Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-06 / 40. szám

minden szolgáltat bizonyítékot a mellett, hogy az eröpazarlásban egyházunk nem a legutolsó helyet foglalja el. Az adott körülményeknél fogva tehát kölcsönös figyelemmel kell lennünk a közegyházi élet megfigyelése mellett a dunamelléki kerületben lefolyó dolgokra. De élénk figyelemmel lesz e lap a budapesti egyház és ev. keresztyén társadalom korában megjelenő szellemi mozgalmakra és keresztyén munkákra. A ki a budapesti egyház életét ismeri, az tudja, hogy mily nagy nehézségei vannak itt a benső egyliázias élet fejlődésének. A modern szocziális átalakulások itt éreztetik elsősorban hatásaikat; itt érintkezik az egyházi élet a legnagyobb felületen a keresztyénséget gyökerében támadó áramlatokkal, itt van a legnagyobb szükség arra, hogy az egyház felvegye a szükség és a keresztyéni szeretet parancsolta modern fegyvereit a lelki vitézkedésnek. Nem véletlen, hanem Isten rendelése az, hogy itt születtek meg a buzgó keresztyén nők és férfiak lelkéből kivetített szeretetmunkák és intézmények. A budapesti egyház Isten által például, útmutatóul — és nem másolásra — adatott, de bizonyára szívesen megy el tanulni azokhoz a testvérekhez, a hol az, a mi a legjobb megtartatott. És aztán itt van egy másik nagy mező : az iskola. Mily nagy privilégiuma egyházunknak, hogy van iskolája, „Iskolai Lapja" ! Nem feledhetjük, hogy e lap hasábjain jelentek'rneg a modern magyar iskolát megalkotó nagy irányeszmék. Előre is jelezzük, hogy egyházi törvényünk szellemében mi is, mint nagy elődeink, úgy tekintjük a magyar ref. iskolát, ennek minden legkisebbikét, mint az egyház egy értékes tagozatát, életszervét, a melyet vérző sebek előidézése nélkül az egyház testéről leszakítani nem lehet. És a más táborban küzdők vagy épen ellentmondók ! ? Kell-e mondanunk, hogy a testvér ág. hitv. ev. egyház ügyeit a jövőben is a legnagyobb résztvevő szeretettel figyeljük és tárgyaljuk és az újabban ébredező félreértések és fegyvercsörtetések közepette sem feledkezünk meg azokról a nagy tradicziókról, a melyeket e lap alapitói és munkatársai útján nyertünk örökségül. De a többi • egyházakkal és más vélemény űekkel szemben is valljuk a nagy alapítók elvét: „Tapasztalásunk, hogy a felekezetek hivatása nem az, hogy a testvéregyházakat támadják, hanem, hogy saját keblükbe nyúljanak és a belső ellenséget, a részvétlenséget, erőtlenséget, előítéleteket törekedjenek legyőzni; a mennyiben pedig megtámadtatnánk, követjük az apostoli intést, a melyet jelszóul választottunk: az igazságot követjük szeretetben !* És végül munkánkra áldást és erősítést kérünk Attól, a ki minket arra méltatott, hogy ez úton is szolgálatába állhassunk és elnézést, jóindulatú támogatást mindazok részéről, a kik a Kálvin-Szövetség által képviselt eszméket és a mi munkánkat érdeklődéssel és megértő szeretettel fogadják I A szerkesztőség. Elnöki megnyitó az „ORLE" 1912. évi október 1. közgyűlésen. Szeretettel üdvözlöm országos egyesületünk Vl-ik közgyűlését. Erőben emelkedve, számban gyarapodva, reménységben erősödve, a szeretetben összébb forrva s megértéssel, elismeréssel gazdagabban láthatjuk egymást viszont s adhatunk hálát az Istennek, kitől minden előmenetel származik. A hitnél és reménységnél is nagyobb volt az, a mi összehozott, összetartott bennünket; ezért lett az útunk erő, a lépésünk haladás. A szeretet volt az erőnk, a szeretet munkája a haladásunk. Ezért védte ki egyesületünk a viharok járását, a mivel az elmúlt év folyamán elvi, akadémikus különbözések megkörnyékezték belül a falait. A termékeny élet rozsdává teszi a fegyver aczélját és színnek, erőnek építi bele a természet templomába. A koronás nap fénylik, melegít, táplál és nevel, ha itt-ott dárdákat dobálunk is sugártengerébe. így történt ez annak a vitának esetében is, a mi lefolyt a liberálizmus kérdése körül. így történhetett annyival is inkább, mert nem alapvető, hanem csak fokozati különbségek állottak szemben egymással. Szégyen ós jaj is volna nekünk, református egyházunknak s az egész protestántizmusnak, ha születésünk, fenmaradásunk, haladásunk és majdan teljes győzedelmünk, tudományos, társadalmi, politikai feltételét, biztosítékát: .a liberalizmust gyökerében, lényegében érinteni mérnők. Vér- és tűzkeresztségben, ködoszlopok omlásával, sötétséggé lett nap és vérré változott hold tanúsága mellett tette ezt minékünk szent bizományunkká a világtörténelem. A szeretet, melynek pásztortiizénél, mint egyenlő szolgatársak, barátok, testvérek feltaláltuk egymást, közös érdekeink}

melyek lenyúlnak ekzisztencziánkig. odáig, a hol gyermekek kenyeréért, ruhájáért, neveltetéséért aggódnak a szülők, közös czélunk, hogy minél nagyobb, minél kiképzettebb, minél szervezettebb erővel szolgáljunk, áldozzunk egyházunknak, hazánknak: elég erősek ahhoz, hogy kibírjanak rázkódtatásokat, sőt elég erősek ahhoz is, hogy biztos zálogai legyenek az ideális jövendőnek, a mikor majd nem tud a kartársi szeretet vonzásának és az egyesülés szükségének senki sem ellenállani. Ennek a jövendőnek a távolsága az általunk elért eredményekkel visszás arányban áll. Minél nagyobb eredményekre mutathatunk, a távolság annál rövidebb útra szorul. Egy fontos eredményt, a fizetés rendezését már majdnem a kezünkkel érjük. Most legyen erős kezünk, most kell karunk rövidségét a határozottság energikus lépésével megtoldanunk, hogy elvégre, ne kormányok i_gérgetése, hitegetése legyen már az egyedüli bonitás, a lesajnált zsiró, a mit a reánk nehezedő életnek, e kérlelhetetlen hitelezőnek felmutathatunk. A kormány jóakaratáról meg lehetünk győződve. De nem lehetünk biztosak a kitartása felől, hogy bírja-e ellensúlyozni azt a nyomást, a mely a mi szegénységünk, a mi százados