Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

KRÓNIKA. Többfelől kaptunk üdvözletet az elmúlt két hét folyamán. Bátorító szavak is hangzottak felénk. Mondanunk sem kell, hogy a kezdet nehézségeivel küzdőknek jól esett ez és mint illik, e helyen is köszönetet mondunk mindazoknak, a kik ily módon is megemlékeztek rólunk. Jött üdvözlet onnan is a lap, illetve a Kálvin-Szövetség részére, a honnan nem vártuk. Az „Alkotmány" vezérczikkben emlékezett meg a Kálvin-Szövetségről és a lap átvételéről és a „Beköszöntőre" meleghangú „Üdvözletet" küldött. A milyen az „Adjon Isten", olyannak kell lennie a „Fogadj Istennek". Mit is mondjunk? A „Beköszöntő" végén jeleztük álláspontunkat a más táborban küzdőkkel szemben. Most Kálvin szavait idézzük, a ki egyik prédikácziójában így szólt: „Tudunk beszélni a pápásokról, hogy így meg úgy nem jó keresztyének és szeretjük hallani, ha erről prédikálnak, de az igazság az, hogy nálunk is sok baj és zavar van." Meg kellene szívlelnie e szavakat mindegyik keresztyén egyháznak. Hiszen mindeniknek megvan a maga különleges nehézsége. A „kivül állók" száma légió és ezek előtt rendkívüli kellemes látvány, ha a különböző „felekezetek", saját házuk építgetése helyett egymásra törnek. Bárcsak mind kevesebb lenne az a „más dolgába avatkozás", a melyet az apostol a nagy bűnökkel együtt emleget (1. Péter IV. 15). * A mi gyűléseink után egyik elterjedt napilapban azt a „megdöbbentő" hírt olvastuk az „Újdonságok" rovatában, hogy a magyar kálvinista egyház körében egy új szekta van keletkezőben, hogy t. i. azok, a kik magukat „élőkeresztyéneknek" nevezik és a kik a tudósítás szerint a biblián kívül mindent elvetnek és titokzatos összejöveteleik alkalmával imádkoznak, bibliát olvasnak és fogadalmat tesznek immár teljesen kiváltak az egyházból. Azok, a kik olvasták ezt, a czikk végén bizonyára némileg megvigasztalódtak, mert hiszen a tudósító szerint a hívek nem aggódnak; más egyházból is történt ilyen kiválás és fog történni ezután is, de meg ezek nem sok vizet zavarnak és lassan-lassan majd csak visszatérnek ismét a régi egyházba. Nem bízta ránk senki, hogy ezt a tudósítást rektifikáljuk, hiszen azok közül, a kik azt az illető lapot olvassák, ezt csak kevesen veszik kezükbe. Csak két dologra óhajtok reámutatni. Bárhonnan jött legyen is ez a furcsa tudósítás, szerény véleményem szerint a „kitessékelés" jellegét hordja magán. Nem jő dolog a szavakkal játszani és a szent megszokottság nevében mindjárt jobbra és balra ajtót mutatni. Nem kellene-e kölcsönösen megszívlelnünk — mutatis mutandis — azt, a mit Pál a római keresztyéneknek ír (14. f.) ? Egy kaptafára akarja-e húzni Isten a mi keresztyénségünket és ebből folyó életünket és munkánkat? Egyébként megnyugtathatjuk azokat, a kiknek lelkében, a dolgokat nem ismerve, aggodalmak ébredtek. Az az úri nő, a kiről itt szó van és a ki a belmissziói kurzuson a szövetség-mozgalom mellett agitált, a mult vasárnap ott volt a Kálvin-téri templomban ós részt vett az istentiszteleten, a melyen fia hirdette az evangéliumot. Úgy tudom, hogy Hanna, a ki fiát Élihez vezette, nem lépett ki az ószövetségi egyházból .... Sajnos, hogy napilapjaink nagyon ritkán vesznek tudomást dolgainkról és ha vesznek, legtöbbször téves informácziók alapján indulnak. Nem jó szolgálatot tett sem az illető lapnak, sem a kálvinista egyháznak az, a ki azt a tudósítást beküldötte, a melyről el lehet mondani, hogy ignotos fallit . . . * London központjában, Westminsterben a parlament és a nemzeti Pantheon mellett építették fel az angol methódisták hatalmas központi házukat (Wesley-an methodist house), a melyet a mult héten avattak fel. A nagyteremben 3000 ember számára van hely és az egész ház nagyszerű bel- és külmissziói munkáknak czéljait szolgálja. Abból a 24 millió koronából építették, a mit 1900-ban mint „XX. század alapot" gyűjtöttek. A felavatás napján 240,000 korona emlékalapot adtak össze. Az egész angol keresztyén társadalom' élénk résztvevő figyelemmel tekintett ezen egykor annyira lenézett „szekta" felé, a mely az egész nemzet életére oly mély benyomást gyakorolt. * A mult héten én is elmentem a nagyhírű szocziológus, Sombart Werner előadására, a melyet a „szabadgondolkozók" (?) és ezek egyik fiókjának, a Galilei-Körnek meghívására a Lloyd nagytermében tartott. A nagy terem egészen megtelt előttem ismeretlen nagyközönséggel. A „Tömegkultúra" cz. előadás élvezetes és szigorúan objektív tudományos volt. A piros jelvényes agilis fiatal rendezők mindenkinek székére odatették a „Szabadgondolat" októberi számát. Ebből látom, hogy a „Szabadgondolkozás magyarországi egyesületének" 9 fiókja van. Az egyesület ugyancsak méltatlanul hordja e nevet, mert lapja is telve van vallásellenes czikkekkel és kifakadásokkal. Bő tudósítást közöl a müncheni 16. nemzetközi szabadgondolkodó kongresszusról, a melynek körében a Jézus létezését tagadó Drews Arthur elnöklete alatt egy „felekezetnélküliségre agitáló bizottság" van; ez jelentette, hogy munkája „szép eredménnyel" járt. Nagyarányú propagáló és korpoltázs-munkát folytatnak. A Galilei-Körnek is könyvkereskedése van és ezután a középiskolai ifjúság körében való intenzivebb munkára törekszik. Az volt az impresszióm, hogy a folyóirat nekünk is szól és fokozottabb tevékenységre hív fel bennünket az őrállói szolgálatban. Kálvin bronzból vert igen sikerült plakettje öt korona árban megrendelhető a Kálvin-Szövetség titkári irodájában (IV. ker,, Molnárutcza 17. szám).