenebb szemléltetés. Ezekkel az ismeretes általános pedagógiai és valláslélektani alapon nyugvó valláspedagógiai elvekkel akarta igazolni a vasárnapi iskola szükséges voltát. Kováts István mindjárt rá is mutatott az előadás­nak s az előadóknak arra a tévedésére, hogy a munkák szükséges voltát bizonyítják, holott ezzel mindenki tisz­tában van, itt magát a munkát s annak a módszerét kell ismertetni. 0 felkérte Viktor Jánost, a Vasárnapi Iskolai Szövetség elnökét arra, hogy holnap reggel gyakorlatilag mutassák be a vasárnapi iskolai tanítást. Ezzel Kováts István előadására került a sor. „Az egyháztagok látogatása" czímű, a lelkipásztori gondozás körébe vágó előadásában arra mutatott rá először, hogy ez a látogatás nem udvariassági kötelesség (sok helyen még ezt sem teszik meg), nem is baráti érintkezés, hanem mindenkire kiterjedő egyetemes lelkipásztori munka, mellyel az egyházhoz kapcsolja az egyháztago­kat. Nehézségei vannak ennek a látogatásnak nagy gyülekezeteinkben s földművelő népünk között. Elmondta, hogy mégis sokat tehet a lelkész, külföldön is, nálunk is. Istentisztelet után kihirdeti, hogy mit akar s aztán a presbiterek valamelyikével végezi a látogatást. Kiemeli a látogatás hasznait: az önzetlenség megmutatása, a gyülekezeti összhang, áldozatkészség fokozása és a temp­lombajárás. Csiky Lajos már ezer lelkészt nevelt s hangsú­lyozta, hogy ezeket a látogatásokat nemzetünk szelleméhez kell alkalmaznunk. Bereczky László az előadásban érin­tett adófizetésnek a fontosságát védte. Kájel Endre Kálvin élete tanulmány ázásából jutott el az egyháztagok látogatásához. Kezdjük meg ezt, majd rájövünk, hogy miképen végezzük. Baja Mihály azt mondta, hogy ezzel a szekták közé hullástól is megvédjük híveinket. Kéri itteni lelkésztársait, hogy Amerikába kivándorló híveik­ről értesítsék őket s ők gondozás alá veszik s megtart­ják egyházunknak a kivándorló reformátusokat. Kovács László koronkai lelkész szerint újévkor kell elkezdeni ezt a látogatást. Bod Károly harmincz évig tanár volt, most lelkész s a kicsiny gyülekezetéből való cselédlányo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom