Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-06 / 40. szám

A pesti ref. egyházmegye őszi közgyűlése. Szeptember 16-án bizottsági ülések, előtanácskozások és 17-én, 18-án a rendes közgyűlés. A közgyűlés első napját, jól ismert frázissal élve, „elsőrendű kritikus napnak" mondhatni, mert valóban az volt. Pedig oly szépen indult minden. Kegyeletes emlékezés az egyházmegye veszteségeiről, a kerület nagy halottjairól. Örömteljes üdvözlése kegveleméveit élő főpásztorunknak, kinek ősz fürtéit a királyi elismerés fénye sugározza be. A szerető szivek megnyilatkozása Benedek Sándor tanácsbiró előtt, kinek kezébe az egyházkerület egyhangú bizalma adta a főjegyzői tollat. Nem a szokás üres formaságai voltak ezek, de a lelkek őszinte érzelmeinek sok melegséggel teljes megnyilvánulásai. A mi azután következett, még kevésbbé mondható „szokásos formaságának. „Mint viharban a tengernek összezúdúl minden habja", oly elemi erővel tört ki a keserűség s hangzott a tiltakozás, mikor a napilapokból már jól ismert ügy kapcsán egyik művelt egyházközségi gondnok a biblia magyarázására vonatkozólag valóban felháborító elveket hangoztatott. Egyébként is idegrontó, izgalmas órák voltak ezek. A kik ott voltak, soha nem felejtik el. Tartani lehetett attól, hogy itt megszűnt minden tekintély tisztelet . . s

De nem. Újra lett csendesség. „A kizajlott búfelhőkön szép szivárvány támadt." Jött a kiengesztelés, kiengesztelődés s ennek nyomán a helyzet felismerése, a kölcsönös megértés. Az esperes lemondott. Az egyházmegye pedig, az öregség gyengeségei között is jószándékkal munkálkodó vezetőjének régi érdemeire hálásan emlékezve, lemondását elfogadta. Petri Elek tanácsbíró ült az elnöki székbe, ki elnöktársával, gróf Teleky Józseffel együtt elismerésre méltó bölcseséggel és energiával vezette a tanácskozást. A kerületi képviseletre Nagy Ferencz, Sáfár Béla lelkészek ós gróf Ráday Gedeon, dr. Szászy Béla tanácsbírák nyertek megbízatást. A lelkészértekezlet jegyzőkönyvének felolvasása kapcsán kimondotta a közgyűlés a tíz évenkénti általános tisztújítást, a lelkészeknek figyelmébe ajánlotta az ifjúsági egyesületek mielőbbi megalakítását s állást foglalt a lelkészi fizetésrendezés dolgában is. Kimondotta, hogy sürgetve kéri a 2400 kor. minimális alapfizetést öt ízben való 400—400 kor. ötödéves korpótlékkal s a megfelelő családi pótlékkal s hogy az ilyen megoldás érdekében nemcsak a felsőbb egyházi hatóságot, de a most ülésezett lelkészegyesületi közgyűlést is megkeresi. Örvendetes tudomásul szolgált a missziói bizottság jelentése. Élettelen csontok megelevenedésóről, egy seregbe tömörüléséről jön a hír az egyházmegye minden részéből. Egész sereg szórványban, leány- és fiókegyházban foly eleven, lüktető élet. Az „elveszettek megkeresése" csendes, komoly munkával foly s e krisztusi mondás: „Keressétek az Istennek országát" visszhangra talál a kietlen pusztaságokon is. Szentendre is feléled poraiból. A Jordán-végrendelet ügyében folytatott sok éves per ugyanis a 3237/910. sz. kúriai végzés alapján a békés megegyezés útjára jutott. Az alapító intencziója érvényre jut, a szentendrei egyház talpra áll s lesz azzá, a minek lennie kell: a magyar vallásnak, a magyar szónak erős vára. (Hátha még a lelki restauráczió sem marad el!) A polgári iskoláját azonban — úgy látszik — nem lehet'megmenteni. A konventtel kötendő egyezség egy fillért sem hajlandó ez intézménv javára biztosítani. Ilyen körülmények között érthető, hogy maga az egyházközség is az iskola államosítását kéri. Az egyházmegye