Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-13 / 41. szám
Ti M EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : IX., Ráday-utcza 28., a hová a kéziratok, előfizetésiéshirdetési díjak stb. küldendők. Laptulajdonos cs kiadó : A KALVIN-SZOVETSEG. Felelős szerkesztő : BILKEI PAP ISTVÁN. Társszerkesztő : pálóczi Horváth Zoltán dr. Belső munkatársak : Kováts István dr., Sebestyén Jenő, Tari Imre dr. és Veress Jenő. Előfizetési ára : Egész évre: 18 kor., félévre: í) korona, negyedévre : 4 kor. 50 fillér. Hirdetési díjak : Kéthasábos egész oldal 40 K, fél oldal 20 K, negyed oldal 10 K, nyolczad oldal 5 K. TARTALOM. Az Elet Könyvéből: A keresztyén név. P. — Vezérezikk: Biztató jelek. P. — l'lster. Dr. Bernát István. — Tárcza: Bod Péter és munkái. I. Pruzsinszky Pál. —Belföld: A Kálvin-Szövetség 1911—12. évi működése. P. H.Z. — A nagykörösi ref. tanítóképezde szelleme. Sebestyén Jenő. — Falusi levél. Balatoni I. — Misszióügy: A belmissziói kurzus, r. J. Külföld: Németország, Francziaország, Portugália. I>r. T. I -- Irodalom. — Egyház. —Iskola.—Egyesület. — Gyászrovat. — Pályázatok. — Különfélék. — Hirdetések. Az Élet Könyvéből. A keresztyén név. „ . . . és a tanítványokat először Antiokbiában nevezték keresztvéneknek." Csel. ll.s e . István vértanú bizonyságtétele után megindult a jeruzsálemi Keresztyének üldözése; azok között, a kik e miatt eloszlottak, némely cziprusi és ezirenei férfiak eljutottak Antiochiáig, a kik nagy erővel és eredménnyel hirdették az Ur Jézust a görögök közt. A megindult mozgalom hallatára a jeruzsálemi anya gyülekezet hatalmas segítségeit küldött Antiochiába: Barnabást, a ki a Tarsusba elvonult Saulust is magával hívta és íme a missziói munka nem maradt eredmény nélkül: nagy sokaság csatlakozók az Úrhoz ... és ott Antiochiában nevezték a < látványokat először keresztyéneknek. Syria fővárosának lakói tehát felismerték, hogy körükben az embereknek egy új pártja, közössége állott elő; hallották, hogy ennek tagjai „a Krisztust" vallották Uruknak, Mesterüknek és ezért nevezték el őket christianusoknak. Az antiochiai tanítványok tehát magukra vonták a közfigyelmet.; még a felületes szemlélők és érdeklődők is felismerték tanításuknak és életüknek jellegzetes vonásait, a melyek őket másoktól megkülönböztették, ezért alkalmazták ezt az új nevet megjelölésükre. A keresztyén névnek, melyet azóta Krisztus tanítványai hordanak, mély értelme és jelentősége van. Arra akarunk röviden feleletet adni, kik azok, a kik ezt méltóan hordozzák vagyis mi az igaz keresztyénségnek ismertető jegye? Jól jegyezzük meg, nem azért kell e fontos kérdésre feleletet keresnünk, hogy általa másokat megítéljünk, hanem azért, hogy mi magunkra nézve állítsunk fel helyes mértéket. Mi hát az igaz keresztyénség ismertető jegye, kik azok, a kik e nevet jelentéséhez méltóan hordozzák ? Első sorban is bizonyára nem azok az igaz keresztyének, a kik bizonyos vallásos szokásokat megtartanak vagy bizonyos dolgokat megtanulnak és ezekről beszélni is tudnak. Ha valaki még oly ékesen tud is szólni isteni dolgokról vagy épen tudományos rendszerbe foglalja is ezeket, ez még magában véve nem igazi ismertető jegye a keresztyénségnek. íme a térképrajzoló pompás, megbízható térképeket készít olyan vidékekről is, a hol még soha nem járt; ha jól megtanuljuk is az útat valamely ismeretlen helyre, a hol még nem voltunk, maga ez a tudás bennünket oda soha el nem visz . . . megtanulhatjuk, mi a keresztyénség, miben áll ennek lényege, megjelölhetjük mások tapasztalatai után azüdvesség útját, de önmagában véve ez bennünket oda soha el nem juttat. Még magaviseletünk, cselekedeteink sem igazi jegyei a keresztyénségnek. Igaz, hogy Jézus ajkairól elhangzott az ítélet: „. . . hanem a ki cselekszi a menyei Atya akaratát!" Az is igaz, hogy a keresztyénnek „jó embernek" kell lennie, a ki cselekszi a jót nem félelemből, jutalomért, hanem mert szereti azt. Hiszen, hogy a keresztyén ember jót cselekszik, ez oly természetes, mint hogy a termőfa fájának megfelelő gyümölcsöt terem. De mégis még mélyebbre kell mennünk. Pál apostol mondja : A kiben pedig nincs a Krisztus lelke, az nem az övé (Róm. vm. 9.). Tehát, a kiben a Krisztus lelke, szelleme van, az a Krisztusé. Az a keresztyén, a ki az idvesség országának királyát vallja Urául és vezéréül; az a keresztyén, a ki abban a bizonyosságban él, hogy van Krisztus és a ki kitárja lelkét a .„megelevenítő szellem" befogadására. Ez az, a mit Jézus ekként mondott: Nem itt vagy amott, hanem ti bennetek ! Szép és jó dolog, ha Krisztust látjuk itt vagy amott vagy épen mindenütt; ennek a látásnak is lehet felemelő, buzdító hatása, de így legfeljebb csak élvezzük
