Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1912 (55. évfolyam, 1-52. szám)

1912-09-22 / 38. szám

Arról is gondoskodtak a javaslatban, hogy a papság ne szenvedjen anyagi kárt a szétválasztás kimondása által. A püspökök ós az egyházi javadalmasok megtartják továbbra is élethossziglan javadalmaikat, állásaikat és lelkipásztori hivatalaikat. Ám, ha valaki óhajtandónak tartja, az egyházképviseleti testület beleegyezésével öt éven belül kicserélheti illetve megváltathatja lelkészi jövedelmeit bizonyos életjáradékkal s visszavonulhat. Minden egyházi kegyszer, ingóság és templomi fölszerelés az egyházképviseleti testületre száll át, s ugyancsak arra ruházandó át minden templom, kápolna és egyházi épület tulajdona, azok az alapítványok, melyek egyházfenntartó czélokra tétettek, az összes elkerített temetők s minden 1662 óta tett magánalapítvány. A temetők azoknak a községeknek utaltatnak a hatáskörébe, a melyeknek területén közigazgatásilag feküsznek. A kisajátított egyházi vagyon a következő czélokra fordítandó : kórházak és menhelyek állítása és kibővítése, üdülőhelyek létesítése, szegény betegek számára ápolók képzése, községi nyilvános közintézetek és könyvtárak alapítása, iparoktatás és felsőbb oktatás s általában oly humanitárius czélok, melyek közhasznosak s melyekről törvényes úton az országos közjövedelmekből nem történt gondoskodás. A javaslat indokolása elmondja, hogy mik bírták a kormányt a fontos radikális lépések megtételére. Az egyház és az állam — úgymond az indokolás — külön látkörök, melyek mindenikének megvan a maga sajátlagos czélja és eszköze s egyik a másikának látköréte nem avatkozhatik a nélkül, hogy mindkettő ne szenvedne sérelmet. Az állam nem lehet pártatlan és elfogulatlan polgáraival szemben, ha a létező vallási felekezetek bármelyikét kedvezményes közjogi állásban részesíti. Az anglikán egyház fönntartására törvény által rendeltetett jövedelemforrások (beleértve az egyházi ingatlanokat is) oly alapítványok lévén, melyek eredetileg az egész nemzet javára tétettek a fennálló szerzett jogok kielégítése után szorosan közczélokra fordítandók, a helyett, hogy csak azok lássák hasznát, a kik bizonyos hitvallást követnek s bizonyos vallásfelekezetnek tagjai. Már pedig egy oly nemzeti intézmény, mely a népnek csak egy töredékét szolgálja, nem más, mint nemzeti igazságtalanság. De még ha konczedálnók is azt — folytatja az indokolás —, hogy az állampolgárokra nézve igazságtalanság nélkül tartható fenn a walesi tartományban az államegyház, a vallásegyenlőség szempontjából akkor sem fogadható el, hogy az anglikán egyház kifejezése lenne az egész vallásos életének. Ugyanis r

az anglikán egyháznak két millió lakos közül csak 193,081 híve van. Ezzel szemben a non-konformisták száma 550,280 s azonkívül a róm. kath. valláshoz tartozik 64,800. Különben is — úgymond az indokolás — az anglikán egyház nem gondoskodik megfelelően a nép vallásos szükségleteiről; templomaiban és missziótermeiben csak a gyülekezet *f9

-de számára van hely. A kormány tehát meg volt győződve, hogy kiáltó igazságtalanságot szüntet meg, a mikor az anglikán egyház törvényes jogállását szabályozza s ezzel önmagának lehetővé teszi, hogy az összes vallásokkal és hitfelekezetekkel szemben semleges álláspontra helyezkedjék, mindeniknek megadván a fejlődés szabadságát és lehetőségét. Meg van győződve a kormány arról is, hogy ezzel magát az egyházat is nagyobb erőkifejtésre serkenti a nép valláserkölcsi érdekei ápolásában. Valóban az angol szekularizácziós javaslatnak jó részben nincsenek is más ellenzői, mint maguk a papok, a kik attól tartanak, hogy ez rést üt az anglikán egyház egységén. Hivatkoznak arra, hogy a walesi egyház kapcsolata az anglikán egyházzal hosszú fejlődés eredménye, a melyet nem egy állami hatalmi szó, hanem a keresztyénség összeforrasztó ereje hozott létre. Már akkor, a mikor az állam 1869-ben az ír egyház disestablishmentjét keresztülvitte, sértette az 1800. évi megállapodásokat, de a midőn a walesi dioecesiseket különíti el a canterbury-i tartomány többi részével való kapcsolatából, olyasmit választ szét, a mit nem Ő maga egyesített. Azonkívül következetlenséggel vádolják a non-konformistákat, a kik az elválasztást követelik, mert ők a maguk részéről ellenezték a walesi non-konformistáknak az angol non-konformistáktól való szétválasztását; nekik sincs külön gyülekezetük, sőt ők határozottan tiltakoztak ilyennek szervezése ellen. Már pedig kényszeríteni az anglikán egyházat oly átalakuláson menni keresztül, a melynek ránézve csak hátrányai lehetnek, mert Önmagában nem elég erős feladata teljesítésére, ha megfosztják attól az erőtől, melyet a canterbury-i tartománnyal való egyesüléséből merít, a míg a walesi non-konformisták egyesülve maradhatnak az angol non-konformitással ez — hangsúlyozzák — a vallások egyenjogúságának teljes fejtetőre állítása. Annál sérelmesebbnek tartják ezt, mivel ép akkor történik, mikor az anglikán egyház az egyedüli progreszsziv egyház Walesben. S erre nézve a statisztika számadatait hívják bizonyságul. Nem kétséges ugyan, hogy az anglikán egyház a legnagyobb vallásfelekezet ott s az összes non-konformisták összevéve sem teszik ki a népességnek felét sem, sőt híveik száma 1905 óta erősen megcsökkent. így áll a kérdés most pro és kontra megvilágításban. Tagadhatatlan, hogy az angol parlament radikális lépést tett az egyházpolitika terén a walesi „disestablishment"-tel, a melynek következményei még beláthatatlanok. V. S. BELFÖLD. A bányai evangélikus egyházkerület közgyűlése. A bányai ev. egyházkerület folyó hó 12-én délelőtt kezdte meg közgyűlését a budapesti ev. egyház Deák-téri dísztermében, Scholtz Gusztáv püspök lelkészi