még vár. De majdnem bizonyos, hogy e kis népességű, nagyon is korlátolt anyagi eszközökkel rendelkező egyháznak, ha szabadon lélegzeni, boldogulni, felemelkedni akar, ez iskolától, ez. erősen lenyűgöző, súlyos ballaszttól szabadulni kell. A Jordán-végrendelet ügyében hozott kúriai végzés különben a dunabogdányi egyházközség és lelkészi hivatal felsegélését is aktuálissá tette. Az egyháznak a konventhez intézett felterjesztése dr. Szászy tanácsbíró világos előadásában került a közgyűlés elé s kétségtelen, hogy a konvent a majdnem harmincz évi türelmes várakozásnak mindkét felet kielégítő bölcs _ megegyezéssel vet véget. Három életképes, fejlődő gyülekezet anyásíttatását kéri. Kéri most első ízben. Ugyanennyi már régóta várja. De az utolsó tíz esztendő nem kedvez az ilyen akcziónak. Miért? A kultuszkormányok ismeretes politikája mindent megmagyaráz. Az egyházmegye — mást nem tehetvén — kér, sürget rendületlenül. Ideális állapot, ha a kiáltó szükség intra muros is kielégítést talál s nem kell az államkormány morzsákat hullató, sokszor megalázó segítségét igénybe venni. így a péczeli és óbudai egyházközség a saját erejéből emelte fel lelkészeinek fizetését. Ez utóbbi helyen állandó vallástanári és új hitoktató-segédlelkészi állást is szerveztek. Örvendetes haladási Az iskolákról is jót hallottunk. Rend, haladás, fejlődés mindenütt, minden irányban. A kákán is csomót kereső állami bürokratizmus minden követelményének eleget téve egyházközségeink féltékenyen őrzik iskoláikat, a kálvinista világnézet nagymultú és kétségtelenül nagyhivatású „veteményes kertjeit". A gyűlés folyamán felesküdött új tanerőket is azzal a reménységgel köszöntöttük, hogy nem rossz béresei, de odaadó, hű sáfárai lesznek az anyaszentegyháznak. Adásvételi szerződések, átiratások, megújított vagy módosított díjlevelek jóváhagyása, a kelleténél is jóval több, apró-cseprő bejelentések s más adminisztratív teendők szürke tömkelegéből egy indítvány emelkedett ki, mely a jelenlegi lelkészválasztási törvény módosítását czélozza. Az indítvány kapcsán kifejezésre jutott, hogy a mostani törvény a mellett, hogy nem érte el czél ját: a választások tisztaságának biztosítását, — rendkívül megnehezíti a szerény pályázók helyzetét s tág teret nyit az üzleti élelmességgel dolgozó jelöltek raffinált fogásainak. Továbbá, hogy épen a jelöltek teljesen ismeretlenek voltak, szédíti a gyülekezet tagjait egyik vagy másik nagyhangú kortes táborába, hol nem egyszer a legszennyesebb önzés a rugója minden dicsérő vagy gyalázó szónak, míg a gyülekezetbe való ellátogatás s ott egy templomi szolgálat igen sok félrevezetett választónak nyitja meg a szemét. Az elmondott próba-pródikáczió kinyömatásának és széjjelosztásának megkövetelése pedig legalább is redukálná a pályázók számát és inkább elismeréshez juttatná az igazi érdemet. Körülbelül ezeket mondja az indítvány, melyet további megfontolás tárgyává tenni s illetékes helyre juttatni a közgyűlés is érdemesnek tartott. Már kevesek érdeklődése mellett a fáradtság bizonyos jeleivel, de őszintén sajnálattal hallgattuk dr. Szabó Aladárnak a tanácsbírói állásáról bejelentett lemondását. Minden szeretettel marasztaló szó hiába volt. A lemondásnak is tiszteletreméltó indokai előtt végre is meg kellett hajolni. A segély kérvények elintézése után hálafohásszal zártuk be tanácskozásunkat. A fehér asztal már nem hozott Össze bennünket; a sietve élő, ideges Budapest nem kedvez a régi, szép, pátriárkhális szokásoknak. A törvénytevők bírói széket ültek két napon át.