Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-06 / 40. szám

vállalták magukra. Nagy Vincze esabdii lelkésznek pedig, az eddigi szerkesztőnek köszönetet szavaztak. Végül megemlítjük még azt a helyes újítást is, hogy az idei közgyűlés jegyzőkönyve nem a Lelkészegyesiilet-ben, hanem külön Napló alakjában fog megjelenni. Ezzel aztán a közgyűlés véget is ért s utánna a tagok jó része ünnepi lakomára gyűlt össze. Sebestyén J. A papnék konferencziája. Valóban impozáns és minden mozzanatában felemelő volt az a konferenczia, melyet a Nemzeti Múzeum dísztermében a papnék rendeztek. Első volt ez a maga nemében, s ha más nem, már maga ez a körülmény is megkülönböztetett helyet biztosított volna még ezekben a mozgalmas napokban is a számára. De jelentősége és hordereje csak akkor lesz igazán nagy, ha elgondoljuk, hogy mit jelent ez az egyetemes egyházra nézve ? Azt, hogy ezután már a papnék is mind nagyobb és nagyobb aktivitással fognak részt venni férjeik munkájában. Hisz ma úgyis a nőmozgalmak korát éljük s kell-e ideálisabb nőmozgalom, mint a papnék mozgalma, a mely azt czélozza, hogy lépjenek ki lehetőleg ők is a csendes hívők passzivitásából s azt á szeretetet és melegséget, melylyel eddig egy-egy lelkészlakás belsejét tették vonzóvá és kedvessé, vigyék ki és árasszák szót a saját gyülekezeteikben is. így érjük aztán el azt az ideált, hogy a papnék nem csak papnékká, hanem papnőkké is lesznek egyszersmind s azt az el hivatást, a melyet számukra megkülönböztetett társadalmi állásuk jelent, válóban fel is tudják használni. Körülbelül ez volt az a vezérgondolat, mely a konferenczia e három kiváló nő-előadójának beszédében uralkodott. Az idők jele, hogy a konferenczián nagy és buzgó közönség volt jelen. Hangsúlyozzuk, hogy „buzgó", mert a rendes hírlapi tudósítások csak „nagy és előkelő közönség"-ről szoktak beszélni. Mi azt mondjuk: nagy és buzgó, mert meglátszott, hogy ahány nő, és pedig főleg papné és papleány ott megjelent, azt mind valami nemesebb tett- ós munkavágy szállotta meg, annak a tudata, hogy csakugyan nem lehet elég, ha a papi családok nőtagjai csak maguknak dolgoznak, hanem nekik segíteni kell a férjet és az apát is felemelő pásztori unkájában vagy nehéz küzdelmeiben. A konferenczia első szónoka Vargha Gyuláné, a Betliánia-egylet alelnöke volt, a ki a „A papné szerepe a\ belmisszió terén" czímen tartott lelkes, mély hittől izzó, megragadó előadást. Beszélt arról az örök küldetésről, arról az örök misszióról, mellyel az apostolok elindultak, de a mellyel el kell indulnia minden igaz keresztyénnek is. Ez a misszió pedig igazi lényegében nem egyéb, mint a Jézus egyéniségének tovább vitele egyénről egyénre, lélekről lélekbe. A Jézus befogadása azonban csak megtérés által lehetséges. Az első keresztyénség az öndatos egyéni hitben bírta erejét. Fájdalom, hogy ez az ideális keresztyénség később már csak külsőséggé, névvé lett ós elmaradt az, a mi a legfőbb, hogy t. i. minden egyes lélek személyesen fogadja el Jézust megváltójának. Megmaradt tehát a tan, de hiányzott belőle az élet. így lett a keresztyénség száraz dogmatizmus. Ez a holt keresztyénség hozta létre a reformácziót. De a reformáczió sem szüntette meg azt a követelményt, hogy azután is minden egyes léleknek ismét csak egyénenként kell a váltságot magáévá tenni. Tehát folytonosan szükség van arra, hogy a lelkek újjászületésén munkálkodjunk s épen ez a belmisszió örök feladata, ez a belmisszió örök létjogosultságának az alapja. Ennek a tudata a XIX. sz. második felében kelt újra életre az európai protestáns népeknél s ez kényszerít bennünket is arra, hogy ennek összes ágait újra felkaroljuk Magyarországon is. És ebben a hatalmas, felséges munkában a legnagyobb felelőség a lelkészeket terheli. Mellettük azonban ott vannak első sorban azok, a kik hozzájuk legközelebb állanak, t. i feleségeik és leányaik. Nekik is részt kell tehát kérni az Isten országa érdekében, az örökkévalóság számára végzett munkából, mert Isten minden egyes lélekre nagy feladatokat rótt. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Misley Sándorné Veszprémből, beszélt röviden és hatásosan az „Evangéliumi nő és leány egyletek'1

-ről. Ismertette röviden az újabb magyar belmissziói mozgalmak történetét, majd a leányok között végzett munka módszereit, egyes leányszövetségek életét s különösen hangsúlyozta, hogy nem szabad mindenütt mindent egy séma szerint kezelni, hanem alkalmazkodni kell, amennyiben lehetséges a specziális helyi viszonyokhoz. Ezután Fröhlich Dóra énekelt el egy szép éneket a melynek végeztével Beek Irén nyug. polg. iskolai tanárnő tartotta meg mólv és tartalmas előadását „Mit tehet a nő Jézusért?1

' czímmel. Első sorban is rámutatott arra, hogy minden nőmozgalom eredményénél magasabbra helyezi a nőt az evangélium. A mai szellemi áramlatok sok veszedelmére is felhívja a figyelmet. Egy a szükséges dolog: s ezt a tudatot kellene különösen belevinni ma a nők gondolatvilágába. Rámutat a nők dicsőséges felemelő hatására, a melyet mint anyák és hitvesek nagy emberek életére gyakoroltak. S gyönyörűen fejtegette, hogy végeredményében nem a tudomány, hanem a szív az, mely Istentől való elszakadásra indít, a szív gonoszsága okozza a vallástalanságot, tehát a szív képzése kell hogy legyen minden nőnek főgondja. Ez pedig csak a Jézus által lehetséges és csakis úgy, ha minden anya s minden tanító Isten képmására igyekszik nevelni a reá bízott gyermeket. Ez a legszebb munka a mit egy nő Jézusért tehet. — Hisszük, hogy ennek a konferencziának a hangulata mély nyomokat hagyott az ott egybegyűltek lelkében s reméljük, hogy a nagy érdeklődés és a valóban szép eredmények hatása alatt ilyen konferencziákat az 0. R. L. E. elnöksége a jövőben is rendezni fog.