Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

azok a Márták lelkét és korunk férfiainak lelkét is egy magasabbrendű világba segítsék felemelni. Leányok, a kik mint feleségek és anyák nem merülnek ki a háztartás mechanikus gondjaiban, lelkük pedig nem sorvad el, nem szárad ki, a minden magasabbrendíí s nemesebb szellemi gyönyörűségek számára, hitük, buzgóságuk pedig nem marad meg a gyermekkor félig öntudatlan szunnyadó hiténél, hanem fejlődik és erősödik egy életen keresztül. Mert csak így lesz valóban lelki osztályosa a férfi életének s tényezője magának az emberiség fejlődésének is; hogy ha kit Isten rendelt mellé, hogy őt emelje, gyenge, hitetlen vagy ingatag lenne, ő, a nő álljon amannak oldalánál mint „balsors s szerencse közt mind egyaránt vigasztaló, mosolygó géniusz". És hogy mindez nem álom, nem utópia, azt elismeri mindenki, a ki valaha oly társadalomban élt, a hol a nők a szellemi élet és — hangsúlyozzuk — a vallásos szellemi élet ugyanolyan magaslatán állottak, mint a férfiak. Hogy pedig mindez a mi annyiszor érvül felhozott magyar „turáni kedélyünk" mellett is lehetséges, azt bizonyítja az, hogy ma is vannak már nálunk Magyarországon ilyen lelkületű nők és még inkább voltak ilyenek a múltban. Lorántffy Zsuzsánna nemes és glóriás alakja és annyi sok ismeretlené az ő korából gyönyörű példája annak, mint lehet a Márta szükséges és megbecsülésre méltó munkájának elvégzése mellett Máriaként elmerülni az isteni kinyilatkoztatás legfelségesebb fényeinek vizsgálatába és tanulmányozásába is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a mi nőképzésiink most már theológusokat akarjon az egyháznak nevelni a nőkből is. Mert a hit nem szaktudomány. Nekünk pedig hivő keresztyén nők kellenek első sorban, a kiknek nemes homlokán ott ragyog a Krisztus bélyege s szemeikban ott csillog a Máriák bízó s az örökkévalóságot is megérteni képes hite. Nekünk református szellemű, tehát öntudatos hittel, erős akarattal bíró, a nőiesség minden értékes drágakövét megőrizni tudó nőkre van szükségünk, olyanokra, a kik ezt a szellemet, mint valami örökkévaló energiát egész életükön keresztül képesek mintegy ki is sugározni önmagukból. Mert csak így lesz a kálvinizmus újra nemzetfenntartó erő Magyarországon, így lesz oly élő és hatni tudó világnézet, mely az Isten örökkévaló rendeléseinek megtartásában konzervatív, de azoknak a világba való bevitelében modern, találékony és alkalmazkodó. E nélkül, a magyar ref. nők egész lelki életének átalakítása nélkül azonban nem lehet a magyar kálvinizmusnak igazi renészánsza hazánkban, mert hiszen ma már úgyszólván a nőkben van minden bizodalmunk. Mert ha végignézünk magyar ref. intelligens férfiaink, vallásosság és öntudatos hit dolgában nagyobbára sivár és üres lelkén, egyedüli reménységünk azoknak a nőknek a hitében van, a kik várják, hogy létük szűk köréből még magasabbra emelje őket az Isten ereje, hogy ők is lássák már egyszer meg ama „nagy világosságot". Hiszen eddig századokon keresztül úgy is csak rejtve működtek. S ha elgondoljuk, hogy a tudás, a szűkebb látókör, a hit gyermekies fejletlensége mellett is mily csodálatos hatást tudtak gyakorolni a nemzedékekre, micsoda felséges perspektívák nyílnak előttünk akkor, ha elgondoljuk, hogy mindezt az isteni rendelésen alapuló felséges munkát még gazdagabb lélekkel, még öntudatosabb hittel fogják végezhetni ezután! * * * Csak egy komoly és nehéz kérdés merül fel itt s ez az anyagiak kérdése. Hogyan kezdjünk mi meg egy ily nagyszabású programmot, ha hiányzanak számunkra a segédeszközök? Nem kicsinyhitűség vezeti most a tollúnkat, sőt az isteni kegyelembe vetett végtelen bizalom. Épen azért tudjuk és hisszük, hogy méltó lesz a jövendő azokhoz az álmokhoz, a melyeket róla eddig álmodtunk. Most már csak a munkát kell megkezdeni minél hamarabb. Ez a munka pedig nem merülhet ki a pénzalapítványok gyűjtésében, sem a hangversenyek rendezésében. A munka igazán csak a magyar ref. nők szervezésével, hitének erősítésével és öntudatossá nevelésével kezdődhetik. Mert egy évtizedekre szóló munkaprogramm végrehajtását nem lehet egy-egy hangversenyre összehívott vegyes tömeg szalmalángszerű és valami egyetemes humanizmusból származó lelkesedésére alapítani. Ez a munka akkor kezd majd virágzásnak indulni, amikor a magyar ref. nők vallásos kultúrájának magasabbfokú emelése szemmellátható eredményeket fog felmutatni, a mikor a ref. társadalmunk közönyös Mártáinak és Máriáinak lelkében majd felébred a vágy az egyoldalúan kifelé való élés helyett a lélek benső életének fejlesztésére fordítani eddig annyi hiábavalóságra elfecsérelt erőit. Természetes, hogy ezzel parallel szaporítani kell azokat az intézeteket is, a hol az ilyen irányú és szellemű nevelést biztosítani tudjuk. És a míg új intézeteket nem tudunk felállítani, esetleg meglevő, de sorvadásnak induló és felekezeti szempontból veszélynélküli ponton levő fiúgimnáziumaink közül is alakíthatnánk át egy-kettőt leánygimnáziummá vagy egyéb női iskolává. A hogy pl. a gyönki gimnázium agóniájánál épen mi vetettük fel ezt az eszmét, mint legjobbnak látszó megoldást annak idején. A míg pedig új intézeteket nem tudunk felállítani, addig a nők körében való specziális belmisszió egyik fontos biztosítéka lesz az egyesület eredményes munkálkodásának. Mert ne feledjük el, hogy a tiszta keresztyén álláspont szerint mindig első a szellem, azután az anyag. Első a hit, a lelkesedés, a buzgóság kifogyhatatlan energiaforrásainak megteremtése az emberek lelkében s ha ez -megvan, bizonyos, hogy ez majd megteremti magának a czéljaihoz szükséges anyagi eszközöket is. Mert a kősziklára építő hit, a mély vallásosság már teremtett milliókat az emberiség számára, de a milliók még nem teremtettek buzgó hitet és komoly vallásosságot önmagunkban sohasem. Sebestyén Jenő.